Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-08-20 / 35. szám

gazdasági életére káros befolyást gyakorolnak. Daczára azonban annak, hogy a fogyasztási 'szövetkezetekről in abstracto igy gondolkozom, — lehetnek esetek, a mikor in cóncreto nem tartom károsnak, sőt bizonyos feltétel alatt üdvösnek mondhatom. Ezen eset akkor forog fenn, mikor az kevés ember érdekét sérti, de vele e mellett még egy; a nemzet gazdasági életére fontos egyéb czélt tudunk elérni. Kérdés már most csak az

; hogy ezen utóbbiakközé tartozik-e a városunkban legutóbb létesült szövetkezet ? ,» - Az az egy bizonyos, hogy megsérti sok ember érdekörét, sőt a szövetkezet helyes berendezése esetében esetleg még a helybeli bőrkereskedők hátrányára'sem fog alakulni. —- A m-i pedig ama második feltélelt illeti, hogy vele a nemzet gazdasági fontos czélt elérni tudjuk, az egészen magától a szövetkezettől függ. T. i. az abban áll, hogy a szövetkezet a maga egész erejével a honi ipart támogató, kizárólag csak hazai gyártmányokat. vásárlók közé sorakozik. E nélkül a bőrszövetkezet Pápán semmi hiányt nem pótol, mert hiu ábrándozás azt hinni, hogy az a kisiparos a szövetkezet utján olcsóbban jut ahhoz.a bőrhöz! Már emiitettem, hogy miért nem, — de tegyük fel a legjobb esetet és mondjuk, hogy igen. Mi következik ebből? Semmi egyébb, minthogy ő neki is olcsóbban kell adnia és ty nagy verseny miatt fogja is * adni a már kész árut. / Azt az egyet ugyanis elvitatni nem engedem, hogy akkor,' mikor mindenféle ócska külföldi áruval, továbbá a szélrózsa minden

1 irányából ide hordott csődtömegből kikerült olcsó czjpőkkel kell annak a kisiparosnak

1 felvennie a versenyt, hogy akkor el ne menjen az engedékenység végső határáig és ne adja annyival olcsóbban oda az áruját, mint' a mennyit az a különbözet kitesz, mely a bőr jelenlegi és későbbi ára között fog esetleg mutatkozni. A szövetkezetnek ezen faja tehát viszonyaink között nem fog nagy hasznára válni az iparos osztálynak; azonban a szöÉs az emberi egyesülés szent tisztaságába a szerelem ős szenvedélyébe, beleszól a számító realismus sivársága, a nász csókját prostituálja az az önző törekvés, hogy ne szaporodjon a család. A' megtévelyedett morál még a bün árán is el akarja fojtani az embriót, a mely a létfentartás vad hajszájában csak súlyosabbá tenné az ember terheit. "A hivatásos diplomás gyilkosok egész serege lézeng a' városok zugában, a kik, nem vonják meg a támogatást, a ségitséget a szörnyeteg szülőktől, a kik elölik a fajt melyet a gondviselés bölcsesége és a természet törvénye az életnek szánt. íme a Malthus tán borzalmas félremagyarázása! Ez a szegény ember, cliauvinista gyötrelmektől kínozva midőn a mult század végén Angliában dulo szörnyű panperismus' okait kereste arra a naiv okoskodásra jutott, hogy a kenyér kevés, de a kényeit óhajtó sok és ebből tudományos rendszerbe foglalva, levezetni igyekezett a socialis miseriák kútfejét. Albion ködének pessimismusa borong felénk az ő rendszeréből, melynek nincs semmi igaz alapja, mert a termelő erők kihasználása még korántsem érte vetkezet egy másik fajával comb ináivá kétségtelen, hogy helyesen vezetve a bőr kisipart városunkban nagy mértékben felfogja lendíteni. És ezen másik szövetkezeti faj, amely ezipész és csizmadia iparnak nagy hasznára válna: az áruértékesítő szövetkezet. Akár önállóan, akár a fogyasztásival egybekapcsolva állítatnék fel ezen intézmény, a következő előnyök hárulnának belőle az iparosra. . Először: a kisiparos állandóan el lenne /munkával látva és nem kellene idejét és munkáját a megrendelőkhöz szabni, amenynyiben az iparos, ha elkészítette munkáját, beviszi az értékesítő szövetkezetbe, a hol az árunak vagy teljes, vagy szabályilag megállapitott egyéb értékét kapná kölcsön az árura. És itt következik a második előny, hogy t. i. volna az iparosnak egy állandó hitelforrása, mely e mellett, — miután kinek-kinek kész munkája volna a kölcsönre a fedezet — a szövetkezeti tagokra felelősség tekintetében is egész biztos garantiát nyújtana. De már hallom az agályoskodást: „de hát kinek is fogja majd az a szövetkeze*' azt a roppant sok czipőt és csizmát eladni ?" „Hogyan fogja ez majd azt értékesíteni?" Pedig e miatt nem kell megijedni! Azoknak az ócska külföldi bolti czipőknek, és azoknak a csődtömegekből ideszállitott, ide összehordott áruknak a kiszorításával fogja a szövetkezet az igy egybevett áruikat értékesíteni. Mert ha itt van egy helyiség, a hol biztosan tudom, hogy jó bőrből helybeli iparosoktól készült czipó kapható és hozzá még azt is tudom, högy ázott kapható áru hozzáértő emberektől lett megbírálva, ha tudom, hogy becsapásnak kitéve nem vagyok, — ha tudom, hogy több pénzért, ha tudom, hogy pénzemért tartós árut kapok jobbat is kapok, kérdem, lesz valaki akkor olyan ostoba:, hogy fele árért ugyan, de 2 hétig sem tartó árut vásároljon, a melyről még azt sem tudja, hogy egészen papírból van-e az a czipő, vagy csak félig? Ilyen szervezet nélkül szó séin lehet a el a tökéletességnek azt a fokát, mely azt kimeríthetné, az érlelő nedvek, az erők, az anyagok még fenntarthatják millióit és ujabb milliót a lényeknek, csak az emberiségben meg legyen az az activan forrongó ambitió, az a lüktető pezsgő energia, hogy a még parlagon heverő erőt kihasználja. A föld anyagja, melege még fenntarthatja a nemzedékeket, még azokat is, a kiket a vétkes születés jogoktól, a név a becsület jogától foszt meg, a megtévedt Magdolnák is anyák lehetnek, elég az egyik vétek, nem kell a saját vére gyilkolásával örökre megbélyegezni önmagát. A közmorál, a társadalmi conventio Ítélete, melytől annyi bohó szegény lélek remeg sokkal is kicsinyesebb valami, sem hogy ilyen szörnyű bűnt kövessünk, el érte. A kikről most beszéltünk a kevés kenyerű társadalom volt a mely vagy finantialis szempontból vonaglik a család terhe alatt vagy a vétke által összetépett erkölcsi existentiáját akarja fenntartani. Ezek egy bűnös tévedésnek áldozatai, de mit mondjunk a vagyonos emberiségről, mely kényelmi és hiúsági motívumokból követi el e gyilkosságot, azokról az anyákról, a kik helybeli bőr kisipar támogatásáról, mert mindenkivel megtörténhetik az, a mi velem megtörtént, hogy egy pár Icarlsbadi gyártmányt. a melyet üzletben harmadfél * frtért 5 megkaptam volna, —mint állítólagos saját gyártmányt 5 frt 60 krért fizettem meg. Arról most szólni nem akarok, hogy az áruértékesítő szövetkezet teljes érvényesü- • lése elé maguk a szövetkezet sorsát intézők . mekkora korlátot szabtak akkor, a mikor — állítólag — felekezeti alapon alakultak és szervezkedtek. Csak annyit akarok e helyütt megjegyezni, hogy épen a kiskereskedők és kisiparosok vannak a fogyasztó közönség Ízlésének és jóindulatának leginkább alávetve és nekik szabad legkevésbé a közönséget maguk ellenében hangolni. Ha pedig ez igy van : Hogyan képzelik el a vezetők a szövetkezet virágoztatását, a mikor a fogyasztó közönsegnek jó '/

3 részét ezen fellépésükkel valósággal ellenségükké tették. Hogy ezen felekezeti versengés és viszszavonás a szövetkezet érdekében volna, — az hiszem — senki állítani nem meri. Azaz, hogy a fogyasztási szövetkezetnél a felekezeti villongás talán nem árt, (de erről kimutattuk, hogy az iparosnak nem hoz semmi előnyt); mig ellenben az áru értékesítő szövetkezet eszméjét, mely pedig az iparosra nagy haszonnal járna, csirájában elfojtja. Ezeket tartottuk a bőr kisipar érdekében elmondani, a választás sora ő rajtuk van ! Welsa Dezső, ügyvédjelölt. KARCZOLAT. 1. Secessiós "bőrök. A századvégnek egyik hangzatos jelszava a secessió, mely nemcsak a festésiben és versekben támadja meg szépérzésünket, hanem ime már az iparban is. Pápán is felütötte a fejét a secessió. De mégis csak különösek lehetnek majd azok a secessiós ruhadarabok. Igy: Kabát — uj nélkül. Czipő — sarok nélkül. a szépségüket féltik az életük megzavart egyensúlyát, a kik az anyaság missióit tartják kellemetlennek, sajnálják azt az időt, melyet a conventionalis szórakozásokból, elvon a gyermek. — Ezeket nem Malthus tana és a termelési erők kielégítő mennyisége iránti bizalmatlanság, hanem a förtelmes önzés és a brutális kicsinyes hiúság vezetett ama szörnyű örvénybe. — Százszámra mutathat fel a társadalom krónikája ilyen eseteket, még pedig az úgynevezett jó társaság köréből, a melynek emberei az összeköttetéseik (?) révén sem húzódhatnak a gyermekszoba falai közé, az asszouyok a divatos operette melódiákat dúdolják, nem pedig az egyszerű tiszta afltatódalt. Ezek már nem védekezhetnek a Malthás szigorú tanával, ezek a bűnösök documentumai annak a hanyatlásnak, melyet a minden szent érzést sárba tipró önzés ridegsége hozott a „fin de siecle" emberiség erkölcsi életére. — Az a Malthus, csak egy szomorú tudós volt, a kinek fájt a londoni koldusok vergődő sóhajtása, a kenyérért. Halmi JStfdog.