Dr. Kassai Tibor szerk.: Parasitologia Hungarica 2. (Budapest, 1969)

elég gyakran társul teltség-érzéssel, tompa epigastriális fájdalommal, lepedékes nyelvvel, stb. járó hypacid gastritis. Hyperaciditást 23 betegen észleltünk; DACCAK MUNZER 84 eset 67 Teában fekélyre utaló tünetcsoportot, 21 ^-ában pedig röntgenvizsgálattal is igazolt typusos duodenalis fekélyt talált (id. NITZTJLESCTJ és tsai., 20). Mi betegeink 4,4 ^-ában láttunk gyomor- vagy nyombél-fekélyt. C. Terápiás vonatkozású megfigyelések

. A galandférgesség gyógykezelésére már sok készítményt használtak (19). A Filix-mas toxicus hatása miatt kiszorult a használatból. 75-90 #-os eredménnyel alkalmazták az acridin származékokat, elsősorban az Atebrin-t (3, 15, 16, 19, 23, 24, 25). SHERMAN és ZAHARIA (12) un. „célzott Atebrin-kezeléssel" (a sonda duodenumba jutásának ellenőrzése röntgen-ernyő alatt) 65 betegen 98,46 $-os eredményt ért el. Az utóbbi években az N-/2-chlor-4-nitrophenyl/chloraslicylamid (YOMESAN, Bayer) került forgalomba, amely könnyen adagolható, gyakorlatilag nincs ellenjavallata és káros mellékhatásai is alig vannak. Hatásfoka megközelíti az acridin származékokét (3, 4, 6, 16). Mi öt terápiás eljárást alkalmaztunk. A Yomesan megjelenéséig felnőtt betegeinknek 1,0 g Atebrin-t adtunk intraduodenálisan, ill. a vegetativ labilitásra, vagy hányásra hajlamos betegeknek szájon át.A 15 éven aluli betegeknek testsúly kg-onként 0,015 g Atebrin-t adtunk, tökmagkivonattal együtt. Amikor a testsulykgnak megfelelő Atebrin-mennyiség nagyon csekély lett volna, vagy Atebrin contraindicatio esetén csupán tökmagkivonatot adtunk. Egy 10 éves betegnek 200 g héjától megtisztított tökmagból készítettünk decoctumct (Koch fazékban), melyet átpasszirozva a kezelés reggelén adtuk a betegeknek per os. 1965-től a legtöbb beteg Yomesan-kezelésben részesült (két éven aluli gyermeknek 1, 2-8 év között 2, 8 éven felül 4 0,5 g-os tabletta éhgyomorra). Az alkalmazott terápiától függetlenül, minden beteg a kezelést