Dr. Kassai Tibor szerk.: Parasitologia Hungarica 1. (Budapest, 1968)

Esetünkben to"

1 :,.^cxan az Immunyálasznak parazitás fertőzés, vagy parazita-antigén által előidézett specifikus csökkenését vagy teljes hiányát értjük

. A most már kísérletileg előidézett immuntoleranciával kapcsolatosan mindenekelőtt azt vizsgáltuk, hogy a korai fertőzések nyomán megfigyelt immundepressziő milyen befolyással van a gazda és pa razita kölcsönösségi viszonyának alakulására

. Elsőként a kísérletileg előidézett tolerancia tartóssága felől kívántunk tájékozódni. Életük első két hetében 500 lárvás fertőzéssel toleránssá lett patkányokban 2-3 naponkénti bélsárvizsgálattal figyelemmel kisértük a peteürités alakulását. Megállapítottuk, hogy a fertőzést követő 3 hónapon belül a legtöbb toleráns patkány peteüritése jelentősen csökken vagy megszűnik, s ezzel egyidőben a férgek is kiürülnek a vékonybélből. Egy alomhoz, tartozó 16 patkányon végzett egyik kísérletünkben a peteürités spontán megszűnése után alkalmazott 500, ill. 1000 lárvás ujrafertőzéssel szemben az állatok rezisztensnek bizonyultak. Másik kísérletben a tolerancia spontán kialvása után részleges rezisztenciát tapasztaltunk az ujrafertőzéssel szemben. Az emiitett megfigyelések azt mutatják, hogy a primer féregpopuláció által képviselt antigéninger önmagában véve nem elegendő a. toleráns állapot fenntartásához huzamos időn keresztül. Mi több, a toleranclakeltó primer, fertőzés fokozatos elvesztése után a patkányok többé-kevésbé rezlsztenssé válnak az ujrafertőzéssel szemben (5). Általános tapasztalat szerint az immunológiailag toleráns állapot fenntartásához bizonyos- antigénszint állandó biztosítása szükséges. A Nippostrongylus-tolerancia spontán megszűnésére vonatkozó megfigyelésünk ezért ugy értelmezhető, hogy a lassan csökkenő féregpopuláció a fokozatosan növekedő, s igy mind több immunkompetens sejtet termelő szervezetben egyre alacsonyobb antigénszlnt fenntartására képes, s egy bizonyos ponton eléri azt a határérté-