Dr. Holló Ferenc szerk.: Parasitologia Hungarica 4. (Budapest, 1971)

kai végzett in vitro lárvaprecipitációs próbával (24,25), komplementumköté si (30), géldiffuziós-precipitációs (19), valamint indirekt hemagglutinációs próbával (19, 30) is sikerült kimutatni a fertőzött állatok vér savójában. Noha az eddig végzett vizsgálatokban kétségtelenül beigazolódott, hogy a fertőzés kiállása az ujabb fertőzéssel szemben specifikus védettséget eredményez (l, 8, 11, 12, 17, 18, 21, 22, 27), még ma is hiányosan ismert a szervezetnek a reinfekcióval szemben megnyilvánuló felfokozott védekező reakciójának mechanizmusa. Több irodalmi adat arra utal, hogy ebben a folyamatban lényeges szerepet töltenek be a humorális ellenanyagok (l, 4, 8, 11, 12, 15, 16, 20, 24, 25, 26, 27). Ennek részleteiről azonban meglehetősen keveset tudunk, igy a T. pisiformisoncosphaerák támadására jelentkező humorális ellenanyagválasz sincs még pontosan jellemezve. Még egyáltalán nem ismerjük e féregfaj antigénszerkezetét, antigénjeinek kémiai természetét, továbbá azt sem tudjuk, hogy e féregfaj antigentérmészetü somaticus anyagai és/vagy a fejlődő és aktiv élettevékenységet folytató élősködők produktumai közül végső soron melyek felelősek a humorális ellenanyagok termelődésének megindításáért. E problémakör tisztázásához kivántunk további adatokat szolgáltatni T. pisiformispetékkel mesterségesen fertőzött nyulakon végzett kísérletekben a primer és szekunder fertőzésre jelentkező humorális ellenanyagválasz főbb sajátosságainak tanulmányozása révén. Ez a közlemény a fertőzött állatok vérsavójában géldiffuziós-precipitációs próbával kimutatható ellenanyagokra vonatkozó vizsgálatokat foglalja össze. Anyagok és módszerek A) Antigének A féreg- és lárvaantigének készítéséhez kiindulási anyagként mesterségesen fertőzött kutyákból származó kifejlett galandférgeket és fertőzött nyulakból gyűjtött fertőzőképes cysticercusokat használtunk. 24