Dr. Holló Ferenc szerk.: Parasitologia Hungarica 4. (Budapest, 1971)

latok nemcsak a szakemberektől, hanem az asszisztenciától is nagy pontosságot, lelkiismeretességet és szaktudást igényelnek. 1. Először az elektronmikroszkópiáv

al foglalkozom. Az elektronmikroszkóp a közönséges mikroszkóphoz hasonlóan főleg a közeli kis tárgyak nagyított képének előállítására szolgál.Mig a közönséges mikroszkóp nagyitása legfeljebb 2500-szoros, addig az elektronmikro3zkóp nagyitása a 150 000-szerest is elérheti.Az elektronmikroszkóp képalkotásának elve hasonlít a fénymikroszkópéhoz, de a fényforrást elektronágyu helyettesíti. Kezdetben az elektronmikroszkópot főleg szerkezeti analízisekre használták. A biológiai objektumok vizsgálatát nagymértékben hátráltatta, hogy nem tudtak elég vékony metszeteket késziteni. A biológiai alkalmazás akkor lendült fel, amikor feltalálták az ultramikrotómot, amellyel megfelelő vékonyságú metszetek készíthetők. Beágyazó szernek jól beváltak a műanyagok, a metszetek egyenletes elkészítését korszerűsítették az üveg- és gyémántkések. Ujabban sikerrel alkalmaznak különböző hisztokémiai módszereket elektronmikroszkópos vizsgálatok céljára. Az elektronmikroszkópnak hátránya, hogy élő objektum vizsgálatára nem alkalmas a légritkított tér és az erős elektronsugárzás miatt, amely minden élőlényt azonnal elpusztit. Napjainkban az elektronmikroszkópos vizsgálatok széles területre terjednek ki. Nemcsak az igen apró kórokozókban (a baktériumokban és a virusokban) fednek fel meglepő szerkezetet, hanem az állati sejtek, igy a paraziták felépítése is uj világot tár fel. Az ultrastrukturális hisztokémia és hisztoenzimológia alkalmazása lehetővé teszi, hogy a sejtfunkciók mechanizmusába, valamint a gazdaszervezet és a parazita közötti kapcsolat analízisébe mélyebben behatoljunk. Bár az elektronmikroszkópiát csak nemrégen alkalmazzák a parazitológiai kutatásokban, már eddig is jelentős lépéssel vitte előre a véglények és a férgek szerkezetére vonatkozó ismereteinket. Sok, korábban feltétele-