Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-03-05 / 9. szám - Melléklet

Tájékoztatás tanitókópezdénk építési ügyében. Az a távirat, melyben országgyűlési képviselőnk városunk polgármesterét néhány nap előtt arról értesítette, hogy a pápai, állami tanítóképezde építési költségeinek az aznap tartott minisztertanács már az ezévi országos költségvetésbe pótlólag való fölvételét határozta, nemcsak kellemes meglepetést okozott az itteni egyetemes közönségben ; de — a mi nagyon természetes — az abbeli, lelkes érdeklődéssel, hogy hová fog ennek a városnak legdíszesebb palotája építtetni, válhatatlanul együttjáró tudakozódások, találgatások, vágyak, remények és kombinácziók egész fölzuduló rajának is kapunyitója lett. S kimondhatatlanul örülünk, hogy ez az élénk érdeklődés nemzeti, alkotmányos életünk oly munkás szeretetéről, a kulturális közügyek támogatásában konczentrálódó, emelkedett hazafiságáról tesz tanúbizonyságot ennek a derék közönségnek a részéről, hogy — túlzás nélkül mondhatjuk — ily jelenség manapság igazán párját ritkítja s megbecsülni eléggé alig lehet. Mindez azonban még csak intenzív siker : az eszme diadala, fényes élete ; ami a konkrét létet nem mindig szokta megelőzni ily arányokban. A mi tanitóképezdéiik uj épülete hová leendő elhelyezésének harczában az Ítélkezésre kétségkívül legjogosultabb testület: a müködö tanárikar, az intézet vezetésére kinevezett, nagytekintélyű férfiakból álló igazgató-tanácscsal együtt, mindjárt kezdetben döntő sulylyal vett részt. Az 1897- évi februárhó 25-én tartott gyűléséből kiadta: Véleményes javaslat át, melyben megczáfolhatatlan, gyakorlati pedagógiai, higiéniai, művelődési, erkölcsi és közgazdasági konkrét okokkal bizonyítja, hogy a képezde uj épületének a városból való kivitele oly helyrehozhatatlan hiba lenne, melyért a felelősséget elvállalhatnák ugyan sokan ; de — szentül állithatjuk — e közt a sok közt nem lenne egyetlenegy tanár, egyetlenegy pedagógus s egyetlenegy parányi taniigynözértő sem; holott pedig mégis csak azok állanak ennek az eszmei s anyagi küzdelemnek legekszponáltabb csatasoraiban. Ez a Véleményes javaslat akkor nyomtatásban is megjelent, sok száz példányban szétoszttatott s mindenütt kedvező fogadtatásra talált. Majd ugyanazonévi novemberhó 11-én tartptt Ulésétjep egyenesen rámutat igaagfttórtanáps a Voyta-féle telekre, mint egyedül alkalmasra, ahová az uj épület elhelyezését kívánja. Ennek a rendkívül fontos jegyzőkönyvi pontnak bővebb megindokolásával s a rendes uton való fölterjesztésével vármegyénk kir. tanfelügyelője — elnöki jogából folyólag — alulírott, intézeti igazgatót bizta meg. Ezt a fölterjesztő-iratot — mint az igazgató-tanács részéről a képezdei építkezési ügyben második, útjelző okmányt—ezúttal azért teszszük közzé, hogy megnyugtassuk a folytonosan aggodalmaskodó közvéleményt afelől, hogy igazgató-tanácsunk attól a kimondott s ismételve hangoztatott elvétől, hogy a képezdei, uj épület a Voyta-féle telken építtessék, nemcsak el nem tért; de a mellett folyton kiizd jóakaratával, ügyszeretetének, szakértelmének és hazafiasságának összes fegyverkészleteivel — mind a diadalomig. A multévi szept. 22-én, dr. Fenyvessy Ferencz, főispán, ur elnöklete alatt tartott gyűlése jegyzőkönyvének 4-ik pontjában az igazgató-tanács ezt mondja: „. . . épen azért bátorkodik fölhívni a nagyméltóságú kidtuszminisztérium figyelmét az 1897. nov. 11-én tartott gyűléséből fölküldött felterjesztésre, amelyre válasz mindezideig nem érkezett s egyúttal fölkérni arra is, hogy az épités czéljára alkalmas telkeknek fölülvizsgálása szempontjából a nagyméltóságú kultuszminisztérium pedagógiai szakértőt kiküldeni méltóztassék.

1' Az építkezési ügyben kifejtett, igazgatótanácsi, testületi akcziónak legutóbbi nyilvánulása ez. A kiküldendö pedagógiai szakértőt azóta folyton várjuk. Az ügyre jóformán most már ennek bölcsesége lesz határozó. Nyolcz dolog azonban, mely az egyedül illetékes, szakértő tanügyi férfiak álláspontját két év óta napról-napra mindjobban szilárdítja, a napfénynél világosabb. Bizonyos ugyanis ; hogy 1. a város terjesztkedési iránya nem a földműves-iskola felé van ; hanem a vasút félé — villaszerüleg; 2. a földműves-iskola (vagy mondjuk : a vásártér) a központtól oly távol esik, hogy oda a, gazdasági ismeretek gyűjtése végett, hetenként kétszer (tantervszeriileg) kirendelt ev. ref. theológusokat is állami omnibusz szállítja ki s hozza vissza; 3. az oda kiépítendő, járható ut a városnak bizonyára több költségébe kerülne, mint a fölterjesztésileg jelzett telek értéke ; mivel az ottani szegény embereket arra kötelezni, vagy rábírni, hogy kövezett, vagy aszfaltirozott járdát építsenek, avagy ezek valamelyikének csináltatásához hozz áj árulj a^ak

; merő lehetetlenség ; 4. a 100 bentlakó növendékre tervevezefct épületben a 200-at mindenesetre fölülhaladó népesség férhelyet nem találhat; 5. e város hazafias polgárságának közvetlen haszna — ami nem kicsiuylendő dolog — csak akkor lenne ez intézményből, ha tanulói lakásokul berendezett lakszobáikat a képezdei növendékeknek kiadhatják , Q. fíkszirozott bentlakásos férlielyekkel — s még hozzá: a városon kivül — az intézet eksztenzive nem lesz fejleszthető ; avagy csak igen költséges — de mindig rossís — pótépitkezések által; 7. tanári testületet, melynek tagjai hazafiasan magasztos kötelességeiket jókedvvel s mindig nyugodt erővel teljesítsék, oly intézetnél, mely nem a városban van, összehozni csak deportáczió utján s még akkor is ideig-óráig lehet. Mert hiszen a gyaloglást nemcsak a lábnak; de a (más emberénél erősebb szolgálatot teljesítő, tanári) tüdőnek is birni kell ám — s végül: 8. egyetlenegy felekezet sem teljesittetheti ottan — a távolság miatt — a kötele^ vallásoktatást. Erre nincs mód. A többi indokokat eh$Oi*dja az emiitett fölterjesztés — a következőkben: i A pápai, állami tanítóképezde igazgatósága. 173. Ksz./1897s—7. Nagyméltóságú: Vallás- és Közoktatásügyi, m. kir. Miniszter Ur! Kegyelmes Uram !! A pápai, állami tanítóképezde igazgató-tanácsa folyó évi novemberhó 11-én tartott gyűlése jegyzőkönyvének 10-edik pontjában midőn az ezévi februárhó 25-én tartott tanácsülésében egyhangúlag elfogadott, képezdei építkezési Véleményes javaslat-ba zárt nézeteit, czélszerüségi indokait, hosszas tapasztalatok által érlelt, a helyi viszonyok pártatlan mérlegelésén s az igazi tanítói hivatás magasabb nézőpontból való méltatásán alapult, legbensőbb, hazafias meggyőződésből eredett megnyilatkozásához való ragaszkodását újból manifesztálja: egyenesen rámutat a helyre, mely bent a városban — de mégis közel a földműves-iskolához — a Pápán építendő képezde egyesegyedüli, alkalmas helyéül kínálkozik. Ugy van, Kegyelmes Uram 1 Ez a hely az, melynek egy — nagyobb — része : a Voyta-féle telek néven ismert, 1.168 H-őtnyi terület, a város tulajdona ; másik -— kisebb — része a Horvátit Lajos-féle szomszéd telek, 45

5 |I!-ölnyi terület, pedig, mint magántulajdon, a város által megvásárlandó lenne az építendő tanítóképezde czéljaira. Ezen az 1.623 |~!-ölnyi, remek területen — mely a város legszebb, legegészségesebb, nyilt, széles utczájának mentén fekszik — - kívánja a képezde fölépítését : a czélszerüség ; a pedagógiai és higiéniai szakértelem ; a jövő tanítóinak kulturális érdeke; a társadalmi élet szempontjai ; a város szépítése ; a forgalom és megélhetés kti'nMjebb volta s végül: a teknikai építkezés nagyobb olcsósága. Minden közművelődési intézmény — de különösen tanintézet— csak akkor felelhet meg föladatának, hiányt csak akkor pótol s eredményeket — érezhetőleg — csak akkor biztosit, ha, $ kor-kívánta berendezés melugy helyeztetik el, hogy azt — ®int a toronyórát — mindenki láthassa, mindenünnen láthassa s mindenkinek útjába essék. Mert csak azt