Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-08-06 / 33. szám

hatással szavalta el Erdrődi „Petőfi" cz. fulmináns költeményét, melyet mult számunkban egész terjedelmében hoztunk. Végül az énekkar énekelte el a Hymnust, mit a férfiak levett kalappal hallgattak végig. Ugy halljuk, hogy még lesz egy ünnepély az őszön. Meglehet, hogy nagyobb szabású lesz, mint ez, de mégis vészit értékéből azáltal, hogy nem julius 30-án vagy 31-én tartatott meg. Értesítők, III. Az ev. ref. főiskola. Az ország egyik legrégibb és leghiresebb collegiumának, a helybeli főiskolának értesítője fekszik előttünk. Külső kiállítása dicséretére válik a főisk. nyomdának, mert teljes felszerelésre s jé ízlésre mutat, belseje pedig bepillantást enged a szellemiekbe, a lelkes tanári kar és tanuló ifjúság szép eredményű munkájába. Jellemzi az értesítőt a szerénység. Semmit sem mond magáról, a tanári karról, pedig ugy társadalmi, mint irodalmi szereplésükről sokat mondhatott volna. Nem emliti fel azon nagy veszteséget, mely néhai Kiss Gábor helybeli lelkész és főiskolai igazgató tanácsos elhunytával érte a főiskolát. Ennek azonban oka az, hogy az értesítő már fűzés alatt volt, mikor a Nagytiszteletü ur meghalt s igy semmi változás nem volt rajta tehető. Az elhunyt érdemeit röviden méltattuk annak idején. Nagy veszteség érte halálával a főiskolát, melynek kormányzásában, felügyeletében tevékeny részt vett. Nyugodjék békével! Az 1898. évi márcziusi kerületi közgyűlés által megválasztott Sinkó Pál h. tanár, az elmúlt iskolai év elején megkezdette a tanítást, azonban október 11-én főhatósági engedélylyel tanulmányainak befejezésére Budapestre utazott. Tantárgyát a tanári kar helyettesitette, bevonván segítő tanerőül Hercz Dávid polg. isk. tanárt. Az iskola jó hírnevének, a tanárok lel| kes munkájának s a fennfcnrtó testület álI dozatkészségének tulajdonítható, hogy szinte | hallatlan gyorsasággal emelkedik a létszám j az ujabbi években, miért is már másod , ízben nyitott újra I. B. párhuzamos osztályt , a fenntartó testület, mit is a többi tanárok közösen láttak el. A II-ik osztály s azontúl is mindeniknek létszáma csaknem 60 s azonfelül, ug}% hogy a jul. 10-én ülésezett Igazgató Tanács, tekintettel arra, hogy ily nagy létszám mellett óriási munka nehezedik a tanárokra, elhatározta, hogy a jövő tanévre egy uj h. tanerőt alkalmaz a párhuzamos osztályok részére. Fontos mozzanat még az iskola életében, hogy a kiérdemesült ősz tudós Kis János thcol. akad. tanár a jövő évre nyugalomba fog vonulni. Most csak jelezzük ezt, mert az lg. Tanács még csak propositiót terjesztett a kerülethez nyugdíjazása iránt, ugyanezért érdemeit majd csak a jövő évi Értesítőben, illetve annak ismertetésében méltatjuk, mikor tényleg nyugalomban lesz. Addig is kívánjuk a megérdemelt otiumot tanár urnák, ki egész generatióban nevelte a tudományt és öregbité a hitet. Volt egy gyász, három emlék és eg}' örömünnepélye a főiskolának. Előbbi szept. 17-én, mikor is Kiss József, akkori közigazgató mondott beszédet s a Gáthy Zoltán által vezetett énekkar működött közre sikeresen. Az emlékünnepélyek: 1898. okt. 31-én, a reformatio ünnepe, melyen a főiskolai énekkar közreműködése mellett Patay Emil akkori senior mondott szép emlékbeszédet. Majd volt a tiz szobor ünnepe, (melyről az Értesitő hallgat), melyen Kiss Ernő főgymn. igazgató mondott nagyhatású s az ifjúságot lelkesítő beszédet a tiz szobor alakjairól. (Talán szerénységből hagyta ezt ki a gymn. igazgató.) Majd mácz. 15-ike volt impozáns módon megtartva. Olvasóink ez ünnepély lefolyását a heti lapok akkori számaiból ismerik. Ápr. 11-én, az 1848-ik évi törvények szentesítésének 50 éves évfordulóján szintén sikerült emlékünnepet rendezett a főiskola, melyen Kiss Ernő főgymn. igazgató mondott hatásos beszédet. Impozáns volt még az önképző kör által rendezett év végi örömünnepély is. Ugy egyházi, mint világi részről számos látogatás volt, melyek mindenike elismerőleg nyilatkozott a tanárok munkájáról, a tanulók előmeneteléről. Gyászeset is volt ez iskolai évben, mert Nagytiszt, s Nagys. László József, kir. tanácsos, a főiskola örökös tiszteletbeli gondnoka halt meg 88 éves korában. Elhunytával nagy veszteség érte nemcsak az iskolát és Egyházkerületet, hanem az egész reformált egyházat, sőt mint hazafiut is gyászolhatjuk, ki pokoli kínokat szenvedett 48-ban hazájáért. A temetésen a főiskola képviselteié magát s a tanári kar a megboldogult emlékét jkvileg örökité meg. Ezenkívül egy haláleset fordult elő az iskolai évben. A meghalt tanuló neve Nagy Pál I. B. o. A pesti lapok közül egy tendentiosus hírével igyekezett ez eset alkalmából a tanári kart a külvilág előtt különös színben tüntetni fel, azonban ez megczáfoltatott s valószínű, hogy az elkeseredett szülő, vagy valamely hozzátartozójának czélzatos támadása volt. Mint minden évben, ugy az iskolai elmúlt iskolai évben is többen ajándékoztak j az alma maternek. Igy a pápai takarék| pénztár 200 frtot, Darányi Ignácz földmivelésügyi minister, főiskolai gondnok 40 frtot mint alapítványt. Keszi Hajdú Lajos 12 frt. Barcza Adolf 30 frtot. A tatai egyházmegye 120 frtot, Slilt József kir. tanácsos 5 frtot. özv. Peti Józsefné úrnő 1 drb. 10 koronás aranyat, Baranyai Zsigmond 5 frtot. Hajnóczky Béla 4 frtot adományoztak. Ezenkívül Szente János helybeli ügyvéd, Szabó Ferencz eleméri plébános, V. Kiss Gyula, Füredi Róbert a könyvtárt, szoborg}iijteményt illetve régiségtárt gyarapították értékes ajándékaikkal. Az Értesítő elején Borsos István főgym. tanártól tudományos készülséggel s nagy szakismerettel s ízléssel kiállított katalógust olvasunk, melynek talán jobb lett volna „Ismertetés" czimet adni. Ez ismertetés a főiskolai régiségtár és történet filologiai muzeumban levő tárgyakat ismerteti. A régiségtárban van 819 darab 1517 frt 85 kr. értékben, melyek egyiptomi, kő, bronz, vasmost már akarton szoknyácskák, a melyek oly prűdén, olyan tisztán simultak leányos derekadhoz, el vannak dobva, csupa fényes suhogó szövet simul a testedhez, a melyek az uri dámákat ékesítik, de megölik a tiszta leányszépség szűzi báját. — Rossz vagy mégis, korlátolt ostoba, elbírtad feledni azokat a téli estéket, midőn a kis földes szobában olvastuk a Mussel verseit, megittasulva a tiszta tavaszi érzésektől, miről a szerelem költője dalolt, elfeledted azt az első csókot, a mit a temetőben az apád sírjánál leheltem ajkaira, midőn félénken súgtad; — az az erős férfikar, a ki megvédjen, nincs sehol. — Ekkor tettem én neked vallomást: vezetlek, megóvlak az élet sarától én, meg a munka ... A munkát hamar eldobtad magadtól könnyelmű virágom, engem ... én talán kellenék. Az égő szemeid, mikor uj formádban kocsiztál el mellettem, azt látszottak mondani, jer csókolj, ölelj s légy az én frissülésem a vásári csókok után. — Engem megtartanál ő mellette. — De nem, csak maradj nála és próbáld szegény megtévedett lélek, a bűnben megtalálni az életezélodat, én nem akarlak többé látni, csak halva, tisztán, fehéren, hidegen, midőn a szenvedések megbántották a testedec és ajkad fehéren zárulnak örök némaságra és csendesen fekszel virágok közt, melyek enyhítik az enyészet fogyasztó szagát. Akkor jövök én hozzád könnyes szemekkel és megsimogatom azokat a szőke fürtőket, melyeket most a fodrásznő szakértő keze alkot csábitóvá. Az életedhez nincs semmi közöm, kívánom, hogy a gyémánt meg a selyem kárpótoljon mindenért, a mit elvesztettél. — Az apád sírjára . . . majd rakok én helyetted virágot . . . Küldök egy verset, a végről van benne szó, a melyet, ha te rólad zenghettem volna, nem lennék olyan boldogtalan. Halál .... Kemény sújtó karja, Ha jó embert talál, Ha messze ragadja A kegyetlen halál. A jámbor ösmerős Vigaszképen mondja, Isten is szerette, Lesz reája gondja, Lágyan öleli majd Üdvöt hozó kai ja, Nyugodj meg fiam hát — Mert Isten akarja. De hogy is akarja I Ne mondjad azt nékem, 0 csak nem kívánja Az én szenvedésem ? Szerelmem nem halt meg, Csak el akart menni, Mert tiszta léleknek Rossz a földön lenni. Hol illatos virág Nem nyilik útjában, Hol sártól lesz szennyes Fehér szűzi lába .... A menet megindul, A harangok zúgnak És egy fehér leánykát Adnak át az Úrnak. Hiába zokogok: Mért, hogy igy kell lenni, Kegyetlen halálban Nincs logika semmi. Isten veled, te elvesztett édes ideál. llalmi Bódog.