Dr. Holló Ferenc - Dr. Murai Éva szerk.: Parasitologia Hungarica 5. (Budapest, 1972)

helyet a többiek, amelyek az előbbinél jóval gyengébbek és rövidebbek voltak. A precipitációs ivek helyeződését a vérsavó immunelektroforetikus képével egybevetve megállapítható volt, hogy azok az IgG globulin ivmaximumá

val estek egybe. Különösen nehéz volt a precipitineket lokalizálni a gyenge precipitin-akti

vitásu vérsavókban. Ezekben az esetekben ugyanis csak többszöri próbálkozás után sikerült egy-egy igen halvány precipitációs ivet észlelni. A vérsavók ammóniumszulfá

tos kisózással végzett bekoncentrálása után azonban ilyenkor is kétségtelenül meg lehetett állapitani, hogy a precipitálo antitestek az elektroforézis során az IgG globulinnal vándoroltak. A mesterségesen immunizált nyulakból nyert anti-Tp, illetve anti-Cp immunsavók vizsgálata a precipitinek elektroforetikus motilitását illetően a fertőzött nyulakból származó vérsavókkal kapottakkal megegyező eredményekre vezetett. E meglehetősen magas ellenanyag-titerü immunsavók /precipitációs titerük 15 mg fehérje/ml TpK, illetve CpK törzsoldattal végzett titrálás szeli _ í 4 rint 1:2 között változott/ a homológ antigénkészitmények /TpK, illetve CpK/ különböző koncentrációjú oldataival szemben végzett immunelektroforetikus analizis folyamán ugyanis kizárólag az IgG globulin ivmaximumánál alakítottak ki precipitációt. A legerősebb és leghosszabb precipitációs iv közvetlenül az antigénoldat számára létesített csatorna mellett helyeződött, és nem terjedt ki, még a legjobban precipitálo immunsavók esetében sem, az IgG elektroforetikus motilitás egész területére. Az antigéncsatornától távolabb esetenként 4-5 változó erősségű, az előbbinél jóval rövidebb precipitációs iv fejlődött ki egymással párhuzamosan. Megbeszélés Először CAMPBELL /14/ állapitotta meg, hogy a T. pisiformis /Bloch, 1780/ Gmelin, 1790 lárvaalakjával, a C. pisiformis /Bloch, l780/-szal fertőzött nyulak vérsavójában olyan ellenanyagok fordulnak elő, amelyek e féregfaj antigénkomponenseivel