Dr. Holló Ferenc - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 5. (Budapest, 1972)

Faunisztikai rész Alábbiakban közöljük teljes vizsgálati anyagunkat /2-4. táblázat/: a gyűjtött Apodemus példányok lelőhely! adatait,' összféregfertőzöttségét /Trematodes, Cestodes, Nematoda és Acanthocephala élősködőkkel fertőzött állatok száma/, galandféreg-fertőzöttségét, az egyes galandféregfaj ok előfordulásának számszerű adatait. A galandférgekre vonatkozóan az egyes gyűjtésekben a pozitiv gazdák száma alatt zárójelben feltüntettük a fertőzöttség maximális intenzitását is. A gyűjtött anyag felsorolásánál eltérünk a faunisztikai munkák azon gyakorlatától, hogy a gyűjtő nevét minden állat után kiirják. Gyűjtésünk kollektiv munka eredménye, a Természettudományi Múzeum parazitológiai gyűjteményének munkatársai - MATSKÁSI István, MÉSZÁROS Ferenc, MURAI Éva, SZABÓ István, VAODA Ernőné - továbbá TOPÁL György mammológus és DÄNISCH Miklós parazitológus vettek részt rendszeresen a munkában. A galandféreg-fauna évszakos változásai A középhegységi-dombvidéki tölgyerdők az Apodemus flavicollis jellemző élőhelye. Ezekből az erdőkből 429 állatot boncoltunk, s igy ez a része anyagunknak elegendő arra, hogy a paraziták évszakos változásait felmérjük. Vizsgálódásunknál figyelembe vettük az összféreg-fertőzöttség alakulását, a galandféreg-fertőzöttség %-os arányát és az egyes galandféreg-faj ok szerinti megoszlását. A tölgy-vegyeserdőkben gyűjtött sárganyaku erdei egerek fertőzöttségéről - havonkénti bontásban - az 5, táblázat tájékoztat. A féreg-fauna és közelebbről az egyes galandféregfajok részvételét az A. flavicollis populációjában grafikus módszerrel szemléltetjük /10, ábra/. E szerint a galandféregfertőzöttség mind faj mind egyedszám tekintetében tavasztól őszig csökkenő tendenciát mutat. Tekintettel arra.hogy az egyes gyűjtőhelyekről viszonylag kisszámú állat állt rendelkezésünkre, és mert a fajban leggazdagabb Börzsöny hegységben egyálta-