Dr. Kassai Tibor szerk.: Parasitologia Hungarica 1. (Budapest, 1968)
Négy közül három kísérletben azt az eredményt kaptuk (az egyiket szemlélteti a 4. á b r a), hogy a korai primer fertőzés nem in dít meg a szervezetben olyan áthangolódást, mely a későbbi, sze kunder fertőzés megeredésével szembeni rezisztencia kifejlődésé- hez vezetne * A provokáld fertőzések után primer reakcióra emlékeztető peteüritési görbét regisztráltunk, s a szekunder populációk stabilitási indexe többnyire 10-nél kisebb volt. Látszólag tehát legtöbbször szabályos primer reakció zajlik le toleráns állatok szekunder fertőzése után, vagyis toleráns állatokban sem jönnek létre a szekunder populáció zömének tartós fennmaradását lehetővé tevő körülmények. Ha azonban tovább figyelemmel kisérjük a fertőzés lefolyását, kiderül, hogy a toleráns állatokban bár kis méretű, de folyamatos peteüritésre képes reziduális féregpopuláció marad vissza (átlag kb. 40 féreg, ivararány 1:1), ellentétben a csak szekunder fertőzésen átesett kontroll patkányokkal. Megállapíthatjuk tehát, hogy a korai Nippostrongy- lus-fertőzés bizonyos mértékig gyengítheti a gazda képességét a kifejlett korban elszenvedett homológ fertőzés, korlátozására , ami stabil reziduális populáció fennmaradásához, tartós peteüritéshez, vagyis a parazitózis járványtana szempontjából jelentőséggel biró változásokhoz vezethet (7). Az immúnis vagy a toleráns állapot érvényesülése nem függ a pri mer reziduális populáció jelenlététől , mert ha a férgeket a szekunder fertőzés előtt thiabendazollal (10 mg/50 g i.p.) elhajtjuk, mindkét immunológiai állapot változatlanul érvényesül (6). A negyedikként említendő, kísérletünk eltérő eredménye valószínűleg abból adódik, hogy itt a patkányok a 62. napi 1000 lárvás provokáló fertőzés előtt 35 napos korban „erősitő" célzattal 1000 lárvás ujabb fertőzést kaptak (5. á b r a), s ezáltal a 3. ábra n vázoltakhoz hasonló kisérleti feltételek jöttek létre. Ebben a kísérletben a provokáló fertőzés nem eredt meg, a korábbi két fertőzés nyomán létrejött toleráns tipusu peteürités viszont változatlanul tovább folyt (7). Ilyen helyzet kialakulására, ugy látszik, akkor van lehetőség, ha a tolerancia indukáló és a provokáló fertőzés között az.immunkompetencia megérése körüli időben ujabb antigéninger éri a szervezetet, mely különös módon a későb-
