Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.
1899-03-12 / 10. szám
Pápa, 1899. I. évfolyam 10. S2. Fti&GETLEnsr, TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ITj-Iltcza, 122. SZ., hová a kéziratok és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok vissza nem átlátnák. Laptulajdonosok képviselője: Felelős szerkesztő : Szováthy Lajos. Dr. Nyikora József. Főmunkatárs: Makay István. Előfizetési árak: Egy évre 4 forint, félévre 2 forint, negyedévre 1 forint. Egyes szám ára 10 kr. Apróhirdetés szavanként 2 kr. Előfizetési felhívás. Az első évnegyed utolsó liőnapjához érkezett a „Pápai Újság". Eddigi rövid pályafutása alatt is napról-napra erősödvén ugy szellemileg, mint anyagilag : bizonyossá vált. hogy hivatást tölt be a közönség körében, különben nem tudott volna ennek támogatása nélkül fennállani. A „Pápai Ifjság" bárom hónap alatt 3 Ízben adott mellékletet s egyik legkiválóbb szépirodalmi havi füzetet az „Otthon M-t adja ezenkívül előfizetőinek 75 kr. évnegyedenként fizetendő csomagolási s expediálási dij fejében. A következő negyedév elején tárczarovatunkban egy érdekes történelmi drámát fogunk hozni szerkesztőnk tollábál, ki e téren már a Vígszínháznál elismerést vívott ki magának. A „Pápai Újság" előfizetőinek száma már eddig túlhaladta a 200-at s cserepéldányul mintegy 35 lapot kap, melyben napi és szépirodalmi lapok is vannak. Mily fényes bizonyítékai ezek azon ténynek, hogy a „Pápai Újság 4 4 csendesen, távol a politikától, küzd az igazért, az egyes és a köz javáért! Hirdetési dijakat ezután is jutányosán számítunk. Az nj évnegyeddel lapunkra újra elöliztést nyitunk s az előfizetési ár mint eddig : Egész évre 4 frt. Fél évre 2 frt. Xegyed évre .... 1 frt. Egyes szám ára ÍO kr. A „Pápai Újság" kiadóhivatala, l j utcza, 123. sz. Consummatum est, A városi tanács hangadói, a kik a kisebb emberek szerepét teljes hatalommal szokták megállapítani s kiosztani, örülhetnek: az állami tanitóképezdét a város végére fogják építeni ; az építési árlejtés meglesz egy hónap múlva; április 11-én, d. e. 11 órakor fogják az épitési ajánlatokat felbontani a V. Közokt. Minisztérium V., Vadász-utcza 33. sz. III. 13. alatti helyiségében. Nem lehet immár kétségbe vonni, bármennyire tartsuk hihetetlennek, hogv a régi, 100 növendék bentlakására berendezett Herczeg Zzigmond és Baumgartner Sándor féle terv kerül kivitelre; a „Bauunternehmer und Liferant" márczius 4-iki számában van az épitési pályázat kihirdetve; e lapot csak üzletemberek olvassák; bizonyos, hogy többrendbeli ajánlat fog a kivitelért versenyezni. Örülhetnek a struccpolitikát üző abderiták herostratesi diadaluknak, övék lesz örökké a dicsőség, hogy a képezdét a marhavásártérre fogják építeni, hogy sikerült egy tanintézetet agyoncsapniok, mielőtt kártékonyságáról meggyőződtek volna. Mert bizonyos, hogy útját állták fejlődésének, a kik azt tanácsolták a V. K. Miniszternek, hogy hirdesse ki sietősen a pályázatot, a terv készen van, Pápa érdekeinek kitűnően megfelel, minden várakozást kielégít, van ott nagy terület, szép búzaföldek, mintagazdaság a szomszédságában : a növendékek megtanulnak szántani, vetni; tanáraik alapítanak kosztakaszinót, a cselédgyerekek példás nevelésben fognak részesülni; a hitoktatók, kijárván hetenként tanítani félmérföldre ; a növendékek s azon tanáraik, a kik nem A „PÁP AI ÚJS ÁG" TÁRCZÁJA, Kóstolón, *) — Rajz. — Irta: Makayné Nagy Erzsike. Gyerekek csitt! Nagyapa ismét a bajuszába nevet, kétségkívül valami gonosz tréfa jutott eszébe. — Nagyapa ! Édes nagyapa, mondja el, hadd halljuk mi is. No-ugye, elmondja ? Ugye el ? — Hát — mi tűrés ;tagadás benne, édes bogárkáim, valami csakugyan jutott eszembe, a mint Iluska, ez az én kis arany fáezánom, nagy szelesen ide csapta a teás csészét elibem, melyből szerencsésen ki is locscsant egy korty a czifra himzett abroszra. — Tán a két szép búzavirág szeme akkor is arra az ábrándos, karcsú hadnagyra tévedt, a ki ugy epekedik ott a zengora mellett, mint egy szerelmes trobadur . . . — De édes Nagyapa — ilyen ráfogás! *) A »Divnt Sálon* 1898-lk évi jun. 1. szá'nából. — Nohát, a mi igaz, igaz s áldásom reátok — punktum! — Hohó Nagyapó ! De ebbe már mi is bele szólunk! Nem az Ila hadnagyáról van itt szó, hanem arról a bizonyos tréfáról; mi nem tágítunk! — Vagy ugy ! Igaz biz' a, majd elis felejtem. No hát füleljetek. A régi 40 év előtti Debreczenbe vezetlek benneteket, hol én akkor jögász voltam, éppen ugy, mint te most édes Andor Öcsém. De nem ám ilyen majom forma bő nadrága, szarka mellű figura, mint ti, hanem magyar ruhás, rámás csizmás gyerek, a ki legény a talpán, mégis megesett biz'a, nem egyszer-kétszer, hogy majd a sárba maradt a sarkantyús csizma, midőn egyik nyomból a másikba ugráltunk, a pocsolyát elkerülendő. Bizony! Nem a széles aszfalton gusztálgattuk akkor a „frájlákat", mint ti most mikor jönnek a „libáriumból (nevelő intézet), vagy mennek a templomba, ájulásig fűzött derékkal. Könnyű nektek! Hanem akkor, akkor! A mostani bulevardok helyén fénylő pocsolyától körülfolyt széles porták ásitoztak, ember emlékezet óta egyforma poziturában. Az udvaron, a mostani szűk és méreg drága lakások helyén, békés egyetértésben filozofálhatott néhány száz darab birka és borjú, a rossz világ komisz folyásáról. — Hát biz' az én históriám még ebben a Debreczenben játszódott le. A mint mondám, jogász voltam már akkor s laktam nemzetes Csapó Péter szabómesterember tisztességes házában. Kosztom a conviktusban járt ki s ruházkodtam és fedeztem kiadásaimat abból a 12 pengő forintból, melyeket Tekintes Kovács Ferencz ügyvéd úrtól kaptam a fia tanításáért. Mert hát az én apám nem volt ám miniszteri tanácsos, mint a tiétek, hanem szegény falusi pap, kinek érdemes házában kívülem hat kisebb testvér ült az asztalnál evés idején, hogy ilyenkor olyan völt a szoba, mint egy föcskefészek. Hát, mint mondám, Tekintetes Kovács ügyvéd urnái adtam privát órákat, mely ! ténykedésnek aztán nemcsak az lett a köElegans ! ! angol szabás ! ! FRIEDMANN JAKAB üzletében — Fö-utcza, a Benczések átellenében — SZI I, Y I ii X Á C X szabóüzletének átvétele folytán a raktáron levő kelmék a legjutányosabb árban kaphatók. Elegáns !!angol szabás!!
