Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-01-22 / 3. szám

be fog épülni. Hogy ez megtörténhessék, első sorban a legéletrevalóbbnak tartjuk a polgármester urnák azon lépését, a melynél fogva oda törekszik, hogy a mérnöki rajzban kijelölt parcellák nyilvánkönyvileg is elkülönittessenek. Mert addig, a mig az ingatlan egy tkkvi jószágtestet képez, kevesebb ember fog igyekezni oda épiteni. Már pedig a városnak oda kell hatnia, hogy legalább intelligens közönsége egy részétől ne essék távol a sétatér, a mi csak ugy lehetséges, ha minél elébb az uj lakások fölépülnek az uj liget körül. Midőn tehát örömmel üdvözöljük az Erzsébet-liget megvalósítását magában foglaló határozatot: a legnagyobb tetszésünk kiséri városunk polgármesterének az utóbbi ügyben tett szorgos lépéseit. Egyébként e tárgyra még visszatérünk. (i. n.) iz emberiség Yezéreszméi *) A mennyire a történelem fáklyájának fényénél a népek életébe bele pillanthatunk, minden korban és minden népnél vezérlő vagy uralkodó eszmét fedezhetünk fel. A világtörténelem színpadáról eltűnt népeknél, különösen pedig azoknál, melyek irásos emlékeket nem hagytak korunk kutató embereinek számára, csak nagy körvonalakban lehet az emiitett uralkodó eszmét megállapítani, sőt nem egyszer csakis feltételezni, sejteni lehet azt. Mentül inkább közelebb esnek azonban - hözkánk, korunkhoz a népek életei, mentül magasabb műveltségi fokra emelkedtek azok, annál biztosabban lehet az azokat vezető eszméket felismerni, annál inkább erősebben domborodnak kí a mi szemeink előtt' vezérlő eszméik. *) Irta s a Szabad Lyczeum f. hó 15-én lartott ésén felolvasta H a r m o s Z o 11 á n. égetve az egész arczát, a tök meg elkezdett valami veszett tánczot járni, forgott, ugrált, rúgott, kapált, mint valami veszett bomba. Volt futás; de miután nem történt valami nagy explózió, kezdtünk vissza andalogni, de ... a pajtás ott feküdt mozdulatlan. Bezzeg volt ijedtség s ott hagytuk a komát, igyekezvén mindenki alibijéről gondoskodni. Szegény bajtársat arra menő jószivü emberek kapanyelekre fektetve szállították haza. Nem lehetett ráismerni, hisz nagyobb volt a feje, mint az a pokolgépnek szánt tök. Majd fél évig feküdt e katasztrófa után s még most is meglátszanak arczán a puskapor-szemek. Mi ép bőrrel menekültünk, mert csak később derült ki ez a katasztrófa. Ne higyje kedves olvasóm, hogy ezek a kellemetlen epizódok eltántorítottak volna bennünket a puskapor szemesitésének felfedezéséről, különösen engem. Oh nem! Ezután még nagyobb erélylyel kezdettem kutatni ennek titkát. Ingerelt! Lakott szomszédunkban egy ezermester. Nem akarok visszanyúlni az ókor ködös homályába, mert ama szürke légkör, a melyben az ókor népei előttünk megjelennek, már sok nagy elmét tévesztettek meg kutató útjában, sok, életükről nagy gonddal és fáradsággal megrajzolt kép foszlott szét ködfátyol gyanánt, sok feltevés és következtetés hullott darabokra az élesebb érzés, nagyobb tudás boncoló kése alatt. Ha tehát figyelmen kivül hagyom az ó kort és annak népeit, s a középkorra fordítom tekintetemet, azt találom, hogy az egész középkor felett egyetlen egy eszme uralkodott; uralkodott korlátlanul, uralkodott egy pillanatra sem megrendülő tekintélylyel, uralkodott sokszor kegyetlenül, de mindenkor feltétlen megadást követelve, s ez egy eszme : a vallási eszme volt. Nem volt, nincs s talán nem is lesz többé soha az emberi agy szülte eszmék között egy sem, a mely a népeket, azoknak minden rétegét, a különálló egyént, annyira képes lett volna meghódítani és szolgálatába hajtani, mint a vallási eszme. Es talán éppen e körülményben; abban t. i., hogy a vallási eszme az ember egész valóját lefoglalta, kell keresni annak a tagadhatlan ténynek szülő okát, hogy az emberi társadalom, az egész, bár kezein és lábain békóba verve, megelégedettnek, boldognak érezte magát. A kiskorúságban nevelt ember, ki e miatt a szabad, önálló gondolkodásra képtelen volt, kinek gondolatvilágát az uralkodó eszme mérte ki és népesítette be, kinek útját nem saját elméjének fénye világította meg, ki az élet ösvényen nem önerejére, ha^em egy láthatatlan és megmérhetlen erőre támaszkodott — boldog lehetett és volt. mert egy atyáskodó hatalmat feltételezett, a mely őt vezeti és támogatja, jóságával körülfogja s ha bünteti is, ezt csak javára cselekszi; ez az atyáskodó hatalom őt a bölcsőtől sírjáig elvezetve, azon tul egy boldogabb, verőfényesebh hazát ígért neki. A mint az egyén egész lényét a vallási eszme foglalta le, ugyan ugy volt ez a családban és államban is. A család körében felmerült minden nevezetesebb mozzanatnál ott találjuk a vallást az ő tekintélyt nem ismerő parancsával. Születés és halál — házasságkötés és bontás, békéltetés és örökjog érvényesítésnél fellép a vallás, hogy szabványainak épségben tartása felett őrködjék és azokat megvalósítsa. Ajz államnak a vallás adott törvényeket, vagy legalább is nem volt szabad az állam törvényeinek a vallás parancsaival ellentéteseknek lenni; a vallás rásütötte pecsétjét az állam minden intézményére, cselekményére: ott volt az igazságszolgáltatásnál, háborúnál — mit számtalanszor maga indított meg — a békekötésnél, nem lehet csudálkozni azon, ha a középkor állama csak földrajzi fogaI lom volt, a mennek kereteit a vallás töltötte be. A mily mértékben kezdett az egyénnél és á társadalomban az értelem fejlődni, ugyanoly mértékben tört meg a vallás varázshatalma. A mint az egyén súlyosnak, szabad mozgásában akadálynak ismerte fel a vallás békóit, a mint az észnek és az én jogának öntudatára ébredt, szükségképpen el kellett homályosodni annak a vezércsillagnak, a melyet addig követett, elkellett esni a vezéreszmének, a melynek addig hódolt. A vallási eszmének, mint vezérlő eszmének bukása után az egyéni jog eszméje vette át uralmát az emberek felett. Az egyén legyen szabad, fejthesse ki erőit akadálytalanul, érvényesülhessen akarata és ereje szerint á társasélet minden mozzanatában, minden vonatkozásában, csupán az összeség érdeke legyen a korlát, a melyet átlépni nem szabad; le kell rombolni a választófalat, a mely ember és ember közé vonva van, dűljön le a születés, és osztály védőbástyája és ne legyen különbség ember és ember között ! Ezekben a jelszavakban domborodott ki az uj eszme és megindul a harc annak megvalósítása érdekében. Sok sár és piszok, sok könny és vér jelezte az utat, a melyet ezen eszme harcosai befutottak, és Európa majdnem minden trónja megingott ama vihar alatt, a milyet az uj eszme támasztott. Elkeseredett volt a harc az egyén jogának elismeréseért; nem lehet tehát csodálni, ha a harc-modor, a harc eszközei, nem mindenkor volt tiszteire méltó, nem mindig ilKülonben kovácsság lett volna becsületes mestersége, hanem minden máshoz értett, csak a mesterségéhez nem. Volt ő vadász, galambász, tyukász, és tűzoltó egy személyben. Különösen ebben az utóbbi mesterségben tüntette ki magát. Itt voltam nagy bámulója. Volt ekkor elég tüz a városban, hisz folyt a puskapor gyártás mindenfelé. Erre az én Szépe Pál bátyámra gondoltam a puskapor szemesitése titkának felfedezésekor. Meg is intervivoltam e tárgyban s ő hajlandónak nyilatkozott a titkot velem közölni egy pint borért. Ki volt boldogabb, mint én, — megtudom azt, mire oly régóta vágytam, sok kísérletezés által törekedtem. Anyámat addig zaklattam, mig nagy nehezen, — persze álürügyek alatt — kicsikartam a tandijat, íme a tanult titok, — leirom, s ha valaki hasznát veszi, annak csak örülni fogok, — de bizony nem tanácsolom: Rp Végy egy drót leves szüritö szitát S ezt tedd cserfa tűzre állito.t vaslábra, Tedd bele a megtört puskaport s :zt Fakanállal kevergesd, mi^ össze nem áll. Alig vártam a pillanatot, hogy a műtéteit megpróbáljam, — kétségtelen lévén a sikerről. Cser volt az udvaron, a konyhában szabad tűzhely, szóval minden alkalom meg volt s minden készület megtéve. Hozzáfogtam hát s mintegy fél kilónyi port tettem a szitába s kezdtem kavargatni, pár pillanat múlva egy óriási durranás vágta ki az ajtókat, ablakokat, — engem a két padka közé. — ki a láng a kéményen, meggyújtva azt. Tüz van! tüz van! ég a Kátóték háza, csakhamar félreverték a harangokat, megtelt az udvar emberekkel, betódultak a konyhába. Persze Szépe szomszéd volt az első, ki élvén a gyanúperrel, ott settenkedett a ház körül. Eloltották a tüzet s engem is Összeszedtek s valahogy életrehoztak. Hála Istennek nem lett veHmi nagyobb baj, mint hogy engem jól elnáspángoltak. Ettől fogva aztán letettem a puskapor megszeinesitése titkának felfedezéséről.*) K. Tóth Pál. *) Megjegyezzük, hogy e t&rcza első részénél «kicsi puska» helyett kucsi puska olvadandó, A $zerk« sí f