Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-11-05 / 46. szám

pasztaljuk azt a hatást, melyet a physikumnak bántalmai magára az agyra, annak functiójára, illetőleg ezek folytán a szellemi élet működésére gyakorolnak. Mikor tehát az ember arra törekszik, hogy testi életének épségét, harmóniáját fenntartsa, azt semmiféle külső behatás által — negatíve — megzavarni ne engedje, másrészről pedig — positive — semmit, a mi annak a physikumnak jrvára szolgálna, el ne mulasszon, mindakkor voltaképen szellemi életének épségét, annak tartós biztosítását tartja szemei előtt! S ez a fő ! Ha szellemünket akarjuk művelni, annak erejét, képességét, üdeségét akarjuk megtartani s fejleszteni, hol kezdhetnők máshol, mint testünknek gondozásánál ? — Amit a testnek teszünk, azt voltaképen a léleknek is teszszük! Életünknek két legszebb korát, — a gyermekkort és az ifjúkort, legnagyobbrészt az iskolában töltjük ki. Ez a két kor az, mely a nevelést, úgy a lélek, valamint a test nevelését, a legjobban megkívánja. Milyen módon oszlik meg az iskolában ezen két tényezőnek, a test és a lélek nevelésének a munkája? Nagyon aránytalan módon, mert bizony magára a testre több gondot fordíthatnánk! Nem mondjuk azért, hogy a tanórákat szaporítsuk, hanem okkal-móddal talán másféle utakat és eszközöket is használhatnánk ! ? A gyermek, mikor az elemi iskolába beíratják, szakit régebbi szebb napjaival. Beül nagy komolysággal a padokba, ott ül mindjárt 2—3 óra hosszat egyfolytában, jóllehet tudjuk azt, hogy a zsenge elmének egy óra is elég, 3A órai figyelés után is kimerül. Műveljük a szellemet alaposan s mit teszünk a testnek érdekében ? Mikor a középiskola, avagy polgári-iskola alsóbb osztályai 4—5 órát töltenek egy huzamban az iskolában s mikor pihenésül alig esik 10 perez, látjuk azt, hogy itt a physikumra nem sok gondot fordítanak. Annál inkább szembeötlik ez, ha meggondoljuk még azt is, hogy mi vár most még arra a gyermekre odahaza? Tanulás, tanulás és megint csak tanulás. Minél műveltebb, előkelőbb a család, annál rosszabbul állunk. Ott alig ebédel meg a tanuló, kezdődik a franczia, az angol óra, azután jön a zongora, vagy a hegedű s végíll jön a — házi tanitó. Ezután jön csak a voltaképeni tanulás a másik napra. Igy megy ez folyton — s miből áll a test ápolása ? — Kiviszik a gyermeket sétálni a levegőre, akkor is felügyelettel egy félórára s azután — rendben van minden! Legalább a szülök maguk azt hiszik. Vilmos, német császár számította ki egy alkalommal, lioíry egy középiskola tanuló nyolez év alatt átlag 26,000 órát fordít a tanulásra s csak 657-et a tornára. Elismervén most már a testnek és a léleknek egymásra való kölcsönhatását, azt kérdezhetjük most már magunktól, hogy ugyan micsoda arány is hát ez? Avagy vegyünk egy másik adatot! Hány órát ül a tanuló az iskolában? Kezdve az elemi iskolától, végig menve a középiskola nyolez osztályán, tehát a tizenkét év alatt, egy évre 40 hetet számítva az iskolai időre, hetenként átlag 28 órával, a tanuló 12 év alatt alatt 13.440 órát ül az iskolában. Ezért van azután ifjúságiink körében annyira elterjedve az idegesség, (neurasthenia) és a szegényvérüség. Ezek között ugyan sokszor egyéb okok is közreműködnek, pl. az idegességnél a szülők hibás nevelési rendszere, sokszor a szeszes italok kora élvezete, sokszor maga az átöröklés. Most már kellő testmozgást se végezzenek, — nem is lehet csodálkoznunk az eredményen. Higiénikus szempontból is arra kell törekednünk, hogy a testi egészség megóvására, az ifjúság testi fejlődésének tevőleges előmozdítására törekedjünk, ott fejtsük ki szavunkat és erőnket. (Folyt, kőv.) Innen-Onnan. Humoros sírfeliratok. Itt nyugszik Puki József huszonnyolcz éves Rászakadt a méhes. Ilyenformán képpen, Ütötte őt képen, Egy mester gerenda. * Itt nyugszik Sziver Kata Erényes hajadon leány. naiv, megazünt tiszta, romlatlan lenni. Maguk férfiak a küzdelemre vannak teremtve, maga Ákos az egész napi robot után, ha este haza megy szobájába, melynek hőfoka, ilyen novemberi idótájt, nem valami biztató, melegszik az ábrándjai mellett, érez, vágyakozik, gondol édes dolgokra, de engem teljesen absorbeál a napi munka, a tömérdek hazugság, a melyet az életben meg a színpadon elkövetek ugy hogy mint egy fáradt tömeg esem az ágyra, alszom, mint egy állat, lélek álmok nélkül, tompán, mélyen. Miből is áll az életem? A polgár családok előtt olyan prüderiát mutatok, mely már nincs bennem. A vacsoránál, a tiszti asztalnál olyan brutalitásokat kell elviselnem, melytől undorodik az egész lényem, a színpadon szerepeket játszom, mely ellen fellázad a művészi önérzetem. Nincs már melódia a soubrette szerepekben, csak bűn, mindig csak bűn. Arrogáns kérdését megbocsátom, hozzá vagyok már szokva az ilyen hanghoz. Hát legyen nyugodt, még nincs kedvesem, de tudja-e miért, mert ártana a carrieremnek, a vidéki soubrettnek nem szabad'lekötni magát egy férfihoz. Egyformán fukarnak vagy bőkezűnek kell lenni a bajainkkal. Erdei Boriskából, abból a kis romantikus szinészleányból • nem maradt az ön részére, semmi, de semmi. . Gsak néha-néha egy tiszta könyesepp, de azt hiszem az ilyen „Juliás* poétának elég ez is. Sietnem kell a .Bibliás asszony" próbájára, igy többet nem irhatok. Adieu Erdei Boriska. Apropo3 : A maga lapját a „ főváros *-t itt sokan olvassák. Csinálhatna egy kis reklámot, hadd pukkadozzék az irigységtől a coloratura az a vén tehén, a kit teljes szivemből utálok. III. Két évvel kósóbb. Boriskának. Szerettelek . . . Igen Bevallom, hogy nékem Te voltak az álmom, Hitem, üdvösségem. Rózsás ajkadnak Minden kis beszéde, — Sötét két szemednek Rámsugárzó fénye, Szivemet vágyódó Dobogásba hozta, Derű verőfényét A lelkembe lopta. A mikor sétáltunk A ligetben ketten, Elet minden gyászát Gondját elfeledtem. És mégis elhagytál, Verjen meg az Isten, A kinél szigorúbb Büntető kéz nincsen. Eladtad magadat, Te hitetlen csalfa, Sújtson rád keményem, A végzet hatalma. Cziczoma ékszerért Dobtad oda tested, Gyötörje ezer kin Üres, léha lelked, Hányszor elsuttogtad: „Tied leszek drága,'

1 Ne legyen éltednek, Soh'se boldogsága. Levelidből szólott Szived égő láza, Ne bűvöljön téged, Szerelem varázsa . . . — Hiába átkozlak, Az emléked éget . . . Egyre-egyre látom • Azt az édes képet. Barna leányt, ki borult Egy férfi karjába, A ki miatt vagyok Elhagyatott árva. Még most is lehoznám Érted a kék eget, Szivem most is lángol, Szeret téged, szeret . . . Akos. llalmi Btfdotf.