Dr. Holló Ferenc szerk.: Parasitologia Hungarica 3. (Budapest, 1970)

kialakítás és a megfelelő anyagi támogatás. A parazitológia müvelésére hivatott szakemberek más és más főcélt szolgáló intézmények tagjai, és hiányzik közöttük az összekötő állami kapocs. Mindezek a problémák legmegfelelőbben az önálló parazitológiai kutatóintézet felállítása utján lennének megoldhatók. Társaságunk elnöksége ennek tudatában terjesztette elő 1969. március 15-én kérését az Agrártudományok Osztályának az Akadémia keretében felállítandó parazitológiai kutatóintézet ügyében. Az intézet feladata lenne a parazitológiai alapkutatás. A parazitológiai kutatás végső célja mindenütt egy és ugyanaz: eredményeivel gátat vetni a parazitizmus terjedésének, s ezáltal az emberiség állandóan emelkedő kulturigényével kapcsolatosan csökkenteni azokat a veszélyeket, amelyek az ember és az állatállományok egészségét és produktivitását fenyegetik. A parazitológiai alapkutatási problémák közül különleges jelentőségűek azok, amelyek a parazitizmussal kapcsolatos immunbiológiai viszonyokra vonatkoznak,mind a gyakorlati immunizálás lehetőségeinek kiderítése érdekében,mind pedig diagnosztikai szempontból. Ugyancsak alapkutatás-természetüek azok a vizsgálatok is, melyek a paraziták anyagcseréjének kideritését célozzák. Ezeknek a biokémiai módszerekkel végezhető kutatásoknak az eredményei hivatottak bennünket tájékoztatni a gazdaszervezet és a parazita közti kölcsönhatásról, a parazitákkal kapcsolatos kártételek természetéről. Ezek az ismeretek nem csupán elméleti értékűek, hanem helyes irányba terelhetnek a legésszerűbb védekezési módozatok megválasztásában. A gyógyszeripar világszerte nagy erőfeszítéseket tesz ujabb, az eddigieknél hatékonyabb gyógyszerek szintetizálására; a parazitológusok feladata ezeknek a hatékonyságáról meggyőződni. Úgyszintén szükséges kutatásokat végezni a hazai parazitológiai ökonómiai problémák megoldására. Ismeretes, hogy hazánkban a tudományos munkát elsősorban a kutatóintézetekben és az egyetemi tanszékeken müvelik. Az országban főként a felszabadulás után indult meg a kutatóintézetek életrehivása; a jelenleg működő 130 önálló kutatóintézet közül