Dr. Holló Ferenc szerk.: Parasitologia Hungarica 3. (Budapest, 1970)

kifejlődésére vezetett. Ez utóbbiak tekintetében közismert a szulfonamidóknak a fejlődésre és tojástermelésre (EARR és JAQUETTE, 194-7; DAVIES és KENDALI, 1953), továbbá a furán-származékoknak a tojások fertilitására s következményesen a költőképességre gyakorolt gátló hatása. A felsoroltak, főként azonban a gyógyszerrezisztens coccidiumtörzsek jelentkezésének meggátlására irányuló törekvések ujabb coccidiostaticumok felfedezésére vezettek. Ezek sorát egy olyan vegyület (CUCKLER és mtsa, 1955) nyitotta meg, amely kielégítő mértékű coccidiostaticus hatása és olcsósága miatt N i c a rbazin, Nicrazin, Nicoxin, stb. néven az egész világon elterjedt. A Nicarbazin elsősorban mint profilaktikum került alkalmazásra. Szubterápiai dózisban való tartós alkalmazása sem a tápkonverziót, sem a tojástermelés mennyiségét és minőségét nem érinti. Egyetlen hátránya,hogy toxicitása miatt terápiai célokra nem alkalmazható (MARTHEDAL és VELLING, 1957). A szulfonamidok és furán-szármázékok profilaktikus alkalmazásával kapcsolatos kedvezőtlen jelenségek, a Nicarbazin toxicitása és nem utolsó sorban gyógyszerrezisztens coccidiumtörzsok kialakulásának meggátlására irányuló permanens törekvések eredményeként a 60-as években a zoalen (MOREHOUSE és Mc GUIRE, 1959) és az amprolium (CUCKLER. és mtsai, I960) kerültek bevezetésre. Ez utóbbiak kiváló coccidiostaticus hatásúak, főként azonban alacsony szintű toxicitásuk miatt rövidesen kiszorították az ezideig elterjedt származékokat. Elsősorban profilaktikumként, de terápiai adagban is aggálytalanul voltak alkalmazhatók. Az amprolium egyetlen előnytelen tulajdonságát, nevezetesen rendkivül keskeny terápiai sávját gyógyszerkeverékek alkalmazása (ethopabat, szulfonamidok) révén sikerült kiszélesíteni . A hatásspektrum kiszélesítésének szükségessége az intenziv baromfitermelés e stádiumában újszerű igénykent jelentkezett. Az ezideig forgalomban levő coccidiostaticumok hatékonyságának