Dr. Holló Ferenc szerk.: Parasitologia Hungarica 4. (Budapest, 1971)

Paranit. Hung. 4.11-22. 1971 Az echinococcus-fertőzöttség szérodiagnózisa Dr. SURJÁN Lászlóné - Dr. STVERTECZKY Zsófia Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest Az echinococcosis szerológiai diagnózisára a század elején bevezetett kompiementumköté

si próbát és a CASONI-féle intracután tesztet alkalmazták hosszú ideig. Ezek a régi munkák eredeti formájukban ma már alig hozzáférhetők; legújabban KAGAN (1968) foglalta össze a hydatidosis-betegsépc szerológiai próbáinak történetét. A BOYDEN-féle hemagglutinációs próbára (BOYDEN, 1951) G

AR

ABEDIÁN és munkatársai hivták fel a figyelmet (1957). Azóta több szerző is beszámolt a hemagglutináció használatáról (ARABATZIS és PAPAPANAGIOTOU, 1963; HUTCHISON, 1968; CAPRON és munkatársai, 1970). Közben a latex-agglutinációs próbával is végeztek kísérleteket (SZYPRES, 1959; HUTCHISON, 1968), és a fluoreszcens antitest-próbát is alkalmazták (CAPRON és munkatársai, 1970; PISCHMAN és BEGGS, 1970). A BOYDEN-féle hemagglutinációt (HA) saját munkánkban 10 év óta rendszeresen használjuk. Minden nem haemolysáló protein és a megfelelő antitest vizsgálható ezzel a módszerrel.Lényege, hogy mosott juh- vagy Rh-negativ, 0 csoportú emberi vörösvérsejtek kiméletes csersavas kezeléssel alkalmassá válnak protein természetű antigének adszorbeálására. Az igy szenzitizált vörösvérsejtek a specifikus ellenanyag hatására agglutinálódnak. A HA számos alkalmazási területe közül érdeklődésünk mindenekelőtt egy fontos gyakorlati kérdésre irányult: diftéria- és tetanusz-toxoiddal oltott gyermekek immunitását vizsgáltuk (SUR-