Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-12-17 / 52. szám

fizetésre kötelezettek vagyunk abban a helyzetben, hogy fizetünk és fizetünk a nélkül, hogy tudnánk azt, mi czélra és miért? Kérdezzük most már megyebizottsági tag és városi képviselő urainkat, hogy összeegyeztethetőnek találják-e az ily önkényes eljárást édes hazánk törvényeivel és az abból folyó polgári jogokkal? Szándékoznak-e az utóbbi időben igy elharapódzott önkénykedésnek végleges megszüntetése végett a hivatásukkal járó kötelességüket megtenni ? Mert ezt az adófizető polgárok érdekei határozottan megkövetelik ! Ha van bátorságuk, tegyenek. Vagy ha tenni nem akarnak, vagy nem mernek, ez esetben tisztségükről, melyet ez esetben valóban érdemtelenül viselnek, mondjanak le ! Mert igy existálni tovább nem lehet. Mert ha fizetnünk kell, akkor tudnunk kell azt is, mi czélra fizetünk? Vagy tán ahhoz ahhoz nincs is jogunk? Ez aztán igazán „törvényes" eljárás a XIX. századvégén, nem de? Az érdekelt IíököiisC'íí. Nyilatkozat — az átvonulási szállásdíj ügyében. — Tekintetes Szerkesztő Ur! A „Pápai Újság" legközelebbi és előbbi számaiban az 1898 évi katona beszállásolási illetékek elzsebelése és elsikkasztásával vagyok Halász Mihály által vádolva. Minthogy Makranczy hadnagy ur — miután emberei a hótól megtisztálkodtak — folytatni akarta útját, midőn a kürtös elébe állott s mutogatta a disznók nyomán látható vérnyomokat, s egyúttal azon kéréssel állott elő, hogy engedje meg neki, hogy a hóczipőt felkötve a vérnyomon egy darabig kövesse a disznókat, hátha egy kettő a vérzés • által elgyengülve közelben fekszik; e feltevését a pirosra festett hó és szuronyának véres volta igazolta is. A hadnagy még mindig kézben tartottkettétört kardját hüvelyébe eresztve megadta az engedélyt, de csak azon teltétel alatt, hogy 200—800 lépésnyire megy és onnan, ha nem talál semmit, visszajön, ha pedig disznót lel, ezt kiáltással és a „vigyázz" kürtjellel tudtul adja, azután a kaszárnyába hóczipőzik, és a városból kijönnek az önkéntes zákmányért. A kürtös felkötvén a hóczipőt, nyilsebességgel ereszkedett alá a lejtőn; értett a hóczipőhöz, czivil korában is használt ily félét. Rövid idő múlva az egy helyen várakozó járőr parancsnoka tisztán hallotta az erdő csendjében a kürtjeles és a kürtös szavait, ki azt kiabálta, hogy „két disznó van, megyek a városba." Makranczy hadnagy ur szinte megbánta, hogy engedélyt adott a kürtösnek az eltávozására ; azon töprengett, vájjon nem lesz-e uj veszétyben magára hagyva. Nem segíthetvén már a dolgon a kürtös ügyességébe és bátorságába helyezte birodalmát. már az előzők megjelenése után városunk polgármestere által ezen ügy tisztázása ezéljából ellenem elrendelt vizsgálat csak a hét folyamán nyert befejezést, most vagyok azon helyzetben, hogy az ügyről a n. é. közönséget tájékoztassam. Mindenek előtt ki kell jelentenem, hogy Pápa városában semmiféle szabályrendelet nem létezik arra nézve, hogy úgy az elszállásolást, mint a beszállásolási dijaknak a lakosság részére való kifizetését miként kell kezelni. Tehát rendőrbiztossá történt megválasztásom után, midőn az első beszállásolást kellett keresztül vinnem, nem tehettem másként, mint a hogy elődeim cselekedtek, lévén az elszállásolás és az elszállásolási jegyzék összeállítása körül segítségemre azon rendőr, aki ily dolgokkal már több mint egy évtized óta foglalkozik. En tehát 1898-ban, amikor az értesítés a vármegyétől beérkezett a férhelyeket bejártam s azokat a katonaság részére biztositottam, majd midőn a szállást szabályzó tiszt megérkezett, ezen férhelyeket neki újra bemutattam, midőn pedig a katonaság bevonult utána pár napra, mikor a beszállásolásokat felülvizsgáltam az illető rendőr segítségével, azt tapasztaltam, hogy a beszállásolás nem az előzetes megállapodás szerint történt, hanem a katonaság ettől eltérőleg helyezkedett el, aminek alapján azután a megyéhez felterjesztendő kimutatást a katonaság által hitelesítve elkészítetten: s a katonaság elvonulása után a kifizeí-jtt úgynevezett olajpénzeket kifizettem mindazoknak, akik csak azért jelentkeztek, sőt a summásabbakat a felekhez magam is elvittem, csakhogy ne kellessék őriznem. Ezen jelentkezések alkalmával fordult elő, hogy egyik vagy másik fél több katona után követelt illetéket mint a hányat nála a felülvizsgálat talált, mivel a katonaság Megindult tovább útját folytatandó, hogy ez élj át elérhesse. A még hátralevő utat kinos menetben 3 óra alatt tették meg és déli 12 óra után elértek a hegy másik oldalán fekvő falucskába; az ott lakó erdésznél — ki Makranczy hadnagy urnák ismerőse volt — jól megebédeltek, egy órát pihentek, a kapott sebeket kimosták, bekötözték és útnak indultak az ismert nyomon visszafelé. Hazafelé már hadnagy ur is fegyvert vitt a vállán; az erdész fegyverkészletéből kiválasztott egy lankastert, hogy a reggelihez hasonló esetben legyen mihez nyúlni. Visszafelé az utat minden nagyobb esemény nélkül tették meg, ugy este 6 óra felé a kaszárnya udvarán voltak. A kürtös már 5 óra óta türelmetlenül várta parancsnokát, kikiszaladt az őrhöz a kapuba, beszélgetett, mig győzte a hideget ós áhitattal nézett a táj felé, honnan társainak meg kellett érkezni. A többi járőrparancsnok már idehaza volt s aggodalmasan a kantinban várta a kaland hallatára odasereglett városi urak és a parancsnokkal együtt a még távolevő Makranczyt, éppen azt vitatták, hogy ha még egy félóráig nem jön meg, vadászfeg3

7verrel ellátván magukat, többen eleibe mennek és egy kis vidító italt is visznek számára. Beszélgetésüket a szobába betoppanó kürtös jelentése szakitá félbe, ki tudtára adta a tiszt uraknak, hogy Makranczy hadnagy ur megérkezett, rögtön idejön, mihelyt a legénységet elhelyezi. még aztán is folytatta hely változását anélkül, hogy ez akár a fél, akár a katonaság által hozzám jelentetett volna. Hasonlólag akkor tapasztaltam azt is, hogy az általam a beszállásolási törvény értelmében 2 század részére járó egy iroda helyett, több század részéről külön iroda foglaltatott el az illető őrmesterek által s így egy pár esetnél minden század után külön napi 1 frt. irodai dij követeltetett a felek által. Ez esetben úgy jártam el, hogy a napi 1 frtot megfelelően megfeleztem azok között, akiknél ezen egy-egy századiroda volt. Azokat pedig akik a felülvizsgálat alapján megállapított beszállástól eltérő beszállásolá; után kértek olajpénzt, oda utasítottam, hogy várjuk be mig a vármegyétől a katonaság által hitelesített jegyzék leérkezik, akkor a szerint mindenki megkapja járandóságát, minthogy szokásba is volt az mindeddig. Idáig a tényállás, mikor Halász Mihály czikkiró a Pápai Újság hasábjain megtámadott és felettes hatóságom a vizsgálatot elrendelve az általam teljesített kifizetésekről tőlem számadást követelt be. Minthogy az eddigi gyakorlat szerint ezen olajpénzek a feleknek csak rövid uton kiadattak a nélkül, hogy ennek kielégítése a névjegyzék aláírásával nyugtáztatott volna én is ezen gyakorlatot követve a felektől nyugtát nem kértem, most azonban, hogy tőlem számadás követeltetett, kénytelen voltam az illető szállást adókat bejárni, és velük az általam készített jegyzékről annak idején készített másodlatos kimutatást aláíratni, s annak a ki ugy nyilatkozott, hogy még az olajpénzt nem vette fel, járandóságát kifizettem, akár felvette korábban, akár nem, mivel nyugtám nem volt. A vizsgálat során kiderült, hogy a katonaságtól én 1003 frt 13 krt kaptám, ebből tiszti szállás és irodák czimén befizettem A kürtösről kell még szólnunk. Őt sejtelme nem csalta meg; midőn a járőrtől hóczipővel a lábán eltávozott, csakugyan rátalált két disznóra, melyek támolyogva mentek a társaik által okozott csapáson egy idei malacz és egy agyaras kan volt, röviden végzett velük, egy-egy kegyelem szuronydöfés és kilehelték párájukat, ő pedig alig 20 perez alatt a városba hóczipőzött s ott a kivel csak találkozott, előadta a meseszerűnek látszó eseményt. Elmondotta az őrmesternek, ez a századparancsnoknak és tudomására ment a zászlóaljparancsnoknak is, ki ezután intézkedett, hogy a kürtös kalauzolása mellett egy szán menjen az elejtett vadakért. A következő ünnepnapon vaddisznó pecsenyét evett az egész zászlóalj tisztestől együtt, jutott a két állatból még a polpármester urnák is. A nagyobbik vaddisznó bőre volt az, mi a karácsonyfa alatt a parancsnok számára ajándékúl az asztalra volt felterítve. A tisztikar a nap emlékére a járőrparancsnokot az eltörött kard helyett egy szép művű karddal lepte meg, mig az ügyes kürtöst egy hóczipővel ajándékozta meg, mik szintén a karácsonyfát díszítették a pár hét múlva bekövetkező karácsony estén. Az esemény hire sokáig közszájon forgott a vidéken, a bakák pedig — bár többféle változatban — mai napig is a történet meseszerű elmondása után térnek éjjeli nyugalomra. János vitéz.