Dr. Kassai Tibor - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 6. (Budapest, 1973)

I. Kisbalaton Gyűjtéseinket a Felső-Diás-szigeten és közvetlen környékén végeztük. Területünk gazdagon tőzeges-humuszos talaját gyepek, zsombéko30k, nádasok és fűzrekettyések borítják; a botanikusok megállapításai szerint itt még ma is számo3 ősi növénytársulás található. Ezen a területen SZUNYOGHY János 1952. és 1958.őszén gyűjtött már kisemlősöket: Neomys, Microtus, valamint Sorex fajokon talált 4 fajt képviselő néhány bolhát, melyek saját későbbi gyűjtéseink során is előkerültek. Saját gyűjtéseinket 1963.október 3-tól 8-ig és 1964.december 15-től 19-ig végeztük; e két alkalommal előkerült 374 gazdaállat faj szerinti megoszlását és bolhával való fertőzőttségét az 1.táblázat mutatja. A globális fertőzöttség az első alkalommal 10,9%, a második alkalommal 22,6% volt. (Kisbalatoni gyűjtéseinket még nem elevenfogó csapdával végeztük, ezért feltehető, hogy az eredeti fertőzöttség valamivel magasabb lehetett a megadott százalék-értékeknél, mert - bár a csapdákat naponta több alkalommal átvizsgáltuk - feltehető, hogy a kihűlő állatokról a bolhák egy része már szétszéledt.) A két gyűjtés közötti nagy fertőzöttségi különbség oka minden bizonnyal az 1963« évi tavaszi magas vízállással magyarázható, amikor a megáradt Zala folyó elöntötte gyűjtőterületünk nagy részét. Ha a kisemlősök élőhelyeit elönti a víz, azok ösztönösen a magasabban fekvő részekre menekülnek, és így jórészük megmenekül az elpusztulástól. Földalatti járataikat, fészkeiket és azok rovarvilágát azonban - természetesen a bolhákat is - elpusztítja a víz. A bolhák nagyobbrésze nem a gazdaállatokon, hanem azok állandó lakó- és fészkelő-helyein tartózkodik, így 1963-ban az árvíz után alaposan megcsappanhatott a terület bolha-állománya. A képek jegyzéke: l) Kisbalaton, 2) Velencei tó nyugati partvidéke Legends to figures: l) Kisbalaton, 2) Western Foreshore of Lake Velence