Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-09-03 / 37. szám

szabadságát őrizzük meg minden erőnkből, de annak fattyú hajtásait, jobban mondva „szegénylegényeit" üldözzük ki és ezáltal szabadítsuk meg nemcsak a magyar sajtónak, hanem városi és nemzeti társadalmunknak becsületét is az oly gyanús termékektől. Ezért kisérem én már régóta a tisztelt szerkesztő ur ebbéli fáradozását rokonszenvvel és kívánok hozzá sikert. Annyit már is elért ebbeli működésével, hogy elhatároztuk többen, (folyton szaporodik számunk,) hogy ha a hatóság ezen rettenetes állapoton nem segít, mi magunk fogunk jogos elégtételt szerezni az ilyen fráteren. Még csak arra legyen szabad kérnem, hogy világosítson föl, vagy levél vagy lapja utján, melyik városról vagy községről szól a nóta a Döbröközi levélben. A legmélyebb tisztelettel maradtam a szerk. urnák híve Egy kis városi. * E sorokra meg kell még jegyeznünk, hogy az olyan ember, aki igen ocsmány bűnért már ült a börtön falai között, húzza meg magát a társadalomban s keresse az emberek jó akaratát alázatos viseletével, nem pedig kihívó, jelzőre nem méltó szereplésével urizálni akarjon. Ezt egy ideig csak eltűri a társadalom, de később haraggal fordul ellene. Ami a „Döbröközi levél" községét vagy városát illeti, nem vagyunk azon helyzetben, hogy óhajtását teljesítsük. De reméljük, eljő az idő, ha a viszonyok engedik, arra is, hogy kívánsága teljesül. Színház, A függöny felgördült, Thalía vidám népe előröppent és a könnyelmű pajkosság derűjét bocsátotta, a holt saison unalmában elfásult idegeinkre. Üdvözöljük őket, zengünk hozzájuk magasztaló éneket, ha művészi érzésünknek gyönyörűséget szereznek. Elmondjuk estéről estére bírálatunkat, mikép dalolt a primadonna, mikép zokogott a drámai hősnő és mikép mókázott a komikus és jól esik szivünknek, ha a mi dicséretünk az ambitiósus igazgató munkáját és existentiáját kellemesebbé teheti. — Nagy a felelősség, mert az intendatura éber figyelemmel őrködik felettük, ez a fényesen megkonstruált intézmény, melynek csak azt nem tudjuk, hogy mi a hatásköre. Kedden, (aug. 29-én) a „Nap ós Hold" Lequok bájos zenéjü operettje nyitotta meg az előadások sorozatát. Manéla szerepében Gergely Gizával. Mi, akik múltkori első vendégjátékai alkalmával is felismertük benne az igazi művésznő nemes qualitásait, örömmel konstatáljuk, hogy az egész pápai közönség zajos ós lelkes tapsai sanctionálták múltkori bírálatunkat. Minden énekszáma maga volt a graciósus tökély. Mányai Beatrix kis szerepében hallatta szép orgánumát és a Gergelylyel énekelt „Csizkettőst" a közönség lelkes tapsaira meg kellett ismételni. A férfi szereplők közül kivált T)QIÓ kujon herezege, valamint Csöreyh Migiiel háznagy szerepében. Csáky azonban kevés illusiót birt nyújtani. A kar Virányi mesteri vezetése alatt kitűnően működött.. Csak az a próza ne menne oly nehézkesen, a sugó ugyan megteszi, a mi torkától telik, de annál többet q gem tehet. Szerdán, (aug. 80-án) „Családi örömök" került színre, Maurice Hennequín ezen darabja az unalmasabb fajta bohózatok közé tartozik, olyan félig franczia sütet csak, mely közönséget vonzani nem bir. Pedig az előadás jobb sorsra volt érdemes. Benedek elegáns Terillacja, Klenovies Andrienja megérdemlik a dicséretet. Török Malvin pedig egy pár édes hangot, igazi tiszta leányhangot hallatott a mely nagy érdem. Jó volt Miklósi CerieouFt szerepében. Tóth Néhány nap múlva sürü kopogást hall Dr. Topár a folyosón. Figyelni kezdett . . . ha 1 . . ha ! . . talán klienseim. Végre valahára nem leszek ügyetlen ügyvéd, lesz legalább egy ügyem. A nehéz kopogás mindjobban közeledik s végre az ő ajtajánál szűnik meg. Pillanatnyi csend. Suttogás. Majd dörömbölésnek is nevezhető kopogás hallatszik. Topár keblét kellemes érzés hatja át. Végre-valahára. De visszafojtva örömteljes érzelmeit, kiáltja : — Szabad I Az ajtó felnyílik s betoppan 4—5 izmos, jól megtermett íöldmives. Be sem várja, mig szólnak, hanem mondja nekik: tessék helyet foglalni. — Nem foglalok én, mondja a legkuruczabb kinézésű, nem vagyok én végrehajtó. — Hát üljenek le. — Azt se tesszük teins ur (már nem tekintetes.) — Hát mi járatban vannak? Valami bajuk van? — Nekünk ugyan semmi, hanem az Urnák, mindjárt lesz valami. — No, no talán rossz szándékkal jöttek V — Igenis, megakarjuk gyógyítani az urat ugy, mint maga az én lyányomat. Ezzel szót se többet, torkon ragadják Topárt s oly istenesen elverik, hogy az tá» vozásuk után néhány órával tért magához, A mint nyöszörögve ébredezik, épen a falon levő, rámába tétetett doktori oklevél tűnik szemébe, a mely ennek a sanyarú helyzetnek volt okozója. A hogy épen próbálgatja a talpra állást, nyitok be hozzá. — No mi az Jéri? — Jaj, jaj, pajtás, azok a d . . . . ó parasztok irgalmatlanul megvertek. Tudod az a gyógyítás. . . . — Tudom, tudom. Hát nem sikerült ? — Nem bizony. — Mondtam ugy-e, hogy ne svindlizz. — Bizony, igazad van. De hát ha nem volt kliens. Ápolgattam a jó pajtást egy ideig, mig végre teljesen magához tért. Sokáig feküdt betegen, végre felgyógyulása után egy napon igy szólt hozzám. Ilona Angelinje gyönyörű alakítás, nem az a triviális orpheum virág, hanem egy csábos könnyelmű lányka, a kiért minden jóizlésü ember tönkre tenné magát. Csütörtökön, (aug. 31-én) „Orpheus a pokolban* került szinre, szép számú közönség jelenlétében. Az Offenbaeh zene olyan mint a régi tüzes bor, erotikus, hatalmas és elbűvölő ós igy mindig talál közönségre százszorta inkább, mint a mai raffinált művészi zenetechnikusok, a kik magasabb czélokat szolgálva untatnak bennünket. Az előadás elég jó volt. Mányai Aranka Euridikéje diadalmasan zengte át a házat, a kisasszony mozdulatai azonban még mindig nagyon nehézkesek, különösen érezhető volt ez az első felvonás szökkenéseinél, midőn Orpheus muzsikája elől menekül. Csöregh, mint Orpheus kitett magáért, Kitűnő volt Mik.ősi Jupiterje, minden izében grotesk, ötletes, mint azt ez a kitűnő burleszk szerep megkívánja. Heltay Stix Jankója kitűnő volt. Csáky azonban nem birta megjátszani Plútó szerepét. Gergely Giza pazar Diana volt, costüméje közbámulatra szolgált. A mindig kedves Tóth Ilonka mint Venus, értekeit is. Török Malvin filigrán hangocskája biz nem való „Közvéleménynek." Annak a szája erős, brutális és hatalmas hangokat accentiroz, nem fuvola-sóhajtásokat. A rendezés fogyatékos volt, a sceneria nagyon szegény. Pénteken, (szeptember 1-én) „A Baba" Audran bájos operetteje került szinre Alesia szerepében Gergely Gizával, aki egy rendkívül érdekes alakítást mutatott be felfogásban eliltőt a chablontól. Az ő babája ugyan technikailag virtuózán megcsinált mozdulatokkal forgatja tagjait, de ennek daczára érezteti velünk, hogy egy szerelmes leányléleknek komédiája, a kinek tagjaiban lüktető piros vér kering. Lancelot szerepében Mányai kisasszony jeleskedett. Miklósi kitűnő Hiláriusa ismert alakítás. Az episód szerepekben Balázsi, Pozsonyi Júlia és Madas Pista érdemelnek dicséretet. De hogy Csáky miért visel hosszú ősz szakált mint barát, azt a nagy világon rajta kivül senki sem tudja megmondani. Az előadást egy-egy kaczagtató s egy sajnálatos inczidens zavarta meg. Az egyik egy száguldó csirke, mely — Tudod mit pajtás? — Mit ? Látom, hogy én a joggal nem boldogulok, Gondoltam valamit. Te igen szépen tudod ámítani a világot, s nagy embernek tartod magadat, én látom azt, noha te másként beszélsz. — No, szó a mi szó, nem szoktam magamat nagyon dicsérni, de azt hiszem, Magyarországon nem kapsz még egy olyan jeles költőt és tudóst mint én vagyok. . — Ugy látom, megfogadtad tanácsomat Már tudod, mi a szerénytelenség. Ép azért gondoltam, hogy fogadj el barátom munkatársadnak. — És mi hasznodat vehetem? Mit? Nagyon sokat. Általam emelkedni fogsz. Ha te valamit csinálsz, én iszonyú mód dicsérlek s mindig melletted állok, mint csahos eb. Itt a kezem Jéri, áll a szövetség. Ezóta együtt ámítjuk a világot. I>r. II .... y.