Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-12-03 / 50. szám

Képek a katonai életből. ii. Karácsonyest a kaszárnyában. Valahol a Kárpátok tövében fekszik egy városka, egyetlen féltett kincse e határszéli városkának a kaszárnya, melyben mindössze is egy zászlóalj van kikülönítve. Nincs ott semmiféle nagyobb hivatal ; a katonaságot is inkább az ország határszélire való tekintetből hagyják ott. A polgárok és katonák rendkívül békés életet élnek egymás között. Közeledik a karácsony ünnepe, alig választ el tőle néhány óra. Van is ám sürgés-forgás ; a városnak minden kéménye füstölög jeléül, hogy kellő módon készülnek a karácsony ünnepére. A kaszárnyában is szokatlan világot látunk. A kapuban alá-feljárkáló őrjarcza ma vidámabb mint máskor, nem oly lemondó, türelmes ; időközönként fel-feltekint a laktanya ablakaira, mintha tudná, hogy ott benn valami készül; sétája közben a kapun is be-betekint, integetvén a kaszárnya udvarán különféle munkát végző pajtásainak. Az udvar egyik szögletében makrapipával a szájában a dobos fényesiti dobjának rézalkotó részeit, mellette a kürtös teszi ugyanezt kürtjével. Távolabb a lészakarójára akasztott tükör előtt egy bakát látunk, egyik kezében evőcsészéje van, habot készít benne, hogy torzsás szakállát azzal bekenvén megkönnyitse a borotva munkáját. Miután a habot elkészítette, sapkáját a karóra akasztja, pipáját szája azon szögletében helyezi el, mely később lesz a borotválás teréhez közel ; lábát szétterpeszti, arczán egyet fintorít és megkezdi a tisztálkodás legfontosabb munkáját. Mellette néhány baka vászonruhában szakértői szemekkel nézegeti a lészára aggasztott, még déltájban kimosott zubbonyt, nadrágot és sapkát, vájjon megszáradtak-e már? Az átkozottak bizony nem száradtak meg, inkább megfagytak ; no de semmi, közeledik az est, leaggatják a kerítésről, már nem várhatnak utána, mert ja szakaszvezető úr megparancsolta, hogy 4 órakor mindenki szépen kimosott posztóruháhan legyen a 16-os szobában. Az udvar másik részében egy csomó baka fehérre súrolja a kecskelábú, hosszú j asztalt; illő, hogy karácsony estén ez is j j tiszta legyen, Az udvar közepén egy baka gubbaszt, | • fegyvere lábhoz van véve, „pihenj"-be áll, | | kezébe huhúkol: mert fázik; előtte áll az | ! őrvezető, most épen azt magyarázgatja, mutogatja, hogy miképen kell a lábhoz állásból a fegyvert megtölteni. A baka-pajtások pajzánkodnak vele, bosszantják a gyakorlatban tőlük elmaradt pajtást. Úgy kell neki — mondogatják — mit nazarénuskodott- a bolond ! Biz ennek a sora úgy volt, hogy a nazarénus betegségből csak néhány hete, hogy kigyógyult és a miatt elmaradt többi bajtársaitól; ezért tanítják most külön magát egy félórácskán át. Az őrmester, a század anyja, épen most intézkedik a vacsora felől, adogatj a a sza- I kácsnak a disznó aprólékot; mert ilyen is van ám ; a megtakarított pénzem egy disznóra is jutott és az étkezési bizottság gondoskodott jó karácsony estéről, hadd legyen annak is, a ki szabadságra nem ment, vagy nem mehetett. A legénységi szobák egyikének ajtaja Le van zárva, csak néha-néha fkukkan kj onnan a szakaszvezető úr. Hogy többen is vannak benn, azt a néha hallható halk beszélgetés mutatja. A ravasz dobos, ki épen most jött fel az udvarról, nem állhatja meg, hogy az ajtó nyíláson be ne kukucskáljon. Kíváncsisága azonban csak félig lett kielégítve; mert egyebet sem láthatott, miut a kecskelábú hosszú asztal egy kis részét, melyen szőnyeg, vagyha úgy tetszik, abrosz gyanánt két téli pakrócz volt kiterítve. Nem sokáig kellett várni, hogy megtudja mindenki, mivan odaben ; elérkezett az óra, mely a tegnapi zászlóalj parancs szerint a karácsonyfa felállításának ünnepéül volt meghatározva, melyen a tiszturak és családjaik minél nagyobb számban való megjelenésre lettek felszólítva. A karácsonyfa rendezését végző főhadnagy munkáját befejezvén, épen abban a pillanatban nyitotta ki a szoba ajtaját, midőn a dobos tágra nyitott szemekkel még mindig a kulcslyukon kémlelődött. Az ajtó kinyilt; a kópé dobos orra pedig ellapult s a nem várt lökés egész megtántoritotta s annyira megijesztette, hogy a mosolygó főhadnagy kérdéseire, torkán akadván a szó, felelni nem tudott. A főhadnagy ott hagyta a megvörösö dött feldagadt orral bíbelődő dobost és előhivatta a kürtöst, hogy a karácsonyfa teljes készen létét kürtszóval tudtúl adja a kaszárnyának. A „vigyázz" és „előre" kürtjel elhangzása után a kantinban gyülekezett tisztikar és néhány családtag elindúlt azon szoba felé, hol a karácsonyfa fel volt állítva. A tisztikár élén a parancsnok ment mindenki által kedvelt családjával. Az alezredesné — mint a bakák mondogattak — jó lelkű teremtés volt, ki férje alárendeltjeire édes anyai szivvel gondolt. Ha a nőtlen tiszturak, sőt sokszor a legenység közül is valaki beteg volt és az tudomására jutott; azonnal küldötte számára az enyhitő eledeleket, befőttet satbbit, elannyira, hogy némelyik baka ezért is szivesen lett volna hosszú ideig beteg. Két szép lányát meg épen bálványozta még az ifjú ludovikás is, ki a menet végén a fölött gondokozott, vájjon a bakáék karácsonyfája hasonlit-e ahhoz, melyet nekik állítottak a Ludovikában. A mint a társaság belépett a szobába, mindenki meglepetten nézte a szépen feldíszített karácsonyfát, sorra néztek minden tárgyat, a mi az örökölt fa ágacskáira volt felakasztva. Bámulta mindenki a rendező ügyességét, a ki a tisztikar által összeadott néhány forinton oly gazdagon díszített karácsonyfát teremtett és nem is egyet, hanem kettőt. Két karácsonyfa volt felállítva, egyik a legénység, másik a tisztikar számára. A parancsnok kifejezvén elismerését az ügyes díszítésért, jelt adott, hogy az ünnepély kezdetét veheti; mire az őrmester a másik szobában várakozó legénységet a karácsonyfát rejtegető szobába vezette. Nagy volt az álmélkodás a bakák részéről, kik ilyesfélét bizony nem láttak soha. A mint a legénység a részére kijelölt helyen felállott, a parancsnok pár szóval jelezte a karácsonyfa felállításának jelentőségét. „A szeretetnek, a békének jele ez — mondá, — szeressétek egymást, legyetek egymás iránt jó bajtársak, a kik a veszélyben nem hagyják el egymást; békében éljetek egymással mint katona és majdan mint polgár, ha különböző nyelven beszéltek is; mert mindnyájan a Király Ő Felségének és a hazának szolgáltok. Teljesít-