Dr. Kassai Tibor szerk.: Parasitologia Hungarica 2. (Budapest, 1969)

gen cyklus időtartama közötti relációk feltárása, továbbá az egyéni diszpozíció jelentőségének kísérletes igazolása a kórokozó etiologiájában ma is helytálló törvényszerűségeket fejeznek ki. JANCSÓ gazdag irodalmi működése a belgyógyászat valamennyi ágazatára kiterjedt. „Összehasonlító adatok a gyakorlatilag fontosabb bacillusokról" (1910) és „A salvarsan és rokon arzenobenzol származékok" (1928) c. munkáit a Magyar Tudományos Akadémia a Rózsay, ill. Taunk dijjal tüntette ki. Csendes, zárkózott, visszavonult, melegszívű egyéniség volt. Életét a tudományos kutatás, betegeinek gyógyitása és rendkivül tehetséges fia tudóssá nevelése töltötte ki. Minden szabadidejében lehetőleg a természetben tartózkodott, hiszen rajongásig szerette azt. 1930. július 30-án hunyt el, egy évi szenvedés után, uj klinikáján. Utolsó útjára családja, munkatársai, tanitványai és gyógyult betegei kisérték el. Az irodalom részletes adatai megtalálhatók: id. ISSEKUTZ B.: n

Id. JANCSÓ Miklós és ifj. JANCSÓ Miklós, a két orvostudós" c, az Akadémiai Kiadó gondozásában 1968-ban megjelent könyvben.