Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-11-12 / 47. szám

nem fizetése miatt tárgyalt jogos panaszunkat közölni szives volt, mialtal elhanyagolt ügyünknek nagyon is jó szolgálatot tett; az „igazság" nevében, s ügyünk teljes „tisztázása" érdekében bátorkodunk kérni, hogy fent emiitett ezikk folyamányaként még a következő panaszunkat közölni szíveskedjék. A midőn egyfelől örömmel mondhatjuk, hogy felszólalásunk folytán sok 'polgártársunk megkapta a már igen sokszor hiába kért járulékát, — addig másfelől kénytelenek vagyunk jogos panaszunkat tovább folytatni. Mert még mindig sok azon polgárok száma, kik a szóban forgó követeléseikkel ki elégítve nem lettek. És városi hatóságunk erre vonatkozó „félszeg" eljárásából azt látjuk, hogy nem is szándékszik ezen „botrányos" ügyet helyes intézkedéssel jóvá tenni. Ezekután azt kérdezzük : szándékozik-e városi hatóságunk minden egyes szállást adó polgárnak az esedékes járulókból annyit fizetni, a mennyi őt jogosan megilleti ? Az eltagadott katonákért hajlandó-e fizetni? A 1 kik pedig kevesebbet kaptak mint a mennyi j nekik jár és a kik még eddig semmit sem kaptak, kielégíttetnek mindazok ? Uraim! az adott 10 napi határ idő lejár ! Tehát ha az itt felsoroltak elmulasztása miatt bárkit kellemetlenség ér, az tulajdonítsa azt önmagának, mert bizony még igen sok hiba van az ügy körül! mit emiitett határidőn belül jóvátenni, az intéző köröknek figyelmébe ajánljuk. Ezek után pedig a további visszaélések megszüntetése végett követeljük a következőket, és pedig : 1. Az ezen ügy rendezése végett vizsgálat inditassék meg, és minden egyes szállást adó polgár hallgattassék ki arra nézve, hogy mennyi katona és hány nap szállásolt nála? és hogy ezért kitől, mikor és mennyit kapott? De megköveteljük, hogy ezen vizsgálatot ne a „kortes pajtások" vagy illetőnél gyakran megjelenő házi vendégek, hanem törvényt tisztelő, önérzetes polgárok vezessék. Majd igy meg fognak róla győződni uraim, hogy a visszaélés nem oly csekély, mint a milyennek azt önök hirdetik! 2. Ha bármelyfegyvernemhez tartozó katonaság érkezik városunkba, mindannyiszor mindenki által könnyen felismerhető módon mutattassék ki, hogy az a csapat hány nap volt itt, s érettük egyenkint és naponkint mennyi pénz jár a szállást adóknak a csapattól, és mennyi a megyei pénztárból ? Igy hisszük, hogy nem lesz megcsalva senki. (Mint a jelen esetben.) 3. Követeljük a tavaly itt volt gyalogság távozása után nálunk időzött közös hadseregbeli huszárokért járó „átvonulási szállásdíj" kifizetését is, mert még az is a városi hatóságnál pihen. 4.) A folyó évben városunkban volt s házainknál szállásolt katonaság által a városi hatóság kezeihez még elvonulásuk előtt lefizetett „átvonulási szállásdíj" kifizetését is követeljük! mert az a mienk! és már az is két hónap pihen valahol. Mindezeket nem őrizgetés — hanem kiosztás — végett kapta kezeihez a városi hatóság! Kérdezzük, mit akar ezen pénzekkel? Talán magnak akarja eltenni? Mivel pedig ezen pénzeknek visszatartása semmivel sem indokolható, — azonnali kifizetését a már fent említett kimutatás szerint követeljük. S újból ismételjük, hogy a „tíz nap" lejár. Melyek után vagyok a tekintetes szerkeszt:) urnák a jog, törvény és igazság s igen sok polgártársam nevében híve Halász Mihíily. Nyilatkozat, A folyó évi november hó 5-én a „Pápai Ujság

u-ban közölt „A közönség köréből" czimü közlemény miatt városunk polgármestere f. hó 9-én magához hivatott és állítása szerint irántam való jó akaratból követelte, hogy egy nyilatkozatban nevezzem meg, miszerint fent emiitett közlemény kire ^ . — ii'.

mi kint, nincs napsugár, mely kellemes pezsgésre serkentse a vért. A néma, komor nagy térségben oly rémületesen néz ki minden. Lázasan igyekszik kiki már-már roskatag szervezetét fenntartani, segítségül vévén a régi, magas czivilizatióból hátramaradt eszközöket. A számtalan üregek között keskeny utak vezettek, melyen tolongtak a lények egy-egy nagy készülékhez, melyet többen hajtottak. Égve a kíváncsiságtól, lázas izgatottsággal közeledtek utasaink ez eszközhöz. Egy-pillanatra rémült arczczal néztek rájuk az ott forgolódók, mintha attól félnének, hogy megtámadtatnak, — de testvéreik felvilágosítása után, engedték utasainkat közeledni. Ez eszközt esthiofactor-irdk lehet elnevezni. Egyedüli létalapjuk már csak e gép s mé egy-két ehhez hasonló. A külső üregből hozott füvet ebbe teteszik, mely annak levét kipréseli, a folyadékot megfagyasztja, apró darabocskákra metszi s egy-egy ilyen kis darab, mely alig egy fél köbcentiméter térfogatú, evésre elég. S mily mohón, mily lázasan kapkodnak utána! Helyettesíti ez nekik az ételt, mi nélkül mi a Földön nem élhetünk. Popig mi is tapasztalhatjuk, hogy vannak szervezetek e földön is, melyek kevés étellel, sőt huzamosabb ideig étel nélkül is elvannak. Az ember szilárd étel nélkül legfeljebb 8 napig élhe^ mig a béka 5—6 hónapig. Mivel azonban a holdiak nem hüllők, ily sok ideig nem bírják, de a gép által készített fii liquidum ép elég igen finom szervezetüknek. Egy másik gépbe holddarabokat dobnak s több csövön jő ebből is folyadék. Sokan állják ezt is körül s a holdiak felvilágosítják utasainkat, bogy ez a nitrogéntartalmú anyag, mely nélkül nem élhetnek, mert naponta ebből is egyszer kell bevenni. Ők ezt a készülék segélyével holddarabból állítják elő, melyet az üregből vesznek, azért szélesedik ez mindig-mindig. Utasainknak eszébe jutott, hogy a földön is megtették már 1897-ben, hogy a földből fehémyé-t állítottak elé. Természetes is. Minden földdé lesz. Már a szentírás mondja, hogy „porból vagyunk, porrá leszünk." Minden szerves lény elporlik. Tehát fordítva a porból elő kell állítani szerves anyagot, mey a földi eszközök tökéletlenségénél fogva csak a XlX-ik század végén sikerült. A gép, melylyel a holdiak a szilárd anyagot (mely szén, nitrogén tartalmú) kévonatkozik? Én megígértem, hogy nyilatkozni fogok és ennek alapján ezennel és ünnepélyesen kijelentem, miszerint az ügy piszkosságára való tekintettel a közleménynek minden egyes betűjét mindenkorra feltétlenül fentartom, azon kijelentéssel, hogy a félre órthetlen közleményemben emiitett „piszkos" cselekmény elkövetőjének megnevezését az illetékes hatóságra bízom! Pápán, 1899. november hó 10-én. Halász Mihaiy, ker. betegs. pénzt, ellenőr. E nyilatkozathoz azt a két tiszteletteljes kérdést füzzük: 1. Mórt hivatta magához a polgármester azt a férfiút, akit, ha valóban a rágalmazásban bűnös, a törvény elé kellene idéztetni, már csak a városi hatóság érdekében is ? 2. Mért követelt bármely indulatból is nyilatkozatot oly ügyben, amelyet nem nyilatkozatokkal hanem a rendes törvényes Ítélettel kell és szabad a város érdekében is elintézni ? Hirek. — Városi közgyűlés. P. hó 16-án d. u. a városi képviselőtestület közgyűlést tart a következő tárgysorozattal : 1. Szegény sorsú tüdőbetegek szanatórium egyesületének felhívása, — adakozása2. A kéményseprésről alkotott szabályrendelet módosítása érdemében hozott törvényhatósági határozat. 3. Turánszky Tádé és társainak kérelme a vízvezetéki csőhálózatnak meghosszabbítása tárgyában. 4. A m. kir. dohánygyári munkások és munkásnők kérelme a folyó szitik, már sokkal complikáltabb, mint az elébbi. A belé dobott holddarab ugyanis a legkisebb darabokra zuzatik, finom porrá őrlődik s kihullván belőle a nem szerves rész, a szervesek egyesitettnek, összeömlésztetnek s végül kiválnak, j Tovább egy harmadik fajta gép volt látható, mely körül már kevesebben voltak. Ez a holdi gyógyszertár. Vánszorgó, beteg alakok vannak körülötte s a készülék végén csepegő folyadékot epedve emelik lázas ajkukhoz. Az orvosság szintén füvekből készül s nemcsak hogy a beteg szervezetet teszi egészségessé, hanem az életet is nyújtja. — El e helyről, — mond Magyar, — mert vérem fellázad, agyam elkábul ezek láttára. — Óh korántsem, — mond az ősz. — Ha már eddig feljutottunk, kutassunk tovább. — De mire ez az egész lét? Nem megváltás volna ezekre a halál? —- Nem. A halál csak akkor megváltás, ha kívánjuk. Ok pedig már annyira szokva vannak a szenvedésekhez, hogy reájuk az elmúlás semmi előnynyel nem járhat s más életfeltételt, mint ezt, szervezetük meg sem bírhatna. — Nyugodjunk hát meg a Végzetben, a lét örök titok.