Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-07-23 / 31. szám

megnyilatkozott halálakor s melynek külsőleg is kifejezését láttuk a temetésen, hol szinte megszámlálhatatlan sokaság volt jelen. A halott a ref. templomban volt ravatalon s csütörtökön d. u. 4 órakor, midőn a temetési szertartás kezdődött, már alig lehetett a templomba jutni. Ott volt a dunántuli ev. ref. egyházkerület részéről Főt. és Méltóságos Antal Gábor püspök; a főiskolai igazgató tanács részéről Nagyt. és Nagys. Czike Lajos főisk. e. gondnok; a pápai egyházmegye részéről Szekeres Mihály esperes ; lelkészek és tanitók nemcsak a pápai, hanem a győri, tatai ev. ref. egyházmegyéből is; a főiskola képviseletében a tanári kar; a Gazdasági tanács teljes számban, élén Nt. Németh István theol. tanár, gazdasági Tanácselnökkel; a pápai ref. egyház képviseletében a presbitérium élén Saáry Lajos, főgondnok; a ref nőegylet részéről — melynek az elhunyt elnöke volt — az alelnöknő Saáry Lajosné urnő vezetése alatt. A helybeli ág. ev. egyházközség képviseletében főt. és Mélt. Gyurátz Ferencz, ág. ev. püspök, Payr lelkész, és a tanítóság. A város részéről a tanács élén Mészáros Károly polgármester, Lamperth L. h. polgármester, stb.; a pápai takarékpénztár részéről, melynek az elhunyt igazgatósági tagja volt: az igazgatóság a tisztikarral, stb. s még számos küldöttség, egyesek, rokonok, barátok, ismerősök s impozáns számú résztvevők voltak jelen. Miután a gyülekezet „Te benned bíztunk eleitől fogva" . . . zsoltárt elénekelte, a gyásszal bevont szószékre felállott Szekeres Mihály, a pápai ev.ref. egyházmegye esperese s egy nagy gonddal kidolgozott, kellemesen előadott, szívhez szóló, vallásos, tanulságos gyászbeszédet mondott, melyben megmagyarázta és kimutatta, hogy mily gondviselés.szérü férfiú volt az elhunyt s azután elbúcsúztató övéitől, egyházától, ismerőseitől stb. A foldmives énekkar, mely a gyászbeszéd előtt Jilek tanitó vezetése mellett „Mért oly borús, oly néma e sereg" gyászdalt énekelte, a beszéd után „Eltávozál, örökre hát" . . . gyászdalt énekelte el teljes preczizitással. A töméntelen koszorúk miatt alig lehetett látni a koporsót, mely az oltár mellett volt elhelyezve. Oly nagy számmal volt a koszorú, hogy külön kellett azok egy részét elhelyezni. Az alsó-városi temető felé haladt ezután a gyászmenet, mely szinte beláthatatlan hosszúságra nyúlt. Az énekkar a temetőig folyvást gyászdalokat énekelt. A temetőben Vikár Vincze tapolczafői ev. ref. lelkész tartott szép beszédet, melyben a családtól, lelkésztársaitól búcsúztatta el a megbodogultat. Koszorút küldöttek: A felejthetetlennek — Neje és gyermekei. Édes jó atyjuknak, — Menyei, vejei és unokái. A pápai ev. ref. gyülekezet — Szeretett lelkészének. A dunántuli ev. ref. Egyházkerület — Közügyeinkbuzgó és hű munkásának. A pápai ev. ref. egyházmegye — Tisztelete és szeretete jeléül. Az ev. reform, főiskola — Igazgató tanácsosának. Az egyházkerületi leánynevelő intézet — Egykori elnökének. A pápai ev. ref. nőegylet — Szeretete jeléül. Kis Gábor emlékének. — Darányi Ignácz. Áll. polg. leányiskola tantestülete — Tisztelete jeléül. A pápai takarékpénztár — Igazgatósági tagjának. Igaz tisztelőjétől. Táviratilag, részint levélben fejezték ki részvétüket: Reform, egyház Pápa, Antal Gábor, Darányi Ignácz, Fenyvessy Ferencz, Néger Ágoston, Konkoly Thege Béla, Kósa Károly, id. Horváth Lajos, Seregély Dezső, Apostol Pál, Páter János, Hadházy Géza, Babay Kálmán, Ihász Lajos és neje, özv. Petlii Józsefné, Mádai Izidor és családja, Pápai izr. betegsegélyző egyleí, özv. Kis Lászlóné, Makara Mariska, Schor Ármin, Steinberger Lipót és neje, Karlovitz Adolf, Csiszár Andor, Ballagi Aladár, Thury Etele, Rácz Gyula, Pap Amália, Lóskai Miklós, ifj. Horváth Lajos, Nuszbaum József, Stern Ernő, Harmos Zoltán, Gáli Sándor, Bottka Jenő, Komáromi vasúti tisztikar, Józsa Károly, Kemény Lajos, dr. Kőrös Endre, Bibó Károly, dr. Hegedűs István, Hegedűs Sándor miniszter, dr. Hegedűs Lóránt, dr. Kapossy Luczián, Szikszay Gusztáv, Antal Lajos, Czibor József, Kecskeméthy Jenő, Horváth Károly, Neuman Márk, Halasy Miklós, Somogyi Gyula, Gáthy Zoltán, Ertel Erzsi, Benes Erzsi, Láng Lajos, Bárdossy Elek, Bárdossy Imre, Koller Kálmán, Ballagi Géza, Németh Vik• tor, Székely István, Bott Kálmán, Nagy K. Mányoky Hermin, Kálmán J., Faragó János, Hanauer Zoltán. Dr. Rechnitz Ede, Dr. Blum Róbert, Szabó Mihály, Mihályi Imre, Zarka Elemér, Langraf Zsiga és neje, Tótné Kis Jolán, Steiner Ignácz és neje, Márffy István, Leopold Lővvy, Julius MendI, Neuhauser Imre. * Kis Gábor ev. ref. lelkész született 1819. okt. 20-án Ádándon, Somogy megyében, hol édes atyja Kis Dániel tanitó volt. Iskoláit Pápán végezte, hol a Deáki pályadíjat két izben nyerte el pályamunkáival, s főiskolai seniorrá is választatott. Az 1848/9 években nemzetőr volt. Pázmándy Dénes orsz. képviselő házánál nevelősködött. Azután gyönki, majd pápai tanárrá választatott meg. Már 1858-ban losonczi lelkészszé választották, 1868-ban tatai lelkész, 1878-ban pedig pápai lelkész lett. Első nejét Osvald Krisztinát 1863-ban vesztette el, második nejét Tóth Máriát 1872-ben vette nőül. Folyton tevékeny részt vett a dunántuli ev. ref, egyházkerület tanügyi és egyházi dolgaiban. A pátens kihirdetését ő is megtagadta, ezért a papházhoz Losonczon vasas németeket rendeltek, hogy azok ott tanyázzanak, mig a kihirdetés meg nem történik, de szerencsésen kiböjtölte őket. A pátenst visszavonták, s a katonák egy szép reggel a papiakról elnyargaltak. Irodalmi munkásságát több nyomtatásban megjelent egyházi ós temetési beszéde őrzi, melyek részint önálló füzetekben, részint a „Papi Dolgozatok" czimü vállalatban, s sok közleménye, könyvbirálata Ballagi Mór „ Prot. Kgyli. és lsk. Lap"-jában jelent meg. Társadalmi terén is minden culturális egyletnek buzgó tevékeny munkása volt egész haláláig. 5. A városi tanácsnak javaslata a szervezeti szabályrendelet 22 §-ának módosítása tárgyában. 6. V .'tanács javaslata Saáry Lajos ingatlainak megvétele iránt. 7. V. tanácsnak javasjata Paksy Károlyné szül. Mayer Czeczilia ingatlanainak csere utján lendő megszerzése tárgyában. Városi ügyek. Városi közgyűlés lesz folyó évi jul. hó 29-én d. u. 3 órakor az alábbi tárgysorozattal : 1. Besenbach Károly a Korona vendéglő bérletét Ritter Károly sárvári vendéglősre átruháztatni kéri. 2. Horváth Károly közgyám kérvénye, melyben állásáról lemond. 3. V. tanács javaslata a közgyámi állás betöltése tárgyában. 4. Kertész József v. végrehajtó kérelme a nyugdijképes hivatalnokok létszámába való felvétele iránt. Innen-Onnan. 4 gró-nilca. Utam ma a szinház felé vitt Szivem ugy elszorult, E víg tanyán a kis csarnokra, Unalmas csend borult. Ahol nem rég vig nóta, ének, Vígság és kedv ütött tanyát, Most oly borús, olyan siralmas Mint egy kapucinus barát. A játszi kedv vidám nyomát ah 1 Hol találni meg — Itt egy szalag ... ott egy virágszál, Amott — üres üveg. Ahol vig táncz és rövid tuha Tüzelte föl a vig kedélyt, Most — nem rövid szoknyás — egérkék Zavarják meg a csendes éjt. Oh mert miként a játszi lepke Csapongva szálltak el, A vig bohém nép fürdik mostan S nem játszik szivekkel. Nem zenghetünk dicshymnuszt már most A jó derék Virányiról, Mert elpárolgott miként a szesz A színpad szép virányiról. Fürödni kell most hát bizony mert Itt már a holt szezon Nincs most oly asszony feleség, hogy Bármi baja ne vón. Hekszensusz vagy kis nyakfiezdag, de Akármi bajnak lenni kell, Hisz nyáron a jó asszonyocska Fürdőbe az ne menne el ? Az nem lehet, hogy annyi nő szív Hiába ontson vért, S keservben annyi hű kebel ke Szakadjon fürdőért. Szegény férj nyisd a tárczád most ki Oly sok viszály és csók után, S megfogyva bár. de törve óh nem Tedd ismét vissza azután. Ha télen kell a pénz ruhára És kell sok drágaság, ! Nyáron éz nem kell óh de drágább E szép ruhátlanság. S jutalmad lesz sok édes csók ... no Meg az a ritka élvezet; — Úszónadrágban láthatod meg Aranyos feleségedet! Péter. * Tanár: Melyik folyó szeli át a muhi pusztát, hol a tatárok megverték a magyarokat? Diák: . . . Tanár: Nos? Nem emlékszik? Diák: . . . Tanár: Emlékezzék csak, egy kutya neve. Diák: . . . a . . . a . . . Tanár: Nos? Nos ? Diák: . . . a . . . Bodri . . . * Tanár: az (előbbi felelet hatása alatt nevetve): Hát mondjon erre rímet: Sajónál terül el Muhi