Dr. Holló Ferenc - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 5. (Budapest, 1972)

tivitásában és a kimutatott antigén-ellenanyag rendszerek számában nagy egyedi különbségeket észleltünk, ami azzal magyarázható, hogy az eltérő egyedi reagálóképességből és ' talán más faktorokból adódóan az egyes nyulaknak a fertőzésre adott ellenanyagválasza nem szükségszerűen azonos. Tekintet nélkül ezekre a különbségekre a precipitálo ellenanyagokat hordozó serumfehérjét a primer és szekunder fertőzöttség bármelyik időszakában az IgG globulinnal lehetett azonosítani, akár a kifejlett galandférgek vagy a fertőzőképes cysticercusok sóoldatos kivonatát, akár a "metabolicus" antigénjeiket használtuk az ellenanyagok kimutatására. Vizsgálataink eredményei összhangban vannak LUPASCO et al. /47/ megállapításaival, akik a Trichinella-ellenes precipitineket az általunk is alkalmazott immunelektroforetikus módszerrel úgyszintén csak az IgG globulinban tudták lokalizálni a fertőzött nyulak vérsavójának analizise során. Ezzel ellentétben GEYER /28/ a Stronqyloides papillosus filariform lárváival mesterségeser. immunizált nyulak vérsavójában a gammaglobulinon kivül a béta-globulinok területén is ki tudott precipitineket mutatni ugyanezzel a technikával. Irodalmi adatok szerint az IgG- és az IgM-ellenanyagok egyaránt képesek precipitációt előidézni, az IgG tipusuak azonban sokkal hatásosabb precipitinek, mint az IgM tipusu ellenanyagok /lásd pl. 9,30,46,49,58,61,62,63,69,82,87/. Ha az általunk vizsgált vérsavókban kimutatható mennyiségben fordultak volna elő IgM tipusu precipitinek is, ugy azonos antigénspecifitás esetén kettős domborulatu, különböző antigénspecifitás esetében pedig egymást keresztező precipitációs ivek képződtek volna a vérsavóknak az egyes antigénkészitményekkel szemben végzett immunelektrof orézises analizise során. Ilyen precipitációs iveket azonban soha nem tudtunk - még a mesterségesen immunizált nyulak magas precipitin-titerü vérsavóinak vizsgálatakor sem - megfigyelni. IgM tipusu precipitineket valószinüleg azért nem sikerült a vérsavókban kimutatnunk, mert ilyenek a fertőzés lefolyása során egyáltalán nem, vagy csak olyan kicsiny mennyiségben termelődtek, ami alatta maradt az alkalmazott módszerrel