Dr. Kassai Tibor szerk.: Parasitologia Hungarica 1. (Budapest, 1968)

A rovarpatológiai tényezők gyakorlati felhasználásához azonban igen sok részletkérdés megoldása szükséges; ezek az alábbiakban foglalhatók össze: 1/ a mikroszervezet legyen erősen fertőzőképes a „célbavett" kártevő gazdaszervezetre nézve és e tekintetben ne mutasson jelentősebb variációt; 2/ legyen ugyanakkor veszélytelen egyéb élőlényekre, gerincesekre, parazitákra, ragadozókra, amelyek ugyanannak az életközösségnek tagjai és hozzájárulhatnak a kártevő korlátozásához, legfőképen pedig legyen veszélytelen az emberre nézve; 3/ a kórokozó tömeges elszaporitása legyen könnyű, gazdaságos és a kész termék rendelkezzék a kémiai nö vényvéd ősz erek. is megkivánt raktározhatósággal, hatástartóssággal és álljon ellen a kijuttatás során fellépő hatásoknak (nyomás, súrlódás stb.); 4/ a gazdaáilatot a kórokozó rövid időn belül pusztitsa el, vagy tegye mozgás, ill. táplálkozás szempontjából inaktiwá. Ezek a követelmények alapvetőek és ha végigtekintünk a rovarpatogén tényezők során, a jelenleg ismertek közül meglehetősen korlátozott azoknak a száma, amelyeknél a tulajdonságok szerencsés kombinációja révén reményünk lehet rá, hogy a gyakorlati növényvédelemben alkalmazásukra sor kerül. Előadásomban áttekintést szeretnék adni az egyes csoportokról, helyesebben némi kritikai értékelés keretében be szeretném mutatni a rovarpatogén szervezetek főbb csoportjait. Gombák Sár a jelenleg ismert rovarpatogén gombafajok száma 400 felett van és ismert képviselőjük, a Beauveria bassiana felhasználása már a rovarpatológia klasszikus fejezetének számit, meg kell állapitanunk, hogy felhasználásuknak jelentős akadályai vannak. .A gombák természetes körülmények között is, a rovarok tömegszaporodásának összeomlásakor jelentkeznek leginkább és csak igen kevés eset ismert, amikor a kártevők elszaporodását gombák sikerrel