Dr. Kassai Tibor szerk.: Parasitologia Hungarica 2. (Budapest, 1969)

szám szignifikánsan csökkent (l. táblázat). Ezek az eredmények ugyan jelzik a dymanthinhydrochlorid ancylostoma ellenes hatásosságát, de véleményünk szerint a hatás nem áll arányban a toxikus tünetekkel. G. Ancylostomiasiso

s betegeink harmadik csoportja (38 fő) thiabendazol kezelést kapott. A thiabendazol (

Mintezol

, Merck, Sharp and Dohme) számos külföldi (3, 5, 6, 14, 18) és hazai (l, 11) adat szerint a legkülönfélébb helminthosisokban hatásos. Előnyös sajátsága, hogy az ivarérett intestinalis férgeken kivül hat a fiatal alakokra, sőt a szöveti migratióban lévő lárvákra is (4, 15). A gyógyszer napi adagja 50 mg/kg; a kezelés tartamát illetően 1, 2 vagy 3 napos kura ajánlott, a lehetőségektől (pl. tomegkezelés egy adaggal), illetve a fertőzés súlyosságától függően. Mi betegeinket 3 csoportba sorolva, mindhárom kezelési séma hatásosságá"*" megvizsgáltuk. A csoportok 12, 12 és 14 főből állottak. Igyekeztünk, hogy mindhárom csoportba kb. azonos arányban kerüljenek gyengén, mérsékelten, illetve erősen fertőzöttek. Betegeink a gyógyszert napi két adagra elosztva vették be. Az első dosis bevétele mindig az esti étkezés után történt, a következő gyógyszerelést is mindig étkezés után adtuk. A parazitológiai vizsgálatokat a három napos kezelést kapott betegeknél laboratóriumi vizsgálatokkal is kiegészítettük. Sem a kura alatt, sem azt követő két hét folyamán kóros tünetek sem a vese-, sem a májfunkcióban nem jelentkeztek; ugyancsak nem volt észlelhető kóros jelenség a vérképző szervek részéről sem. A thiabendazol a két és három napos kúrában ancylostomiasisos betegeinknél igen eredményesnek bizonyult (l. táblázat). Nem kivánatos hatásként enyhe nausea, hányás, gyengeség érzés a kezeltek mintegy l/5-nél jelentkezett; egy esetben pedig élő Ascarisok szájon át való távozását figyelhettük meg. Eredményeinket összegezve ugy értékelhetjük, hogy az általunk vizsgált 3 gyógyszer (bepheniumhydroxynaphtoat, dymanthinhydro-