Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-07-23 / 31. szám

beli kereskedők és iparosok előtt nem lehet akadály, hogy mindent keresztül vigyenek, a mi .érdekükben áll, ha tömörülnek s mint testületek lépnek a szintérre. A hatóság szívesen látná, sőt elősegítené mindennemű igyekvésüket, úgy, a mint nem szívesen látja, hogy Pápa város kereskedelme és ipara nem az öt megillető helyet foglalja el. — A mi Aradon lehetséges volt, már 30 évvel ezelőtt, a mi mindenhol létezik, a hol a kereskedők komolyan fogják fel feladatukat, az Pápán is lehetséges, sőt könnyebb, mint bárhol, de ha, a inint látszik, a kereskedők egyesületének létesítése csak néhány kereskedőnek az óhaja, ha a kereskedők nagy többsége idegenkedik az eszme megvalósításától, akkor nyilatkozzanak és abba hagyja a sajtó kifogásait az ellen, a mi már létezik, habár nem minden tekintetben felel is meg, mivel jobb a valami, mint a semmi. E lapok megtették kötelességüket, Mint a közjó munkása felfogta és szóba is hozta az ügy fontosságát, tért enged minden véleménynek s csak örülne azon, hogy nemcsak az elméletnél maradna a dolog, hanem, hogy testet öltene az eszme s hogy Pápán is végre-valahára létesülne a kereskedők egyesülete. Sclior Annin. * A nagyrabecsült szerző nagyon helyesen jegyzi meg, hogy nem elég az elméletnél maradni, hanem a gyakorlati térre kell rá térnie a helyes dolognak és megvalósulnia. Mi is ezt óhajtjuk, máskülönben szót sem emel ez ügyért lapunk. S mi annál is inkább reméljük ez egyesület létrejöttét, mert egyrészt komoly férfiaktól indult -ki ez eszme, a kik nem csak szóval vannak mellette, hanem tettel is lesznek; másrészt ujabb városi körülményeink erre rászorítják mielébb kereskedőinket. Éppen azért mi nem vesszük le napirendről e kérdést, hanem föntartjuk, és az ide vonatkozó véleményeket közöljük. Levél a Tekintetes Szerkesztő Ur ! A „Pápai Újság" f. évi 28-ik számában a városi napidijasok ügyét tárgyaló érthetetlen (?) és kvalifikálhatlan közleményre vonatkozólag van szerencsém a következő észrevételeimet feljegyezni. Azon támadás, mely a városnál alkalmazott tisztességes és becsületes dijnokok ellen irányult, nem volt egészen jogos, hanem inkább perfidia. A t. kartársam elfeledte névszerint megnevezni, kik azok a dijnokok, kik hízelgők, talpnyalók és Iienyélők, s igy az egész alkalmazottakat a közvélemény előtt teljesen gyanússá s megbizhatlanná tette ; s nem volt jogos azért sem, mert tudtommal a közlemény érdektárs nélkül közöltetett. r En pedig az ő utain nem haladok s nem is haladtam soha, se hízelgő, se talpnyaló, sem pedig érdektársa nem vagyok. Hivatkozom az 1883. évi I. t. cz. 19. §-ának második bekezdésére, mely a kezelési szakban megkívántató előképzettséget, illetve a gymnasium vagy reál, esetleg a polgári iskola IV. osztályának elvégzését körül irja. Fájdalom, magam is azt mondom, kik ezek liijjával hivatalnokok, rájuk vonatkozhatik t. kartársam közleménye. Mig ellenben azok, kik a törvényadta joggal léphetnek e pályára, egyszerű intrikának tarthatják. Nézetem szerint a baj fő oka nem ebben keresendő. Ha bonczkés alá veszszük nyomorúságos életünket, látjuk, hogy nem egyébb az harcznál. Az emberiség az erőt képviseli s annak minden egyes tagja hasznossá tehetné magát munkájával a nemzetre és társadalomra nézve. Mindnyájunk hibája azonban az állhatatlanság, a sorssal való elégedetlenség s ebből eredő kapkodás a megélhetésnek látszólagosan könnyebb módja után. És ez a nyugtalanság a társadalomnak minden rétegben nyilvánul egyaránt kárára a I közügynek és egyeseknek. Tudjuk azt, hogy mindnyájunk jelszava : harcz a kenyérért; csakhogy e harczból hiányzik a következetesség, s a megelégedés azzal, amit becsületes munkával egy bizonyos tehetségünk nek megfelelő pályán elérnünk sikerült, Ez a betegség kuszálja össze az érdekeket, becstelen és becsületes embereket és szüli a proletárokat s neveli a szocializmus, anarchizmus és nihilizmus hiveit. Kiváltképen az iparos néposztály, a melynek elég tisztességes, becsületes kenyere van, elégedetlen helyzetével s türelmetlenül kapkod a képzelt eldorádó után, nem gondolva meg, hogy ezen a nyomorult dijnoki pályán erős munkával, verejtékes küzdelempontossággal beüssenek számításai s mindig jól arathasson. Először is, hogy esője akkor legyen, a mikor szüksége van rá. Ez nem lehetetlen. Amerikában már 8—10 évvel ezelőtt csináltak mesterséges esőt; csakhogy ez még most oly sokba kerül, hogy, ha a kisebb gazdálkodó ember mesterségesen akar esőt produkálni, rámegyen a termésének ára. Az esőcsinálás módszere ugyanis egyszerűen az, hogy robbanó lövegeket lőnek fel magasba, melyek ott explodálván, a fejlődő gázok a magasabb, hidegebb rétegekben néhány negyed óra alatt lehűlnek, condensálódnak s mint eső, lecsapódnak. Ismeretes, hogy a lipcsei nagy csata után, midőn egész nap ezer meg ezer ágyúból lövöldöztek — esőssé változott az időjárás és igy tartott hónapokon át, noha addig gyönyörű őszi napok jártak. Másodszor tudjon védekezni a gazdálkodó az eső, de főleg a jég felhő ellen. Épen azon módszert szándékozom most a Pápai Újság olvasóival megismertetni, melylyel a felhők •— főleg a jégfelhők — ellen védekeznek jelenleg külföldön s kezdik már nálunk is. Itt mindjárt meg kell jegyeznem, hogy a gazdálkodó embernek első sorban is időprognozisra van szüksége ; igaz, hogy a központi meteorologiai állomás a postahivataloknál ezt jelzi egy nappal előre, de ez ám nem helyi időjóslás, hanem Magyországra nézve egy közép számítással meghatározott, bekövetkező idő, mely az összes meteorologiai állomások megfigyeléseinek figyelembevételével, feldolgozásával van készítve. Úgyde pl. a pápai gazdálkodónak nincs arra szüksége, hogy egy u. n. közép — tehát nem pápai — időjóslást tudjon ; ő a Pápán és környékén másnap bekövetkező időt szeretné előtte való napon tudni; neki helyi időjóslás kell. Most már e bajon is lehet segíteni, mert ha hivatalos helyi időprognozist nem ismer, (amint hogy nincs is ilyen egész országban) ugy talán műszeren tudhatni meg. Ugy van. A Lambrecht-féle polimeter főleg a zivatarokat és éjjeli fagyokat néhány órával előre jelzi. Tehát csak néhány órával. De ez is vívmány már s óhajtandó volna, hogy gazdálkodóink legalább ezt a műszert ismernék és használnák. E műszer tehát elárulja e néhány óra múlva bekövetkező zivatart. Most jön a védekezés, lövöldözés a felhőre, mely megreszkettetvén a levegőt, más irányba téríti a felhőt. Az eljárás a következő : Az u. n. Stieger-féle gyorstüzelő mozsarakat használjuk, mely 4 részből áll: a tulajdonképeni mozáár, a hangtölcsér, a hangtölcsért tartó állvány, síneken futó vaskocsi. Az egész készülék mintegy 50—-G0 cm. vastag, keményfa talpra van erősítve, három erős vascsavarral. A fatalp mintegy 25 cm. mélyen a földbe van ásva. A mozsár 30 cm. magas, (stajervas) Concentrikusán van fúrva 8 cm. átmérővel, alul öblösen. A mozsár súlya 26 kgr. (ára 4 frt 20 kr.) A hangtölcsér 2 mm. vastag vaslemez, magassága 2 m., felső átmérője 79, az alsó 120 cm., tehát igen öblös és nagy terjedelmű légréteget hoz mozgásba, sokkal nagyobbat, mint a Krupp vagy Uchafcius ágyu. A tölcsér felső, belső részén levő vaslemez (5 cm. széles), a tölcséren átfutó gázokat kiszabadulásuk előtt erősen comprimálja. A kiszabaduló gázok aztán400—500m. magasságig nyomják maguk előtt a légoszlopot.