Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-08-06 / 33. szám

akkor is tudnia kellene a bírónak, i aki ítéletet hoz, hogy amely színházakban szivarozni szabad, ott a legteljesebb tűzbiztonsági intézkedések is meg vannak; ezek pedig Pápán egyáltalában hiányzanak s ennélfogva a rendőrkapitányi határozat kifogástalan alapon nyugodott e tekintetben. De nemcsak ezen oldalról támadható meg az alispáni végzés, hanem a miatt is, hogy az általánosan kötelező országos törvény alól kivonja a színházi személyeket azon érveléssel, hogy ha a szivarzás megengedve nem is lenne, ezen cselekményt, (ti i. a szivarzást) az egyes szereplők terhére akkor sem lehetne felróni, mert ök szabályaik értelmében kötelesek magukat mindenkor a rendező utasításainak alávetni". Tehát ebből megtudjuk, hogy a színészek statutumai külön államot képezhetnek az államban, annyira, hogy ha a rendező valamikor megbokrosodik és valami nagy gonosz tett elkövetésére fogja rákényszeríteni a játszó színészt, s ez a parancsnak engedelmeskedik, akkor, aki végrehajtja a gaztettet a színpadon, büntetlen marad s csak az értelmi szerző lakol meg érte. Lehetséges-e ez, kérem ? llgy-e bár nem, hisz még a laikus is tudja, hogy aki elköveti a kihágást vagy a büntettet, az föltétlenül bűnhődik még az esetben is, ha más szavára követte azt el. Természetes, hogy az értelmi szerzőt is éri a megtorlás jogosan sujtoló karja. Ez igy van mindenütt még a színészeknél is. Azok sem kivétel az az értő és érző emberfej pedig kifundálta a módját annak, hogy a mi hiányzott, az ma tényleg kiegészítse, ne pedig a harmóniáját rontsa. A folyvást zuhogó, levegőt hüsitő Cserna mindkét partján terülnek el Herkulesfürdő épületei; minden a maga helyén, inegfelelőleg a vidék (a kelet kapuja) s az éghajlat kívánságainak. De azért nem egyhangú, sőt ellenkezőleg. A központ parkos nagy négyszögét képező Louvre-stylü óriási Szapáryfürdő, s a Csernán tuli átellenese a kicsit olasz villa, kicsit keleti ízlésben épült, s a rózsák és egyébb ültetvények felett lebegni látszó gyógyterem terraszaival, csarnokaival, két oldalt a szintén bizarr, román és mór és Ferencz József és Rezső udvarok, e loggiás paloták különösen este, villamos fényben úszva káprázatosan szép, s az ilyenkor érkezőre, csodás hatású. A régi rósz pedig, az ő szép szolid, tisztán tartoct kétemeletes házaival, középen a Herkules szobros forráskuttal, végén a b. füredihez hasonló kath. templommal (a románoknak az uj részben van egy kis, ékszerszekrényhez hasonló templomuk) olyanforma, mint egy szép régi városi pl. pozsonyi utcza. A forrásoknak számbavehetlen mennyisége van itt. Langyos, sós, forró, kénes és harmatos, üde ivóvíz. A sok-sok erdő mind | általános törvények alól. S ezért is csodálkozunk, hogy az alispáni Ítélet hogyan kapaszkodhatott bele ily argumentatióba. Hisz, mi is sajnáltuk a színészek esetét s kívántuk is, hogy a lehető legenyhébb módon büntesse meg a hatóság, sőt ha ugy van, mentessenek föl, de mindenkit meggyőző törvényes okadatolás kisérje az ide vonatkozó határozatot. Az alispáni végzés nem dicsekedhetik ezzel. Meghajlunk ugyan előtte, mert kell, de nem győz meg. Az egész ítélet oly hatással van ránk, hogy azt inkább a színészek iránti jóságos humánus érzés sugalmazta- S ez a körülmény, továbbá még az is, hogy a rendőrkapitány idevonatkozó ítéletének törvényességét nem vonja kétségbe, sőt a másodikban elégtételt is ád neki annyiban, hogy utasítja a polgármestert a szervezeti szabályzat 22. §-ának megtartására ; enyhíti azt a visszatetszést, amelylyel közönségünk nagy része fogadta ezt az ítéletet. Bizony-bizony ezen végzésnek az a legnagyobb szerencséje, vagy szerencsétlensége, hogy jogerős, meg nem appellálható. 8 igy nekünk is bele kell nyugodnunk. Mi bele is nyugszunk ama tanulsággal, hogy mégis csak jók azok a megfellebbezhetetlen Ítélkezések, mert akárhogy formálódnak, sok törvényes veszekedésnek egyszerre útját vágják. Az alapos megokolást s a logikát bennök : üsse part! — ö. kultivált sétálóhely, padokkal, táblákkal, a magaslatokon gloriettekel, keresztekkel. És a mikben mi „szenvedő emberiség" csak alulról gyönyörködhetünk, vagy a miket csak képzeletben, képekben látunk, a jó lábu turista és fürge bicziklis heteken keresztül töltözhetik azokban, több mint 50 kilométernyi sétaúton kereshetve magának szebbnél szebb pontokat, és bekukkanthatva Szerbiába, Romániába. A fürdővendégek pedig valóságos ethnografiai kiállítás ; Amerika. Francziaország, Anglia és a Németség épp ugy jár ide, mint a Balkán országok török, román, szerb, bolgár népe. A vidékbeli lakosság szép női festői viseletükben és nem szép férfiai éppen nem festői gúnyáikban egy-egy kuriózum ilyenhez nem szokott szemünknek. Mindehez pedig szól majdnem mindig a muzsika, katona- és czigánybanda, és (mert ez sem utolsó), élünk jóizü koszton, pompás hegyi tejen. Tegnap volt az Anna bál a nagy diszü gyógyteremben. Maga látványosság e terem, hát még ha egy sereg szép hölgy kering benne, vagy járja a csárdást. Es a máskülönben érdekes, olyan tánczok, a milyeneket otthon csak a tánczpróbákon látunk, itt a tánczrenden vannak. Például a bájos gavotte, a mely valósággal fellelkesité a közönséget. Gyönyörű toilettek, hasonló jelPetőfi ünnepély, Részben lapunk sürgetésére, részben a „Pápai Újság" kezdeményezésére egyrészt, másrészt, hogy a Jókai-kör, illetve annak tevékeny alelnöke a cselekvés terére lépett, csakugyan meglett tartva nálunk is a Petőfi ünnepély. Itt nem volt kilátásba helyezve — mint képviselőválasztásnál — nagy vacsora ingyen jegygyei s bizony-bizony kevésbé is buzdultak fel városunk hazafias (?!) érzelmű tagjai. Az a csekély közönség, mely a Petőfi utczán nem szorongott, hanem kényelmesen sétálgatott, az ideálismus csődjét igazolta. Ezt meg kell említenünk, mert Petőfi, ki csak dicsőséget hozott e városra s kit büszkén emlegetünk most is, talán nem ezt érdemelte volna. A házak nem voltak felloboü'ózva. Testületek sehol (kivéve ( a- városi képv. testületet.) Csak egyes hazafiasabb gondolkodású embert láttunk ott, jórésze meg pusztán kíváncsiságból nézte az ünnepélyt. Eszünkbe jutott a nagy költő, Berzsenyi ódája: Romlásnak indult Hajdan erős magyar, Nem látod Árpád Vére miként fajul ? stb. Egyébként az ünnepély, melyet a kevés ideig tartó eső nem igen zavart, következőkép folyt le. A Sarudy Ottó kép. tanár vezetése alatt álló, ez alkalomra alakult, mintegy 26 tagu énekkar meghatóan énekelte el a Talpra magyart, mely után Harmos Zoltán, a Jókaikör aklnöke lendületes beszédben magyarázta meg 1848. és 1849. jul. 31. jelentőségét. A szép beszédet itt adjuk : Tisztelt ünneplő közönség! Talpra magyar, hí a haza! fí szózat g zővel illethető hölgyeken, bizonyos bájos szokatlanságok, igen kedves emlékűvé tevék nekünk messze vidékieknek az estét, a melyről még csak azt kell mint általános ítéletet feljegyeznem, hogy a románok remekül tánczolnak, a mi azonban nem jelenti azt, hogy a magyar, vagy német-magyar, e részben háttérbe szorulna. És itt végzek e régi módi fürdői levéllel. Ha majd megjelenik, remélem érzeni a michel-angeloi érzéseket. De a mit meg jobban szeretnék remélni az az, hogy esztendőre egy nagy és népes pápai kolonia tegye itt bizonytalanná a környéket. Bizony Isten nem bánják meg. II—jr E—k. Levél egy elveszett leányhoz, Szeretném széttörni a századok alkotásait. Mindent, a melyben benne vagyon az ember jellege felégetni azt az anyaföldet melyet ember munkája tett termékennyé. Megőrjít a fájdalom, belekiáltom, beleböAbölöm a csendbe a gyilkolás szózatát, de nem hallja senki — zokogok ordító vad csuklások közt — mert sárba vesztél üdvösségem, boldogságom! Magad voltál az oka megtiport fehér virág, meg a környezeted, anyád a kor, a társadalom, mindenki inkább, mint az a hízott