Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-02-26 / 8. szám

A magyar nagybirtokos méltán büszke volt arra, hogy gazdaságaiban értékes állatok is legyenek, azért ahol jót talált, meg is szerezte, sőt külföldről is jelentékeny behozatal történt. A kisbirtokosság ezt igyekezett utánozni, baj volt azonban, hogy ők nagyobb részben csak a kiselejtezett bizonyos fajtához tartozó állatokkal, a miket olcsón vehettek meg — akarták tenyésztésükben a magasabb árakat elérni, a mi pedig ritkábban sikerült, sőt ellenkezőleg nagyon sok betegség terjesztésére alanyul szolgált. A nemző képes, de hibás állatok selejtezése azért történik, hogy hibájukat ne örökítsék át : a tapasztalás igazolja azt is, hogy beteg állatoktól származó utódoknál a baj fokozott mérvben mutatkozik, és hogy ezek mellőztessenek, a magyar kormány rendeletileg gondoskodott arról, hogy a tenyész apa állatok idő közönként megtartandó szakértő bizottsági vizsgálat alá kerüljenek. Igen sok betegség van olyan is, ami közvetlen vagy pedig közvetett érintkezés folytán az egyik állatról a másikra átterjed, azt rendszerint ragadós betegségnek nevezzük, tehát ragadós betegség elnevezés alatt mindig olyant értünk, a mi annak csírázó anyagával — bacillus — történt fertőzés után lép fel. Ezen betegségből van több olyan, a mi csak egyfaju állatokra terjed át ; vannak azonban olyan ragadós betegségek is, melyek nem csak a különböző fajú állatokról egymásra, hanem az emberre is átragadnak s azonos lefolyású betegséget idéznek elő. A gűmőkór -— Tuberculozis — elnevezés alatt ismert ragadós betegség egyike azon betegségeknek, a mi a hasznos házi állatok — között a szárnyasokat is ide értve — valamint az embereknél is vidékenként kisebb nagyobb mérvben el van terjedve; a ragályozás történhetik emberről állatra és viszont, a szárnyasok több esetben emberi köpetből veszik fel a fertőző anyagot. Vidékünkben a szarvasmarhák között találunk gyakrabban gűmőkóros beteget, az ilyen állatból származó hus nyilvános mészárszékben nem mérhető ki, és mivel a gümőkóros marháért az eladó szavatossággal tartozik, önként következik, hogy az ilyen állat értéke igen leszáll. (JFo'yt. következi' .) Karczolat, Olvasva a „Pápai Újság"-ot, annak egyik mult számából kiokosodtam annak irányában, hogy farsang után rendszerint a bojt következik. E megdönthetlen örök törvény felett kissé elgondolkozva, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a czigány logikája sokkal logikusabb, mint a mienk, nagy uraké, (pardon felsőbb tizezer hölgyeim és uraim!) Mert a czigány akkor sir, mikor a nap süt és akkor ujjong örömében, mikor az eső esik, holott mi a farsangon vigadunk s a böjtben böjtölünk. Azaz, hogy bennünket a mindent a maga idején elve vezérel, mig a czigányészjárását a jövendő reménye zölditi meg. Elmúlt a farsang s utána a böjt következik, de hol a választó vonal, mely e két ext-rem időszakot egymástól elkülöniti. A hegedű bele sir, a czimbalom bele cseng, a nagy bőgő bele bömböl a húshagyó kedd éjféléből a hamvazó szerda hajnalába ós a midőn a szatócs leveszi a héringes hordó fenekét s az első sóshal kiemelkedik nyomott helyzetéből, gyomrunkban még a farsang csömöre macskajajgat és igy a tegnapi emelkedett hangulatot átvisszük a mába, a holnapba, a holnaputánba és igy tovább, mig egyszerre azt vesszük észre, hogy nini, hiszen a böjt különb volt a farsangnál. Ha végig tekintünk manapság egv farsangi kalandáriumot, azt látjuk, hogy majdnem több vigasság esik a böjtben, mint a farsangban, vagyis feltesszük a böjt fejére a csörgősapkát. Hogy helyes-e ez vagy nem, nem az én gondom, de nem is feszegetem tovább ezt akórdést, mert utóbb is azt kellene mondanom, hogy minél jobban szaporodnak a felekezeti társaskörök, azaz minél jobban különödik el a társadalom vallásos szekták szerint és leszen felekezeti, vagy vallási jellegű társadalommá, annál -inkább merül el a vallásosság a világiság tengerében. S mit látunk az egyes embereknél, a vallási, a felekezeti körökben élő embereknél, azt, hogy az Úristennel is ugy bánnak el, mint egy fenhéjazó halandóval, bevárják mig az Úristen látogatja meg őket és csak akkor fogadkoznak, hogy legközelebb ők is teszik tiszteletüket házában. Node legyen elég a filosophiából. Nálunk ez idő szerint épen ugy van minden, mint Fiume mellett t. i. a tenger csendes. Igaz, hogy tengerünk nincs egy csepp se, de annál több a csendes. A gyen: gébbek kedvéért megjegyzem, hogy a csenNagyon érdekes nézni, mint húzódik a sodronypálya a vár háta mögött hegyen völgyön át egész Gyalárig és onnan kisebb gyengébb álványokon m. e. 20 klm.-re Vadu Dobriig. Némely helyen, mély völgyet határozó két hegycsúcs között oly magasan vannak azok a kosaraknak, vagy hund-nak nevezett vasbádog ládák, hogy csak kézi füles kosaraknak látszanak. A jobb oldalon jönnek a teli kosarak, a bal oldalon az üresek mennek vissza. Hogy mi hozza és viszi őket, nem látja az ember, csak azt, hogy két drótkötél van, a felső feszes és egy helyben áll, az alsó lazább és halad, tehát ez viszi a kosarat, amelynek a foggantyuján két vájt kerék van, ezek végig szaladnak a felső dróton, mig az alsóhoz hozzá van kapcsolva a kosár. Ha kikapcsolódik a kosár, akkor lehull a magasból és összezuzódik, ha a felső sodronykötélről kizökken a kerék, de az alsóról nem kapcsolódik ki, akkor ezen fügve marad ; a sodronypályán beállott zavarokat erős mentővel ellátott munkások szüntetik avval, hogy felmásznak a kötélre és lereszelik pl. a sodronykötélnek elszakadt és kiálló szálát, ami a kerekeket kibillentette. A sodronypályát életének első éveiben kéjutazásra is használták az egyes vállalkozó tisztviselők, sőt egy fiatal pár nászutat is tett rajta; mérnök kollegái pedig akkor állították meg az egész gépezetet, amikor a legnagyobb mélység felett voltak. Az ilyen utazásokat az igazgatóság betiltotta, mert szerencsétlenségek történtek. A vajdahunyadi vasgyár a govasdiai kohóval és a gyalári vaskőteleppel együtt termelt 1897-ben: 1. Vaskövet . . 2.082,197 q. m. mázsát. 2. Nyersvasat . 863.454 „ „ „ 3. Vasöntvényt . 11.097 „ „ „ 4. Gépgyártmányt 1.329 „ „ 5. Mart n ingót . 59.331 „ „ 6. Bessemer ingót 482 „ , „ Az összes forgalom pedig 3.422,992 frot tett ki. Mint legnagyobb vevő az állam kezelése alatt levő diósgyőri vasgyár szerepel, azután a zólyom-brezói, kudzsiri vas finomítók, az állami gépgyár, az ósdi vasgyár, a kabolapolyani gyár stb. Ezek közül pl. a kudzsiri vasgyár termelt u. a. évben : 1. Hengerelt kereskedelmi vasat 43.069.60 q. 2. Kavart durva aczélt . . . 997.38 „ 3. Öntött tégely-szerszám-aczélt 395.19 „ 4. Hengerelt öntött aczélt . 99.02 „ 5. Tégely öntött aczélöntvényt 2.404.02 „ A bevétel ezek után 582.216 frt 48 krt tett ki. A kabola-polyáni vasgyár szerkovácsműhely, melynek főrésze kapahámor, hol készitnek mindenféle gazdasági eszközt és szerszámot, igy pl. 1897-ben készült ott: 1. Kapa 637.92 q. 2. Ásó 31.67 „ 3. Lapát 56.03 „ 4. Különféle fejsze . . 132.66 „ 5. „ csákány . 95.58 „ 6. Kalapács .... 15.12 „ 7. Szántóvas .... 12.36 „ stb. tárgyak összesen 1,121.04 „ és a forgalom tett 93.782 frt 79 krt. A vajdahunyadi vasolvasztón kivül termelt a tiszolczi 1897-ben 123.048 q. nyersvasat., a libetbányai 14.659 q.-t, tehát jóval kevesebbet, mint a hunyadi gyár. Mindezek az adatok bármily tekintélyes számokat mutatnak fel egyik-másik vasfajta termelésében, mégis csekélyeknek mondhatók a külföldiekhez képest. Pedig az állami vasgyárak föllendülésének hátrányos oldala is van a toroczkói és székelyföldi vasgyártás hanyatlásának jelenségében. Lehet, hogy rövid idő alatt eltűnnek a kolozsvári országos vásárokról a rókamállos toroczkói vasárusok, a kik nem csak arról voltak híresek, hogy legszebb asszonyaik vannak, hanem, hogy a legjobb vasat is ők készítik. A mi a szerszám gyártást illeti, abban éppen sok kívánni való van, mert a tisztelt vaskereskedő urak tudnák megmondani, hogy mennyit hozatnak külföldről és mennyi pénz