Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-12-03 / 50. szám

hogy az acetyléntől oly nagy mértékben idegenkednünk nem okadatolt. Olcsó és szép világítás ez! Természetes azonban, hogy a legfőbb szempont, a mi világítás ügyében bennünket vezetni fog: a költségkímélés lesz. Úgyis sok adósságba vertük már magunkat, többet alig birunk meg. Nem a város szépsége és jóléte emelkedik, hanem adósságunk. S ez ugy látszik, hogy csökkenni nem is fog egyhamar. Rohamos haladásban vagyunk, s áltatjuk magunkat, hogy majd ez később jövedelmezni fog; és, a mi a legfőbb dolog lenne, a bevétel és közjövedelem forrásai nem szaporodnak. Legföllebb ugy növekedik, hogy folyton emelik az adónkat. Vagyis: az uj látványosságokhoz mindig föllebb srófolják a belépti dijat. Ennélfogva is, ha nagyobb költség nélkül akár az egyik akár a másik világítás behozható hozzánk, szisen pártoljuk. De a nagy kiadástól idegesen óvakodunk már. Az az elv vezet bennünket: Addig nyújtózkodjunk, a meddig a takaró ér. Már pedig régen kin van a lábunk is, fejünk is, kezünk is a takaró alól, úgyannyira, hogy nemsokára összes polgáraink minden takarójával sem fedhetjük el teljesen magunkat. A Yárosi szabályrendelet módosítása, A városi hatóság most a „szervevezeti szabályzat" megváltoztatásán fáradozik és a nagy átalakítások szükszakácsnő levén, e körülmény megértése után nagy szívességgel kalauzolt lakására, s magyaros vendégszeretet tanúsításával útnak bocsájtott. Ugyanekkor egy nagyot rucsajkodtam, mivel a hires Ruba czigány-prímás, ki jobb napjaimban egy tízest kimuzsikált zsebemből : egész éjjel ingyen húzta nekem, sőt még a felmerült költségeket is ő fizette aféle czigány grandezzával. A mit ugyau külföldi zenész meg nem terme, mondhatom, mert hisz ennél a művészet csakis kenyérkereset : mig a czigánynál a muzsikálás életszükségletet képez. Hiába, nálunk még a czigány is gavallér, a kit Úristen néhai Horváth István, jeles tudósunk szerint, éppen csak a sanyaruságokkal megvert magyar nemzet mulattatására külön, a teremtés kilenczedik napján alkotott, miután a nyolezadikon a magyar nemzet őseit teremté meg. Noszlopról Somló-Vásárhelyre jutottam, a hol nagyatyám, Mezey Lajos, majdnem félszázadon át, mint vallásalapitványi tisztségszerüségét hangoztatja mindenfelé. A mi e szervezeti szabályzat alapos módosítását illeti, ráfér a megfejelés. Azonban az aztán igazán megokolt és az egyéni röpke és érdekeszméktől távol álló legyen, nehogy egy pár év múlva újra előkelljen venni némi reperálás végett. Attól pedig, óvakodni kell, hogy ha valami nagyobb pénzkezelési hiba, vagy más efféle baj előfordul, annak olyan látszata legyen, mintha azonnal az illető dologra fátyolt akarnának vetni uj szabályzati módosítással, mint pl. a 4 év előtti fogyasztási adóhivatali dolognál sokan gondolták, most légii jabban pedig az „átvonulási szállásdíj"- nál fölmerült kalamitásnál is többen hiszik. Mert szerintünk a szervezeti módosítás nem arra való, hogy mint a temető gödrében, hantokkal temessünk el valami nagyobb fokú rendetlenséget, hanem az annak a czélja, hogy a város ügyei minél simábban, minél nagyobb pontossággal és a polgárok közmegelégedésére intéztessenek el. Mert mindig csak a szervezeti szabályzatot ütni és kifogásolni az egyén hibái; voltának nyilt kimondása és büntetése helyett: sem nem igazságos, sem nem jóhatású a város közigazgatására nézve. Nem igazságos, — mert aki hibás, mindenütt bűnhődik, akármilyen hivatalban, vagy privát szolgálatban legyen, tehát kellőkép bűnhődnie kell a városi tisztviselőnek is. Mért volna ő kivétel ? De káros is a „szervezel i szabályzat" bűnbakká tétele ily esetben azért is, mert, ha a tetten ért hivatalnokot akár túlságos humanismusból, ak ír egyébb igazságtalan okokból főbb hatósága födözi: akkor az a hivatalnok örök hálára van kötelezve elnéző s tussoló elöljárói iránt s e háláb )1 azon ferde közigazgatási helyzet. és viszony fejlődik, hogy ő is kénytelen más hivatalnok-társainak, esetleg elöljáróinak törvényellenes tetteit lenézni, takargatni és e közben neki is újra megjöhet még az étvágya a meg nem engedett dolgok után. Igy fejlődnek a rettenetes közigazgatási darázs fészkek. Csak általános, elvi szempontból irjuk e fönnebbi sorokat, tehát városunkra nem akarjuk vonatkoztatni. Azonban azt mégis kénytelenek vagyunk határozottan kijelenteni, hogy egyáltalában kifogásolandó azon eljárás, a melynél fogva egyes tisztviselőket, a kik valamely hivatalokban pl. pénzkezelésben igazán nagyobb visszaélést követtek el, esetleg csekély, néha semmi büntetés után hivatalukban meghagyják. Hát a mennyiben a törvények megengedik, természetesen a szerencsétlen hivatalnokot a törvényes és jogos humanizmusból kenyerétől megfosztani nem kivánja senki. De ugy azon tisztviselő, mint a lakosság megnyugtatása érdekében más hivatalkörbe teendő át, amint azt általában mindenütt, minden kisebb-nagyobb hivatali organizmusban meg is teszik. tartó élt. S tartott olyan hétvármegyére szóló murikat, a melyeken a conventiós búfelejtetők hetekig mulattatták az egész világon kedvelt, a szívhez szóló nótáikkal, a kivált az ötvenes évekbeni elnyomattatáson kesergő vendégsereget: a dunántuli gentry színe-javát. S boldogult nagyatyám, mint a hires czigány király: Bihari János egyik kedvencz tanítványa, maga is oly érzéssel játszotta az utolérhetetlen virtuózok: Czinka Panna és Lavottának örök szépségű szerzeményeit s a Boka-kesergőt, hogy a ki azt hallotta, lett légyen bár a legridegebb lelkületű ember, menten sírva fakadt. De az Öreg ur is könnyezett ám, kivált mikor a régi Rákóczy-dalt, a miből az induló keletkezett, játszotta Biharitól emlékül kapott roppant értékű Stradiváriuszán. S egy izben őt játszani hallván a Dunántul első czipányprimása, a fejedelmek előtt is hangversenyezett, büszke Farkas Miska, elragadtatásában kezet csókolt az öreg urnák. Eszembe jutottak most boldog gyermekéveim, s a vásárhelyi, messze földön ismeretes nagy ebédlő-terem, mely egykor a József császár által eltörölt Clarissa-apáczák refectoriumául szolgált. Ebben szokott nekünk muzsikálni boldodult nagyatyám, ha nagy ritkán kedvet kapott arra, s pompás játékát remekül viszhangozák a hatalmas boltivek. E terem kitűnő akusztikáját nem győzték eléggé dicsérni, a kik benne vigadoztak. Ilyenkor pihenőül regélt nekünk egyetmást Bihariról, a kit egész Európa istenitett annak idején. S nem egyszer mesélte, hogy a „magyar Orpheus" bandájában alkalmazott 8—9 éves törpe fiu a hatalmas pénzszedő czylinder-kalapot, mely térdéig ért, mindenkor sziliig tömve hozta meg bankóval, a hányszor csak a „conventiós, palativagy prímatiaüs* ünnepélyeken körüljárta az ország főurait. S a temérdek százas közül Bihari, ki fényes díszruhában járt mindig, s ki után a hegedűt libériás inasa hordozá, egy-egy csomót felmarkolva, olvasatlanul rakta a kártyára, melyen több, Meghűlés ellen ASBEST-TALPBETÉT uri vagy női czipőbe elhelyezéssel píirja 50 kr. Gyermek czipőbe elhelyezéssel együtt pítrja 25 kr. legolcsóbban kaphatók ENGELMAN ÁRMIN czipész üzletében (Benczés épület.) Nagy választék uri női és gyermek czipőkben. Különös figyelmébe ajánlom a n. é. közönségnek, hogy érzékeny úgymint hibás lábakra orthopad czipőt készítek a legnagyobb sikerrel. Bámulatos nagy raktár. ans finom czijsök csakis nálam kaphatók.