Dr. Holló Ferenc szerk.: Parasitologia Hungarica 4. (Budapest, 1971)
nincs tiabendazol forgalomban , e helyen is meg kell emliteni, hogy külföldön,ahol egy legeltetési szezonban ötször kezeltek vele juhokat, nagyon rövid időn belül már kiválasztódtak a féregpopulációból olyan rezisztens Haemonchus-törzsek, amelyek 50 mg helyett csak 80 mg-os dózisra voltak érzékenyek. Mivel ezek még csak sporadikus esetek voltak, azt hihette volna az ember, hogy a 60-as évek vezető anthelmintikuma a tiabendazol lesz,miként a háború utáni első évtizedé a fenotiazin volt. Nem igy történt. 1966-ban két ujabb, kémiai struktúra szempontjából eltérő anyag kiváló fonálféreg-ellenes hatásáról adott hirt a szakirodalom. Az egyik a piránteltartarát . egy pirimidin-szár2 ) 3 ) mazék , a másik a tetramizol t egy imidazol-derivát um . Mind a két uj készítménynek a nagyfokú hatékonyságát, egyszerű és tömegkezelésre is alkalmas applikálását, valamint veszélytelenségét hazai kísérletek is bizonyítják (HOLLÓ és mtsai,1971). A piránteltartarátból 25 mg/kg-nyi a szükséges adag,a kész gyári készitmény - rumszinü oldat - szájon át adagolandó. A tetramizol terápiai adagja pedig 8,5-15 mg/kg, amit legcélszerűbb 3 %-os vizes oldatban ugyancsak egyedileg beönteni a juhok szájába. A két anthelmintikum hatékonysági spektrumát a A*_ és 5. ábra mutatja be. Mind a pirántel tartarát, mind a tetramizol hatékonyságát szinte csupa fekete mezők illusztrálják. De egy-egy gyengébb pontja még a legkitűnőbb gyógyszernek is van, ahogyan a tiabendazolnak a Cooperia, a két utóbbinak, főleg a piránteltart aratnak a Trichostrongylus. Itt jegyzem meg, hogy a tárgyalt anthelmintikumoknak főleg a Bunostomumra (és egyes vastagbélférgekre) való aktivitásáról viszonylag kevés irodalmi utalás állt rendelkezésre, és ez a fő oka annak, hogy pl.a Bunostomum mezője 3 ábrán is fehér maradt. Orvosi recepten rendelhető humán célra a Mintezol (Merck) nevü importkészitmény Banminth (Pfizer) néven került forgalomba A Janssen-kutatólaboratórium szintetizálta (= Nilverm, ICI; Citarin, Bayer)