Dr. Holló Ferenc szerk.: Parasitologia Hungarica 3. (Budapest, 1970)
ni, amely kimondja a kihajtás előtti kötelező gyógykezelést. A rendelkezés mellett - amely csak a gyógykezelések kérdését rendezi - egy irányelv is napvilágot fog látni, amely bőven tárgyalja a védekezés egyéb lehetőségeit is. Megoldásra érett kérdésnek látjuk a hypodermatosis-t is. Az eddig alkalmazott védekezési mód korszerűtlen. Ha sikerül a szerves foszforsavészter-specialitás központi előállítását megszervezni, a modern gyógyszeres prevenció elve alapján a kötelező erejű miniszteri rendelet meg fog jelenni. A sertés és a baromfi orsóférge sség e szintén olyan parazitózis, amely ellen rövid időn belül meg kell inditani a szervezett védekezést. Mind a kétféle orsóférgesség elleni védekezés, az igen kiterjedt fertőzöttség csökkentése érdekében részletes irányelv készül, amely a gyógykezelésen felül bőven foglalkozik technológiai kérdésekkel is. Nagyon nehéz az echinococcosis elleni védekezés ügyében előrelépni. Mindannyian valljuk, hogy elérkezett az ideje annak, hogy e parazitózis ellen is - amely becslések szerint évente 20-30 millió forint kárt okoz - beavatkozzunk. Az eddigi próbálkozások, főként a házivágások rendszeres ellenőrzése, nem hozták meg a kívánt eredményt. 1969-ben három megyében nagyarányú kisérletet kezdtünk el a fertőzési körnek az ebnél történő megszakítása céljából. Ennek keretében három éven keresztül évente kb 100 000 kutyát dehelminthizáltunk D everminnel, amely gyógyszer - az irodalmi és a hazai tapasztalatok szerint - megfelelő dózisban hatásosnak mutatkozik az Echino coccus granulosus-szal szemben. Elvileg a védekezés megoldható a háztáji, egyéni sertésvágások maradéktalan állatorvosi ellenőrzése utján is. A jelenlegi állategészségügyi szervezet azonban a védekezésnek ezt az útját egyelőre nem teszi lehetővé. A juhok gyomor- és bélférgessége nálunk is számos, vizsgálatra váró diagnosztikai, járványtani és immunológiai kérdést vet fel. E parazitózis-komplexus ellen feltétlenül szükséges uj
