Dr. Kassai Tibor szerk.: Parasitologia Hungarica 2. (Budapest, 1969)

dig leghatékonyabbnak talált tetrachloraethylen mellett ujabb gyógyszerek tűntek fel. Jelen közleményünkben e gyógyszerek közül a bepheniumhydroxynapthtoattal, a dymanthinhydrochloriddal és a thiabendazóllal elért eredményeinkről kivánunk beszámolni. Az 1967-1968 években e gyógyszerekkel kezelt ancylostomás fertőzöttek közül a következőkben csupán azokkal a betegekkel foglalkozunk, akik fertőzőttségének mértékét, az élősködő férgek hozzávetőleges számát a kezelést megelőzően három alkalommal végzett Stoll-féle peteszámolási módszerrel meghatároztuk. A gyógykezelések hatásfokáról a kezelés befejezését követő 10. naptól kezdődően három alkalommal elvégzett flotatios vizsgálattal győződtünk meg. Ezek negativitása esetén a harmadik vizsgálat időpontjában beállítottuk a lárvatenyésztési eljárást (2) is. A nem gyógyult esetekben a féregszám alakulásáról peteszámolással győződtünk meg. A. Betegeink első csoportját (24 beteg) három napos bephenlumhydroxynaphtoat kezelésben részesítettük. E gyógyszer hatásfoka az irodalmi adatok (7, 13, 19) szerint 60-95 $>• Egyik előző munkánkban (10) egy adagos bepheniumhydroxynaphtoat kezeléssel 60 afrikai betegünk közül 30 fertőzöttet tudtunk meggyógyítani, mig a kezelés másodszori, illetve harmadik ismétlésével a hatásfok mintegy 75 $-ra volt emelhető. Jelen vizsgálatainkban azért került sor ismét a bepheniumhydroxynaphtoat alkalmazására, mivel e kisérletsorozatunkba bevont betegeink Ázsia olyan területeiről származtak, ahol az Ancylo- storna duodenal

e mellett a Necator americanus is elterjedt; igy meg kivántunk győződni a gyógyszer kevert fertőzésre való hatásáról is. A bephenium jól tolerálható, a kezelés 7-10 nap múlva megismételhető, vagy ellenőrzés mellett két-három egymást követő napon át adható; általában nem kivánatos tünetek megjelenése nélkül. Mivel a gyógyszer Necator fertőzésben kevésbé hatásosnak tartott (2, 8), igy e betegcsoportunk kezelésére a három napos kúrát alkalmaztuk.