Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.
1899-09-10 / 38. szám
Pénteken, (szept. 8-án) „A görög rabszolga," Jon Sidney operetteje, az elmúlt színházi saison legnagyobb favoritja került szinre. Valami édes bus melaucholia lengi át a nagy angol eme muzsikáját, az Antónia hangja, a ki hiába szép, mint aphrodite, hatalmas, mint a királynő, még sem érezheti a szerelem perzselő lángját, mely Aspasia sorsát édesíti. A zene finomságai igazi gourmeteknek valók és sohasem versenyezhetnek népszerűségében a Gésákéval. A Görög Rabszolga megértéséhez művészileg iskolázott zenei érzék kell. De az abstrach muzsikáért kárpótolj a, a laikusokat a festői, káprázatos sceneria, a gyönyörű tánezok. Dobó Sándor elismerést érdemel, hogy az operett irodalom eme gyönygyét nálunk szinrehozta és megismertetett Gergely Gizella Aspasiával, a kinek temperamentuma igazán csodás, a ki a lelkét beleönti a dalba, a szivet a tánczmelodiákba, minden mozdulata beszél, él, szeret. Török Malvin heroikus erővel küzdött a szereppel, de bármennyire méltányoljuk ambitióját, Iris alakítására nem termett rá. Antónia szerepében Mányai egy pár gyönyörű énekszámmal ragadta el a közönséget. Csáky hangja tegnap érczes erővel csengett és igazán megérdemelte az elismerés pálmáját, a mit mi, a kik alakitóképességének hiányát gyakran megróttuk, szívesen adunk tegnapi debütjének, mely minden tekintetben sikerültnek mondható. Miklósy nagy tehetsége a Heliodorus szerepében fényesen érvényesült. Tarján Archiasa azonban a tegnapi ensembléhez nem méltó alakítás. Pozsonyi Júlia kitűnő Melanopisz. Csöregh és Heltay pedig episód szerepeikben jeleskedtek. KARCZOLAT. 1. Diáklakások. Szeptember eleje van. A vonatok minden irányból hozzák a tudományszomjas diákot (Csak a bánhidai vasúton nem, de azon ne is soha. Szedő.) A vonat megáll. Az állomás perronján 10, 20, 40, 60, 80%~ r a dolgozó ifjúsági sensálok. (uj társadalmi alak), hordárok, szállásadók éktelen ebaoszban iivöltik: — Ifiur, téns ur, Nagyságos ur! — Mi az? Egyszerre megragadja a szólót 4—5 hordár, 5—6 szállásadó, 8—10 sensál, — Erre tessék, erre. — Hova? — Kitűnő lakást ajánlok. — Én is, én is, — kiáltják tele torokkal a lakófogók. — Hol van? Egyik lakófogó: a legjobb helyen, közel a kollégiumhoz, Másik lakófogó: Az enyém még közelebb, egészen a tövében. A harmadik: Az enyém legközelebb, a legtövében. A negyedik: Az enyém legeslegközelebb a legeslegtövében. Az 5, 6, 1, . . . 50-ik erősiti, hogy az övé még közelebb van. Diák az elsőhöz: Mi a lakás ára? — 6 frt. — Az sok. — Ifiur, nagyságos ur, én olcsóbbat tudok. — Mi az ára? — 4 frt 50 kr. •— Hát aztán mit adnak érte? — Mit? Hát lakást, világítást, fűtést, mosást. — Én olcsóbban adom, kiált a másik. — Mennyiért? — 4 frtért még kaphat is azonkívül szivart, bort .... 1 —- Én még olcsóbban, kiált a harmadik. — Ugyan mennyiért? — Ezeken kivül még adok havi két frt. zsebpénzt, azonkívül velem minden este beszökhetik a színházba. — Bravó! s felcsap a diák ez utóbbinak. 2. Előkészületek a nagy napra Pápán és Csornán. Nagyba vásárol Pápán a Cs ... község népe, nemcsak hogy a házakat díszítse, hanem hogy maga is ki legyen öltözve, bemegyen egy jómódú pár a kereskedésébe. — Valami jó ruhának valót adjanak az anyjuknak, mondja a férfi. — Milyet? kérdi a segéd. — Hát olyat, hogy szép is legyen, tartós, meg olcsó is. A segéd sokféle mintát elébe tesz. Nem tetszik egyik sem. Végre az asszony kimagyarázza magát. — Ilyen formát mint ez, — mutat rá egyre — csakhogy „önálló csíkkal és magánzó virággal Nagy nehezen találnak ilyet. Mikor ez megvolt, felsóhajt az öreg. — No mi baj ? kérdi az anyjuk. — Hát nekem is kék valami gúnya, mert hát hátha Ü Felsége én rám is peslant egyet. — Hát vegyik kiend. Én meg addig a Marcsának veszek ebhül a jó vászonból. Az öreg megkapván a felhatalmazást, erős hangon dörög a segédeknek: — Ifiurak, adjanak nekem egy nadrágot. Adtak is elébe rögtön annyit, hogy a szeme szája elállott tőle az öregnek. — Mi ennek az ára? kérdi, rámutatva egyre. — 5 frt. — Na az olyan derága, mint a patikába. — Dehogy bátya, hisz ott nem is árulnak nadrágot. — Nem, nem, de olyan drága volna, ha árulnának. — Ha-ha. Az olyan beszéd, hogyha nénémasszony férfi volna, mindjárt bátyámuramnak hivnák. — Jó-jó, csak ne incselkedjék az ifiur, mi ennek az utolsó ára ? — 5 frt. nem lehet alább. — De hogy Nem csak akarják. — 5 frt nagy piz. Megszid érte az anyjuk. — Ej no, hogy volna ezért sok 5 frt, hiszen két szára van. Egyre-egyre csak 2 frt 50 kr. esik' — Az ám mond az öreg, és fizet. * Találkozik két csóthi gazda: — Hallotta-e kend, hogy az uj királyi palota már annyira kisz van, hogy csak a a kerítése hiányzik? — Csak most hallom. — A bizony, oszt sövénynyel kerítik körül, mint Csóthon szokás. — Hm, Hm. Akkor mondanék valamit. — Mit? — Azt, hogy mondjuk meg, hogy mi adunk sövényt szívesen. Jó ám, nem ugrik be rajta se macska se kutya. * Nagy katonatisztek érkeznek Csótli környékére. Csak nézi nézi két földmives, a mint a kezökbe tartja egyik a barometert és mond a másiknak valamit. — Mi az, a mi kezébe van a katona urnák, kérdé az egyik. — A léghuzat, mondja a másik. Városi ügyek. Városi közgyűlés. F. hó 6-án d. u. 3 ó. és folytatólag 7-én d. e. 9. ó. városi közgyűlés volt, amelyen több nagyfontosságú ügyet, milyen a jövő évi költségvetés is, intéztek el. A napirend előtt elnöklő polgármester jelenti, hogy a Balassa Lajos ingatlanainak megvételét jóváhagyta a törvényhatóság. Ennek tudomásul vétele után sorban tárgyalták le a tárgysorozatot. Saáry Lajos ingatlanainak megvételét a képviselők elégtelen száma miatt f. hó 23-iki ülésére tűzték ki. — Az ebadóra vonatkozó megyei szabályrendeletet tudomásul vették. — A soproni serfőzde r. társaság kérvényét a vásártéri italmérés jognak bérbevétele iránt egyhangú nyílt szavazással elfogadták. — A m. kir. államvasutak szombathelyi üzletvezetőségének átiratát, hogy a vasút mellett árucsarnokot építhessen, amely fölött aztán szabad rendelkezési jogot követel, éppen e kikötés miatt ad acta tették. — A szegényház létesítését elvileg elfogadták, de mivel róla részletes javaslat nem volt, —- nem tárgyalták. — Thuránszky Tádénak és társainak kérvényét, hogy a vízvezetéki csőhálózat a Hunyadi utczába is bevezettessék, a vízügyi bizottsághoz tették át véleményes javaslattétel végett. — Wallner Józsefnének a szülésznői gyakorlatra az engedélyt megadták, Az* úrdombi szőlőbirtokosok kártalanítási ügyét áttették javaslattétel czéljából a jogügyi bizottsághoz. A városi virilisek 1900. évi névjegyzékének kiigazítására, valamint a választás alá eső v. képviselők választásra jogosult választok: névjegyzékénekösszeállitására bizottságot küldöttek ki, még pedig az elsőbe Galamb József, Saáry Lajos, Bermüller Alajos, dr. Rechnitz Ede, Csoknyay Károly v. főjegyző választattak meg. A másodikba Barthalos Istvánt, Saáry Lajost, Sült Józsefet, dr. Kluge Endrét, Steinberger Lipótot, Vágó Lászlót, dr. Koritschoner Lipótot, Mayersberg Salamont és Csoknyay Károly v. főjegyzőt választották be. — Az igazoló bizottság tagjai lettek: Baranyay Zsigmond, Bermüller Alajos, Csoknyay Károly. — Csak ezén pontozatok után került a sor a közpénztári számadás beterjesztésére, amelyet jóváhagytak és a számadóknak a fölmentvényt megadták. Nevezetesebb újításai a számadásoknál a közgyűlésnek : hogy a rendőröknek kiadott ruha és csizmatéritmény nyugdiját minden rendőr írja alá; továbbá: hogy az ipar és kereskedelmi iskola írószerei és papírja árlejtés utján vétessenek meg s természetben szolgáltassanak ki az iskoláknak; a kövezetvámnál a tulkiadásóktól tartózkodni kell.
