Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-01-22 / 3. szám

volt rest; felugorni, és szót kérni, — nála egy pillanat munkája volt. S a mig beszélt, czeruzája számot szám alá jegyzett az előtte fekvő f>apiron. Szomszédom hivat­kozván a mérnök fizetésének javítására,, azt indítványozta, hogy a főorvos fizetését is javítsuk meg 200 frttal. „Hiszen nem is kérte!" „hiszen nem érdemli meg 1" zúgott a tanácsterem, de már ekkorra az a papir, melyre a szónok beszédje közben lázasan jegyzett, kézről-kézre járt, s a zugókat egy pillanat alatt lecsendesité. De csak egy pillanatra; mert a másik pillanatban már tele torokkal kiabálta a városi atyák 4/ 5-e, hogy „megadjuk, megadjuk!" Hogy mi volt az oka e váratlan fordulatnak, ím' olvasd. Szomszédom ezt irta fel: „A főorvos átlag mindennap, és sajátkezüleg kidob egy olyan beteget, melyért a városnak kellene a gyógy­szert megfizetni. A kidobás: munka; hogy gyógyszert nem kell fizetni, az pedig haszon. Ha a munkát fejenkint csak egy piczulával (20 fillér) számítjuk, az évenkint 36 frt 50 kr. A haszon ez összeget csak közép számítással is megháromszorozza, mert mindnyájan tud­juk, hogy a patikai koszt drága; tehát a a haszon 109 frt 50 kr. Azt a kurzust, melyet a hajdúknak ád, hogy a tejvizsgá­lathoz értsenek, és a galaktometerrel, meg egyébb meterekkel bánni tudjanak, havon­kinti potom 5 írtjával számítva 60 frttal taxáihatjuk. Hátra van még az „inspekciós desinfektor," mely Mucsán röviden csak „fertőzőnek" neveztetik, s a kinek köteles­sége, hogy ragályos betegségeknél az ágy­lábakatlelkiismeretesen bekárbolozza. Ennek, hogy a carbol meg ne ártson, és buzgósága ne lankadjon, esetről-esetre a sajátjából fizet egy werdung pálinkát. Középszámi­tással ez is kitesz évenkint 18 frt 25 krt. Összegezve az egészet, lesz 224 frt 25 kr. Tehát nehogy többet kérjen, indítványozom, hogy kerek 200 frttal javítsuk meg a fize­tését." Ezt olvastuk le a papírról, ezért kiáltottunk, hogy „magadjuk!", s a vén kilógus ezért nem merte kinyitni a száját, nehogy többet kérve, kabzsinak látszassék. Ugy-e, jól kifogtunk rajta? Ezen, és ehez hasonló diplomátiai ügyes­ségünk a magas kormány figyelmét immá­ron több ízben ránk irányította. A miniszter ur most is két gyárral kinált meg, hogy vá­laszszunk közőlük. Van eszünkben! Bevár­jnk, mig minden ujjunkra jut egy, mert a sok közül jobban választhatunk. Viszsza utasítottuk mind a kettőt! A keményítő gyárat föltétlenül, és azért, mert mi nem krumplit, hanem sárgarépát akarunk termel­ni ezután is. Bezzeg a kabzsi Fehérvár el­fogadta. A selyem-fonógyárat feltételesen elfogadtuk volna, ha t. i. a benne dolgozó munkásnők azon együgyű nóta helyett, hogy: „ucczu tóla, motóla," a Walter dalok ének­lésére köteleztetnek. Ezt városunk mézes szájú dalnoka iránti hódolatunk parancsolta. De Győr ránk Hezitált, elfogadta a gyárat föltétlenül, és Övé lett az. Különben ezt nem sajnálom, de a keményítő gyárért, hogy mégis fáj a szivem, neked bevallhatom. Milyen jól vette volna ki magát Mucsa ke­leti oldalán ! Magas kéményéből az áldozati füst reggelenkint ég felé szállt volna, mig a nyugoti részen dübörgő vasparipák nehéz füstjét a szellő csak a földre csapja. Amaz Ábel,- ez a Kain oltárának füstje! S minő fenséges lett volna, ha e kettő közt a vá­ros közepén, mint glória emelkedik az ál­lami képezde. Hajh, de ez még képzeletnek is merész, mikor olyan hatalmasok az elle­neink ! Hanem sebaj! azért még sem en­gedünk a 48-ból, s ha tetszik a hatalma­soknak az állami képezdét a város keleti végére vinni, akkor nekünk is tetszeni fog a nyugati végre egy felekezeti képezdét építeni. Már mi ilyenek vagyunk! Egyébként tudatom, hogy Kuczoráné ő nagysága tiszteletét küldi, és kedves anyósunk rövid időn hozzátok rándul hosz­szabb tartózkodásra. Isten veled! Szerető sógorod Muesai Káról. I ld. Munkácsy József 1853 -1899. A tisztviselői karnak ismét halottja van. Munkácsy József m. kir. szőlőszeti és borászati felügyelő e hó 18-án meghalt. Csak kevés ideig volt körünkben, mert még fél éve sincs, hogy Miskolczról ide lett át­helyezve, de ezen rövid idő alatt is akár mint tisztviselő, akár mint magán ember a vele érintkezők tiszteletét és szeretét ki tudta érdemelni. A szőlőszeti és borászati felügyelői állás szervezése óta ő volt a har­madik felügyelőnk, de mondhatjuk, hogy az első, kinek munkássága e téren maradandó nyomokat hagy maga után. Sajnos, hogy további működésének a halál útját állotta. Haláláról családja a következő gyászjelentést adta ki : Alulírottak fájdalmas szívvel jelentik az összes rokonság nevében is id. Munkácsy József m. kir. szőlőszeti és borászati fel­ügyelőnek f. é. január hó 18-án életének 46-ik, boldog házasságának 18-ik évében, hosszabb szenvedés után történt gyászos el­hunytát. A boldogult hült tetemei január hó 21-én d. u. 4 órakor fognak Debreczen­ben, az ev. ref. egyház szertartása szerint örök nyugalomra tétetni. Kelt Pápán 1899. január 18-án özv. Munkácsy Józsefné szül. Hóza Lujza mint feleség és gyermekei. Munkácsy István, Munkácsy Lajos mint testvérek. Hóza János, Hóza Dániel és Hóza Berta mint sógorok és sógornő. Béke leng­jen porai fölött! N. Innen-Onnan. Falbiádá-k. — Időjóslás Pápa és vidéke számára. — Január huszonhatig : Mult számunkban találtatik. Január huszonhét: Jut a szélből elég. Huszonnyolc január : Beborul, bár elég kár. * A Egy acsádi paraszt e héten bejön egyik helybeli orvoshoz : — Jó napot kívánok Tekintetes uram! — No, mi a baj ? — Nekem nincs, hanem a fiamnak. -— Hát miért nem hozta be? — Mert ugy gondoltam instálom, hogy kicsi még, hát úgyse tudná megmondani, mi a baja. Majd csak kiviszem én neki a receptet. * Egyik győri ügyvédhez, kinek h. +almas kutyája volt, beállít a szomszéd mészáros. — Tekintetes Uram — monda rava­szul — meg lehet fizettetni a kárt azzal az emberrel, a kinek a kutyája a mészárszék­ből húst lop? — Természetesen. — No hát akkor kérek három forintot, mert ennyi áru hust lopott el tőlem tegnap az Ügyvéd ur kutyája. — Helyes. Igaza van. Itt a három forint. — Köszönöm szépen — mond a mé­száros — s a pénz eltevése után távozni akar. — Várjon csak — mond az ügyvéd. — Mit tetszik parancsolni ? — Csak azt akarom mondani, hogy az ügyvédi tanácsért fizet nekem nyomban öt forintot. * Hogy ismerjük fel legkönnyebben a nemzeti sajátságokat ? Színhely: egy korcsolyapálya. Néző­közönség : német-franczia-angol-magyar. A kisasszony száguld, mint egy könnyű szellő, miközben elesik. A német sentimen­tálisan rémüldözik és ijedten hadonáz. Az angol flegmatikusán elmegy mellette, rá sem hederit. A franczia hozzá siet s udvariasan felemeli s a magyar pedig egy fához dőlve kacag, hogy a könnye is kicsordul bele. Városi ügyek. A vizdij szabályrendelet módosítása tár­gyában hozott képviselőtestületi határozat szerint a jog- és pénzügyi bizottságoknak a kérdést tárgyalás és jelentéstétel végett ki kellett volna adni. Ez ideig ezen szakbizott­ságott össze nem hívták, holott a kérdés sürgős elintézését a képviselőtestületben többször hangsúlyozták, kérjük az illetékes tényezőket arra, hogy ezen ügyben a bizott­ságokat minél előbb összehívják, amelyek­nek javaslat- tételei után mi is foglalkozni akarnánk eme közérdekű dologgal. Tagositási per. Egyik képviselőtestületi gyűlés a város főügyészét utasította, hogy a tagositási per adatait terjeszsze a képvi­selőtestület elé. Azóta hiába kerestük eme nagy fontosságú kérdést a közgyűlések tárgysorozatában. Hiszszük, hogy ez ügy is mielébb a képviselőtestület utasítása szerint a legközelebbi közgyűlés napi rendjének egyik pontját fogja képezni. Kórház-ügy. Várjuk a közkórház ter­vének elkészítését, hogy azzal a nyilvános­ság előtt is minél- előbb bővebben foglal­kozhassunk. Irattárnohi állás. Városunk polgármes­terétől többször hallottuk, hogy a szervezeti szabályokat módosíttatni akarja akképen, hogy rendes Írnoki javadalmazással a már most elkerülhetetlenül szükséges irattárnoki állást rendszeresítetni fogja. Azóta ezen szervezeti szabályokat több irányban a köz­gyűlési határozat már módosította, azonban ez uj állás rendszeresítésével semmi sem történt. Telefon-hálózat. Örömmel értesültünk arról, hogy városunk polgármestere a Pápán létesítendő telefon-hálozat ügyét már föl­terjesztette az e kérdésben döntő legmaga­sabb fórum, a belügyminiszter elé. A fo­lyamodást szószerint következőkben adjuk. „Nagyméltóságú kereskedelemügyi m. kir. Minister ur! Kegyelmes Uram! Egy törekvő és a haladás szellemével lépést tartani

Next

/
Thumbnails
Contents