Dr. Kassai Tibor szerk.: Parasitologia Hungarica 2. (Budapest, 1969)
gásfehér szinü, 2-3 mm átmérőjű és rendszerint több cm hosszúságot is elérő „ idült járatok ", amelyeket vaskos kötőszöveti tok vesz körül és bennük sokszor sajtos anyagba ágyazottan a fonalszerüen megnyúlt, elhalt, vagy friss vérbe ágyazva a vándorló cysticercusok is fellelhetők. Ilyen jellegű járatok gyakran a bélfodri nyirokcsomókban, elvétve pedig a beleket boritó savóshártya alatt is előfordultak. Meg kell jegyezni,hogy ilyen járatokat kivételesen egyes kontroll nyulak májában vagy bélfodri nyirokcsomóiban is találtunk, „heveny" vagy „félheveny járatokat" és féregcsomócskákat azonban sohasem észleltünk. Ezek az elváltozások a passzive létesített védettség mértékétől függően a recipiens állatokban egyedenként változó kombinációban voltak fellelhetők. A teljesen védett nyulakban az egyébként ép májban mindössze néhány parazitás csomócska fordult elő, s nem egyszer lehetett ilyeneket találni a bélfodri nyirokcsomókban is. Ezzel ellentétben a csak részleges védettséget szerzett állatokban a tüszurásnyi-gombostüfejnyi csomócskákon kivül a „heveny", „félheveny" és az „idült járatok" egyedenként eltérő variációban és változó sűrűségben egymás mellett fordultak elő. A májban előforduló sérülések száma azonban általában alatta maradt az egyes kisérletekkontroll állataiban találtnak. Az immunis állatokban észlelt kórbonctani elváltozások a vérsavóval, vagy a sejtekkel oltott állatokban lényegében nem különböztek egymástól. Az utóbbiak között azonban gyakrabban fordultak elő olyanok, amelyek mája a kontrollokéhoz hasonló képet mutatott. A II. kisérletben, amelyben nem sikerült a rezisztenciát lymphoid sejtekkel átvinni, a kontroll és a sejtekkel oltott nyulak májában észlelt kórbonctani elváltozások semmiben sem különböztek. Megbeszélés Régóta ismeretes (MILLER és KERR, 1932), hogy a T• pisiformis one osphaerákkal fertőződött nyulakban jól kifejezett szerzett
