Dr. Holló Ferenc - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 5. (Budapest, 1972)

jól látható, hogy a 60. napon 10 000 T. pisiformis-petével végzett reinfekció után a HA-titer tovább,emelkedett, és a kisérlet 100. napján /40 nappal az ujrafertőzés után/ a vérsavók átlagosan 1:3743 /szélső értékek: 1:1024-1:8192/ titerben adtak reakciót. A precipitálo ellenanyagok dinamikája Precipitálo antitesteket legkorábban a fertőzést követő második héten lehetett a vérsavókban agargéldiffuziós-precipitációs próbával kimutatni. A vizsgált 25 állat közül a 14. napon 11, a 20. napon 16, a 30. naptól kezdve pedig egészen a megfigyelési idő végéig minden állat vérsavója precipitációt alakitott ki az agargélben a CpK-val mint antigénnel szemben. Amint az 1. és 2. ábrán látható, az átlagos precipitin-titer görbéjének lefutása nagyon hasonló volt a HA-titer görbéjéhez. Az átlagos precipitin-titer azonban mind az egyszer, mind a kétszer fertőzött állatcsoportban mindegyik vizsgált időpontban 2,8-5,3 kitevővel alacsonyabb volt, mint az azonos vérsavókkal kapott HA-titer. A reinfekciót követően a precipitálo ellenanyagok titere is emelkedett, és a megfigyelési idő végére /40. nap a ráfertőzés után/ mintegy 3-3,5-ször nagyobb értéket ért el, mint a primer fertőzés után észlelt átlagtiter maximuma. Az ujra

fertőzött állatok vérsavója ebben az időpontban átlag 1:116,7 /szélső értékek: 1:32-1:512/ titerben précipitait, szemben a csak egyszer fertőzöttekével, amely átlag 1:5,3 /szélső értékek: 1:2-1:16/ titerben adott reakciót. Ezenkivül a reinfekció után vett vérsavók által a CpK-val szemben az agargélben létesitett precipitációs sávok sokkal markánsabbak voltak, sőt ezek a vérsavók több antigénkomponens ellen ható precipitint tartalmaztak, mint a primer fertőzöttségből származók. Agargélben CpK-val reagáltatva őket ugyanis rendszerint három, esetenként négy precipitációs vonalat lehetett megfigyelni, mig az egyszer fertőzött