Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-07-09 / 29. szám

gyázhat is — saját reputacziójának épségére. S ily kérdésben jogos szigorú föllépése annál áldásosabb lesz, minthogy a felekezetiség üszkét is ez oldalról elolthatja. Ugyanis ott, ahol ily lap virágzik, a közönség a szerkesztő vallását nézi első sorban. S ha kath. vallású lenne pl. az illető, azt mondják : azért tűri a hatóság, mert katholikus a szerkesztő. Ha kálvinista, akkor meg igy szólnak: könnyű neki, mert kálvinista. Ha izraelita, szájról-szájra jár a mondás : ha izraelita. nem volna, nem tehetné stb. Pedig igazságtalan ebben az ilyen közmeggyőződés, mert az e fajta lap szerkesztője nem néz semmiféle vallást, hanem tekinti a saját hasznát valiáskülömbség nélkül. De mert ily téves felekezeti fölfogásokra ad alkalmat az ilyen sajtó termék, első sorban a hatóságnak kötelessége a legszigorúbb rendszabálylyal útját szegnie. S mi tudjuk, hogy a társadalom minden rétege örömmel üdvözli a hatóság ily irányú föllépését, minthogy benne saját egyéni s magánéletének, becsületének és tisztességének erős védelmezését látja. Hisz úgyis szegények vagyunk, legalább becsületünk és tisztességünk drága kincse legyen érinthetlen. Hisz úgyis a mindjobban fölépülni kezdő társadalmi kasztfalak szétválasztanak bennünket, — hát legalább a magunk sorsával egyenlők közé mehessünk bátor arczczal és tisztesség tudatunk csorbítatlan épségével! Hisz a szabad érzésben és gondolkodásban úgyis agyon vagyunk meghalt emberek maradványaiból táblálkoztok, élő emberek verejtékébe akartok fürdeni? mit akartok még?! mit akartok egy átalán, külön-külön és együttvéve, elég létjogosultság az, hogy vagytok ? az emberiség a földgolyó egyedüli és legnagyobb jöttmentje, ki tudja honnan jöttetek, hová mentek, mit akartok, igen még egyszer és mindig mit akartok!? minden tudást korlátolt agyvelőtökkel, megismerést szánalmas n érzékeitekkel, üdvöt, tökéletességet boldogságot ? Talán boldogságot ? Csakhogy köztudomásu az emberiség programmszerüen bevallott czélja a tökéletesedés a boldogság maga pedig tökéletlen. Tehát mi nem lehetünk boldogok, hanem Én boldog akarok lenni, s hogy az lehessek kedves barátom, ki történetesen soron kivül jöttél a világra, koplalj, fáradj, türj, szenvedj alázkodj meg helyettem, s ha mind ezt meguntad, szíveskedjél lehetőleg feltűnés nélkül távozni az árnyékvilágból, viszonzásul majd gyászbeszédet tartunk feletted. Légy tehát cinikus. A Pentateuch szerint Isten csak sárból teremtette az embert. szelídítve, — hát legalább önbecsülésünkre és tisztességérzetünkre ne irányítson senki piszkos fegyvert! Ennyit megkövetelhet a társadalom a hatóságától. S ezt el is várja mielébb, mert ha késik a jobb intézkedés, neki kell korbácsot fonnia, hogy ki verje vele a sajtó szent templomából a kufárokat, akik piszkos áruikkal bemocskitották annak szent oltárait. S e korbácsot becsületökben megsértett családapák, urak és nem urak; tisztességükben megtámadott hajadonok és matrónai méltóságukban kigúnyolt anyák fonják sokáig elfojtott könnyüzápor között. S annál erősebb lesz e korbács és égetőbb ütése, minél tovább garázdálkodnak a sajtó szent templomában szennyes dolgaikkal e kufárok ! - ö. Kóstoló. Szinte traditióvá lesz már nálunk az, hogy julius elseje nem múlhat el kóstoló nélkül. Valóban élvezetes és szórakoztató mulatság az, mit a nőegylet fáradhatlan elnöknője Nagys. Sült Józsefné úrnő rendez a szegények javára. Ennek. a mulatságnak igazán a szegények isszák meg a levét. A bevétel ugyanis 854 frt 52 kr., a kiadás 300 frt 97 kr. volt, tehát maradt a szegényeknek 553 frt 55 kr. Elismerés illeti a nőegyleti választmányt is, melynek tagjai oly sokat buzgólkodtak a rendezés és kiszolgálás körül. Délután 4 órakor már szállingóztak a főiskolai uj épület udvarára a vendégek. Felfegyverkezve sültekkel, süteménynyel, borral, fagylalttal stb. vártak már ekkor sátraikban a választmányi tagok. Kinek a mi tetszett, 10 kr.-ért kóstolhatott. Ha pedig nem csak kóstolgatással akart szórakozni, ott volt a világposta,, repülő kígyók, elefánt, pápaszemes rémalakok. Ez nem igaz. Az ember sárból és hiúságból van össze gyúrva, bolond pedig az, ki sár ellen keztyüvel, hiúság ellen pedig érvekkel dolgozik. Hazugság az is, hogy a felebaráti szeretet segélyével ki lehetne egyenlíteni azt, mit az. idők összeütközésbe hoztak. Csak a legdurvább önzésnek, a legkíméletlenebb streberségnek van ebben az értelemben jogosultsága, ennek pedig a mult felül haladott álláspont a jővő pedig nem imponál; politikai hiszekegye a jelen, társadalmi meggyőződése a pillanat. És a mult nem kéri számon senki számadását, a jövő nem vág elé senki cselekedeteinek, mig az általános jóhiszeműség és lehetetlen jóakarat hívei habozva állanak mult és jövő határán számolva a perczeket, melyek talán meghozzák a kibontakozás legkényelmesebb módját és elszalasztják a kedvező jelentliogy kárbavesztével megpecsételjék a bizonytalan holnap sorsát. Mondom, mindezt igy sorjában rendbeszedhetnéin én is, s talán az alkalmazáson sem akadnék meg, ha mire mindezt leírtam a véleményem is meg nem változott volna. Rendkívül kelendős volt a levelezőlap, az igaz, hogy szépek is voltak a postás Milkák. Jó volna a helybeli állami postának, ha ily levélhordókat tartana. Oly nagy volna a forgalom, hogy egy havi bevételből bízvást felépíthetnék az uj posta-palotát. Természetes, hogy a levelezőlapokon több, kevesebb sikerrel megcomponált s több-kevesebb helyesírási hibával leirt jó kívánságok, izenetek, szerelmi értesítések, kifigurázások voltak. Néhány darabot láttam az érdekesebb levelezőlapokból. Egyiken pl. ez a kérdés volt: „Mennyiben növeli a ribizli a férfiúi akaraterőt?" — no gondolám magamban, ezt valamelyik paadagogus irta, ki a helyett, hogy legalább már a kóstolón békét hagyna a paedagógiának s inkább kóstolná végig a sátorokat — még itt is ily szörnypaedagogiai kérdéseken gondolkodik. Egy másik levelező-lapon ilyen aláírás volt: jancsiD . . . Egy rászedett kinrimkováes ily verset irt imádottjának : „Sziklán, fákon fészkel a sas Engem rózsám ne csalogass". Ily szellemes levelezések folytak a-világ postán. Már ugy 6 óra felé erősen látogatottak lettek a sátorok. Ugyancsak fogyott a sült. és a jó bor, ugy. hogy estefelé, mikor az eső esni kezdett, nemcsak kívülről, hanem belülről is ázófélben voltak már igen sokan. Az ázsiai elefánt és óriási rémalakok, ördögök utánzása már nem keltett nagyobb feltűnést, mert már szokva van a közönség az ilyenhez. Azonban a produktio sikerült! Este meleg vacsorát lehetett kapni a konviktusból, s ekkor szívesen képzelte magát ki-ki diáknak, a ki a jó turóscsuszából és pörköltből kaphatott, mert hát megmondta Gőre Gábor bíró ur a csusza apotheosisában, hogy: „Mikor túrós csuszát látok A világnak fittyet hányok, Addig eszek, a mig látok, Hasonló lyókat kéváiíók." De hát mindennek van vége s a jó mulatságnak is 9 órá után már véget vetett az eső. fogunk változtatni s miután ebben a sanyarú világban úgyis mindenki liquidál, nem látom be mért nem egyezhetnénk ki mi is 50 %-ra. Elismerjük legalább azt, hogy mind a ráknak csupán az ollója, legtöbb embernek csak a modora, tehát nem épen legérdekesebb resze élvezhető, a tisztesség legalább külsőleg be van tartva és az az axióma, hogy a tisztességes emberek pimaszsága kiszámíthatatlan tán nem is annyira elismert tény, mint a mennyire inkább e sorok írójának csökönyös meggyőződését, s tarthatatlan filozófiájának méltó alapelvét képezi. Úgyszintén a sok szeny. nyomor, ínség csak természetes velejárói az örökös evolutiónak ós mi ezzel együtt értetődik a folytonos haladásnak is, mondhatnom praktikus kísérletek, melyeknek értékéből mit sem von le az, hogy állandóan jóllakottak kísérleteznek az éhesekkel. Ezzel nagyon helyesen megakadályozzák a káros elemek felszínre vergődését, kiknek elfogulatlanságához tagadhatatlanul nagyon sok fér, hisz most is mily szemérmetlenül hangoztatják örökös szükségleteik kielégítését, de hát lehet-e arra valami szellemi munkát bízni, kinek folytonosan evésen jár az és utóvégre is . . .