Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-10-22 / 44. szám

Pápa, 1899. I. évfolyam 44. sz. Október 22. Újság FÜGG-ETLE]Sr

3 TAjRS^D^LlVn: HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kis-tltCza, 900. SZ., hová a kéziratok és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Laptulajdonosok képviselőji Szováthy Lajos. A szerkesztésért felelős: Győri Gyula. Előfizetési árak: Egy évre I forint, félévre 2 forint, negyedévre 1 forint. Egyes szám :'ra ÍO kr. Apróhirdetés szavanként 2 kr. A klikk. ii. E lapok hasábjain már egy alkalommal szóltunk társadalmi életünk e molochjáról, mely minden nemeset, jót elpusztit, ha az érdekét keresztezné és minden hibát, törvény ellenességet, sőt jogtalanságot is képes dédelgetni, istápolgatni s védelmezni, ha előnyeire válik. Á Oh, mert nem azért klikk, hogy a társadalom fölötti hatalomba másnak is engedne beleszólni," habár önzetlenül is tenné az illető. Mit nekik önzetlenség! Bolond; aki e téves útra teszi lábát. A saját haszna legyen mindenkinek a bálványa, ha boldogulni akar. És akkor is csak ugy boldogul, ha az ő körükbe lép. Igen, ők bitorolják a patentot, a melylyel bárminő társadalmi tevékenységre kimondják az életrevalóságot. S oly varázs van ebben a patentben, hogy még a gonoszság áítal is megszégyelt dolgot a nagy közönség előtt nemes mázban tünteti föl s a halva született botor eszmékbe létezési erőt önt! Ah, de beszéljünk világosabban ! Ott, ahol ilyen néhány emberből álló titkos társaság vezeti a társadalmi életét, — ott átok és nyomor nehezedik a városi, községi és magán életre. Először is kezükbe kaparitják a közigazgatást. A városi, községi képviselők és megyebizottsági tagok megválasztását saját kényök-kedvök szerint irányítják s csak arra vigyáznak, hogy olyan egyén ne jöjjön valahogy a testületükbe, a melyik nemes szándékkal, igazsággal ellenőrizné a hivatalnokok működését. Ettől félnek. Mert cz esetben sok olyan eltussolt, előre titokban áthajtott vagy elföldelt törvénytelen, sőt szennyes intézkedés kerülne napfényre, a mely miatt már csak mégis kellene pirulniok, s a társadalom jogos fölháborodását kiállaniok s magas polczukról pusztulniok. Félnek továbbá azért is a független, nemes gondolkodású egyénektől, mert ezek átlátnának gyanús terveik sötét hálózatán s előbb széttépnék azt, mintsem ők piszkos czéljukhoz érnének. Aztán még fölhívnák a közönség figyelmét arra, hogy miféle stréber kompánia élősködik az ő jóhiszemű közömbösségük folytán társadalmi életük fáján, a melyet undok hernyók példájára pusztítanak napról-napra. S míg ők hiznak, a szegény város és község ügye mind jobban soványodik. Mit törődnek ők vele? ők csak arra ügyelnek, hogy nyugodtan élhessenek a közvagyonból, a közbecsületből s hivatkodhassanak a polgárok tisztelgésében — és továbbá, elrejtett, sokszor nemtelen tetteiket a magok meztelenségében be ne mutassa. Oh, mert ez csúf bukás, csúf halál, amelyben rendesen elvész a becsület. Azért is tehát maradjon kivül, ő szerintük, az intéző testületeken az, aki önzetlen, becsületes szándékkal akarna közéjök betolakodni. A „PÁPAI ÚJSÁG" TÁRCZÁJA. A „Végzet" a modern drámában. A régi elassicus kor színházai külön bonyolult technikai eszközöket' használtak arra, hogy a darab végén megjeleníthessék a fáturaot, valami jó, vagy rosszakaratú Isten képében, aki azután egy aggressiv ténykedéssel megoldja az összebogozott drámai csomót, amelyre a szerzők képtelenek voltak. A drámai alakok egyéniségében nem volt meg az az alkotó energia, hogy a drámai megoldást létrehozzák, a bűnösnek nem volt elég ereje, hogy tettének büntetését maga hozza létre, így háta sülyesztpii feltoltak egy Apollót, Zeust vagy Marst, a szerint, amint a darab milieue megkívánta, a ki rövid pár szóval vagy egy energikus fogással, (mint Medea-ban) véget vetett a darabnak s a közönség, mélységes imádatában ós megalázkodásában az égiek előtt teljesen kivolt elégítve' az istenek legjobban tudják, az istenek mindenhez értenek. Igy az Aischylos és Euripidesek feladata csupán hatásos és lelket rázkódtató jelenetek csoportosítása volt, a megoldást elvégzé az égi hatalom. Tehát befejezett charakterek nélkül is lehetett sikereket aratni a régi világban. Hosszú síázadok multával ezer hullámzáson mentek át a fajok, az emberek műizlése váltakozva fejlődött és hanyatlott. Az istenek uralma véget ért, az egyéniség lépett sorompóba, emberi bűnök, emberi erények, emberi akarat irányította a társadalmat és a művészetet is. A drámai hősök maguk hozták létre a bukást, maguk bűnhődtek és az irónak nem volt szabad kölcsönkérni a végzetet, hanem világos, tiszta logikával megformált egyéneket kellett a színpadra vinni, a kiknek sorsát a dráma intézi, a tragikus confliktusok döntik el a darabot, a lélektani vagy erkölcsi erő sújtja a vétket, de a végzet nincs megtestesítve és nem léphet közbe a megzavart egyensúly helyreállítására. A dráma fénykora, mely a brit óriást, Schakespeare Vilmost ajándékozta a világnak, hatalmas, vértezett jellemeket vitt a színpadra nagystílű bűnösöket és csodás hősöket, a kik elég erősek a cselekedetre, az ő drámáinak conceptiója káprázatosan világos és tökéletes, a mely maga képes létrehozni a végkifejlést és nem fordul a felsőbb hatalomhoz segélyért. A XIX. századvég drámája pedig visszatér a kezdethez és csupán abban külömbözik az Euripidesi idők drámájától, hogy a fátum technikai jelenítése helyett bevégzetlenül, megoldatlanul hagyja az események összebonyolult csomóját, mert már letűnt a a készséges és mindig jelenlévő istenségek cultusának kora, csak holmi mistikus fogalmak élnek az emberiség lelkében a végzet hatalmáról. Ez a visszatérés a végzethez, nem csak a színmű hanyatlását jelenti, hanem jelenti a modern emberét is, a melynek hűséges photographiáját adja a drámaíró, a ki képtelen maga erejével intézni a sorsát, büntetni a vétket és szenvedni az elkövetett hibáért. A legmegbízhatóbb Niabó c « é g! J FRIBDMANN JAKAB — Fö-utcza, a Benczések átellenében — első reiidii szabó üzlete, hol a legelegánsabb férfi ruhák készíttetnek bel- és külföldi , szövetekből. Pontos kiszolgálás, jutányos ári Elegáns ! ! aiigolsKabáH ? »