Dr. Kassai Tibor szerk.: Parasitologia Hungarica 2. (Budapest, 1969)

fogható, a javasolt műanyag terelőkuppal a meleg levegő mintegy 1 cm átmérőjű sugárban a kívánt helyre irányitható, a távolság változtatásával pedig (bizonyos határokon belül) a hőmérséklete is szabályozható. A mikroszkóp tárgyasztalára felülről-oldalról vezetjük a meleg levegőt; az alkalmazott kisebb nagyitásu objektívek elég távol vannak a tárgyelemztől, igy az optika nem károsodik. Az Enterobius-lárvákat a peteburkon belül élénk mozgásra lehet serkenteni ugy is, hogy a petéket testhőmérsékletre melegített sósavas-pepszines (vagy saját kisérletben Acidol-Pepsinből készített) oldatban szuszpendáljuk (l). Ilyenkor hosszabb megfigyelési időre és a preparátum ujabb megmelegitésére van szükség, hogy minden lárvát aktiváljunk, esetleg a peteburokból való kibújásra késztessünk, ami nehézkessé és időtrablóvá teszi a vizsgálatot. Gyors tájékozódásra speciális fluoreszcens mikroszkópos technikát is alkalmazhatunk (l, 2). Vizsgálataink során a következő kombinációt használtuk: a gerjesztő fény higanygőzlámpa, HBO50es, a szokásos CuSO^-oldatos hőelnyelő küvetta, BG 3/4es szűrő, GG 9 és OG 1 uV-szemvédő szűrő a mikroszkóp-okuláron. Pluorokrómozásra a saját kísérletekben 1:10.000 higitásu acridinorange-t (Spofa) alkalmaztunk. A petetartalmu vizsgálati anyagot magában az acridinorange-oldatban szuszpendálhatjuk vagy a cellofáncsikot 3 csepp higitott acridinorange-ra teritjük ki és fedjük; 5 perc elteltével szűrt UY-fényben már kezdhetjük a preparátum átnézését. Az életképes lárvát tartalmazó Enterobius-petékben a lárva kékesszürke, a peteburok élénk zöld szinben fluoreszkál. E petékben levő lárvák melegítéssel aktiválhatok, mint azt kísérletesen tapasztaltuk. Az életképtelen lárvákat tartalmazó peték burka narancsvörös, tartalmuk pedig rozsdavörös szinü. A fent leirt", kipróbált módszerek elsősorban az Enterobius-peték, esetleg azonban más féregpeték, lárvák életképességének, a