Dr. Kassai Tibor szerk.: Parasitologia Hungarica 2. (Budapest, 1969)

vagy a lárva antigének intracután "bevitele után kifejezett allergiás bőrreakció alakul ki (WHARTON, 1931). Ezt a megfigyelést későbbi vizsgálatok Is megerősítették (MOSZINA, 1961; SULC , és ISZMAGILOVA, 1965).. A Taeniidae családba tartozó galandféreg fajok lárvaalakjai által az emlős köztigazdákban létrehozott immunitást eddigelé csupán BLUNEELL és tsai (1968) kísérelték meg lymphoid sejtekkel fogékony állatokba átvinni bárányokon Taenia hydatigena és T. ovis fajokkal végzett kísérleteikben. Vizsgálataikban azonban e galandféreg fajok mesterségesen aktivált embrióival indukált immunitást csak vérsavóval, passzive tudták átvinni, sejtekkel viszont nem. Ebből arra következtettek, hogy ez az immunitás nem sejtes elemekkel, hanem humorális faktorokkal, feltehetően ellenanyagokkal, van kapcsolatban. Ebben a közleményben azokat az előzetes vizsgálatokat közöljük, amelyékben sikerrel kíséreltük meg a különböző erősségű fertőzésnek kitett donorokból a G. pisiformis elleni rezisztenciát fogékony recipiensekbe lymphoid sejtekkel vagy immunszérummal átvinni. Módszerek Kisérleti állatok

. Vizsgálatainkat különböző tenyészetekből vásárolt, genetikailag nem ellenőrzött Uj-Zéland-i nyulakon végeztük, amelyeket a szokásos módon ketrecekben dróthálón tartottunk. Kísérletbe állításkor az állatok a coccidiosis megelőzésére 10 /a-os olajos sulfaquinoxalin szuszpenzióból 1-1,5 ml-t kaptak hetenként egyszer 3 alkalommal bőr alá. A kísérletekben felhasznált donor nyulak adatait az 1. táblázat tünteti fel. A donorok immunológiai állapotát a keringő ellenanyagoknak indirekt hemagglutinációs próbával történő kimutatásával igyekeztünk meghatározni (NÉMETH, 1965). A recipiens állatok mindig 400-600 g-os, vegyes ivaru, azonos tenyészetből származó nyulak voltak.