Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-04-30 / 18. szám

puskaporral volt megtöltve, végzetes dolog nem származott belőle; nevezett a kórházba szállíttatott g}

Tógykezelés végett. — Halálozás. Mint részvéttel értesülünk, Pataky Zsigmond, a helybeli irgalmasrendi ház főgyógyszerésze e hó 26-án Bpesten egy hónapi betegség után meghalt. Temetése f. hó 28-án Budapesten nagy részvéttel ment végbe. — A budapesti országos gyorsiró egyesület szabatos vitairási pályázatán ref. főgynmasiumunkból 11-en nyertek jutalmat és pedig Schor Ernő VII. o. tan. 1 aranyat, második dijat nyerte Mohácsy Ferencz VII. o. t. Elismerő okiratot nyertek: Balla Pál, Steril Gyula VIII. o. t. Berger Ödön, Steiner Lajos, Steril Elek, Somogyi Károly, Stricker Jenő, Takácsi Dániel VI. o. t. Halász Gusztáv V. o. t. — A humanismus nevében. A napokban levelet kaptunk, amelyben egy humánusán gondolkodó és érző szivü intelligens uri ember arról értesit, hogy egy h.-bödögei szegény özvegyasszony, akinek a háza még 1898. deczember havában leégett s akinek már a biztosító társaság is kiutalványozta a biztosítási összeget, pénzéhez hozzájutni nem bir csak azért, mert az illetékes hatóságok a sok lótás-futás ellenére sem adták ki még most sem a pénzfölvételhez szükséges u. n. ártatlansági bizonyítványt. Pedig a szegény asszony már anynyira van, hogy majdnem a szabad ég alatt kell már laknia, kis gyermekeit födetlen háza miatt úgy védi meg, hogy az ágy alá helyezi az eső és az idő viszontagságai ellen. Nem akarunk ez ügygyei bővebben foglalkozni, bár megérdemelné: hanem csupán azt kell megjegyeznünk, hogy ezen és ehhez hasonló esetek nem csak fájó érzést keltenek a humánusán érző szivekben, hanem aggódásba ejtenek a felől, hogy ezek többszöri ismétlődésével a szegényebb nép elhidegül hatósága iránt s elkeseredésében a társadalmi felforgatás mételyező eszméihez csatlakozik. A humanismus és a socializmus elleni védekezés érdekében is fölhívjuk az illetékes főbb és alsóbb hatóságok figyelmét erre az ügyre. — Sorozás. A pápa-városi és vidéki sorozás május hó 1-én — holnap — veszi kezdetét. — Betörési kisérlet. Folyó hó 26-án éjjel ismeretlen tettes Oswald Béla helybeli kereskedő árok-utczai lakására be akart törni. Először az utcza felőli ablak tábláit metszette ki, azután az ablakfákba kapaszkodott bele, hogy a kinyitott ablakon bemásszék a lakásba. De kapaszkodása közben az egész ablak rámája kiesett s az igy támadt nagy zajra az urnő, aki férje eltávozása miatt éppen egyedül volt otthon, fölébredt s fölkeltette az egész házat. A zajra a kísérletező jómadár kereket oldott. A rendőri nyomozás mindeddig sikertelen maradt. —- Hölgyeim! Sok ideig volt alkalmam Bécsben, a legelsőbbrendü divattermekben mint szabásznőnek elsajátítanom mindazt, a mi egy csinos, elegáns, Ízléses, divatos ruha kiállításához szükséges. Nemcsak női, hanem gyermek toiletteket is készítek s a legújabb Divat Lapok állván rendelkezésemre, minden e szakba vágó munkát a legutolsó divat szerint állithatok ki. Kész gyermekruhák is nagy választékban vannak. Üzletem Kossuth Lajos u. (Nobel ház.) Tisztelettel Selinkó Józsefné. Irodalom és művészet. JVE Csillagsugaras nyár éjjelén — El-el tűnődve — a mult Képe röpke szárnyon száll felém. S emiékim mint fenn a csillagok Oly szépek és kedvesek! . . . Merengve rajtok boldog vagyok. Újra élem, érzem a multat! Boldog szerelem, édes Emlék ... — benne semmisem untat. Itoroii£(i. Május elsejére, Most virrad fel egy nap, melynek sociális jelentőségét a természet adja meg. — Egy nap az egész esztendőben. — midőn az ember lelkét a természet sarkalja cselekvéseiben, — a természet az az inpulsiv erő, mely verőfényes május első napját teszi az emberiség ünnepévé. A szin, a derű, mit a tavasz áraszt, átalakítja a mezőket, az erdőket, csókja virulóvá teszi a szerény fűszálat az árva útszéli virágot, sőt reflexe megaranyozza a szürke kopár szomorú földet is. Minden él, ébred; az anyag, — az ember. Es az ébredés verőfénye felemeli a elnyomott lelkeket, az élet durva sarában megtiport individum, felemeli a fejét és érzi hogy a csodás természet bűbájához neki is van joga, neki is illatoz a virág, süt a nap és az a temérdek gond fájdalom, megalázás, a melynek nehéz keresztje meggörnyeszti a vállait, megtépi az életkedvét, elzsibbasztja az energiáját, mintha lehullott volna — és az öntudat erejével kialtja bele az illatos környezetbe az ember jogát. Sajátságos, hogy a társadalom ezen a napon megadja az embereknek a mit kérnek, a természet igézetes pompája megtöri a gőg, a hiúság resistentiáját, az arany által alkotott válaszfalakat — a sociális kérdés a század ezen keserű problémája ezen a napon, ha a népek komolyak akarnának maradni -— véget érthetne. — Mert az enyelgő, napsugaras virágos, Május elseje, a mely ébredést támaszt mindenütt, elhozza a különböző fajok közé azt a sociális egyenlőséget, a melyet az evangeliom szeretetnek nevezett, a mely hogy nem lett általános ezen a földön, okozta a Golgothat, az évezredek Golgotháját, a melynek miatta annyi köny hullott már. Május első napja a csókoké, az egész mindenség szereti egymást a paloták, a gunyhók lakói kimennek áldozni a természet oltárára, a levegő telve van boldogsággal, üde erős fiatal kaczajjal. melytől viszhangoznak az erdők, a mezők, a pompás csarnokok és az egyszerű szegények jászolai. Szeretet az emberek között! Egyenlőség, testvériség ! melyet a forradalom követelt, hitvallását, — a te csodás hatalmadra alapitá varázsos természet, anyja mindnyájunknak — a ki karodba öleled, csókoddal táplálod az árvát, a nyomorult beteget, most virrad a te napod, az emberek ajkán a szabadság dala hangzik, azé az ideálé, a mit csak a teljes társadalmi demokratia valósithat meg, a melynek uralkodni kell a városokban, a falvakban, a nagy világegyetem minden kicsi pontján. El kell tépni az emberek közötti korlátot, a melyet a profán anyagi hatalmak és tekintélyek állítanak fel. Az emberek kart karba téve együtt haladva valósítsák meg azokat a nagy missiókat, a mit a jö'vő fejlődés és boldogulás követel. Ez az az ideál, a mit a megváltó hirdet, a teljes demokratia, mit 0 szeretetnek nevezett. Felicziáu. HST©x>ic:öX-tész©-t. Csak nemrég mutatattam be egy 48-as honvédet, mint népköltőt, s ma ismét egy levél került kezemhez, egy „költői levél" melyet a szerelmes paraszt legény, a k most katona, irt Pápán szolgáló kedvesének. A levél a helyesírási hibák kijavításával a következő: „Indítom kezemnek lassú mozdulatát, Eresztem tollamnak csendes csattogását, Istenem ! adj erőt reszkető kezemnek, Hogy Írhassak levelet kedves szeretőmnek. Hervadó karommal irorn fel soromat, Megeredt könyembe mártom be tollamat, Midőn gondolatim te feléd szállanak, Te feléd oh, kedves szeretett gyöngyalak! Égi álmomban is csak véled beszélek, Hogy csak tiéd vagyok, és csak neked élek. Bár az igaz, hogy most messze vagyok tőled, Kedves galambom nem csókolhatlak téged, Kedvesem Mariskám de van tiszta szivem, Melynek fohászival teljes a levelem. Vedd kedvesen tőlem szivem drága kincse, Mert megöl a szerelem nehéz bilincse. Vegyed hát jó szívvel ezen levelemet, Ne vess meg végképpen kedvesem engemet, írjál kérlek egy sort aranyos kedvesem, Több sebet ne ejtsél szomorú szivemen. Rózsaszín ajakad bűbájos szóllása Felserkenti szivem és magadhoz vonzza, Felserkenti bennem édes reményemet, Oh, angyali lélek legyőzöd szivemet. Nem élhetek rózsám én te nálad nélkül, Ha téged nem látlak, a szivem nem békül. Csak kin az életem a föld területén, Ha nem lehet szivem kedvesem kebelén. Mert én ki nem zárlak soha a szivemből, Edes szerelem az, mely jön kebelemből. Édes az a remény, mely szivem heviti, Hogy még a karjaim kedvesem öleli. Már most arra kérlek: felelj, mikor lehet; ' Édes kedves rózsám mert hozzám nem jöhetsz. Áldott kezednek ha írását olvasom, Záporként foly könnyem bánatos arczomon. Mig kiszabadulok katona éltemből Szálljon áldás reád a magas egekből. És ezzel bezárom levelem irását, Áldja meg az Isten ennek olvasóját." irta hű kedvesed Kám János. Most csak az a kérdés, vájjon infateriszta Kám irta-e ezen költői levelet, avagy valamelyik bakatársa segítette ki azon reményben, hogy a szerelmes Mariska a válasz mellé még harapni valót is fog küldeni, melyből a kellő rész neki is kijut ? Hí. Dr. Kapossy Luczián főiskolai tanárnak, lapunk belső munkatársának értekezését olvassuk az ,Erdélyi Muzeum* ápr. 193—211 lapjain. „Reviczky Gyula szerelmi költészet"-érői. A tájékoztatás után a Ill-ik fejezetben találjuk a quietitta költő lelki világának magyarázatát azon alapon, hogy a minden művésznek sajátos jellemét kedélyének alaphangulata s képzetműködése adja; a kedélyi alaphangulatnak oka pedig az egyén életkörülményei fizikuma. Reviczky gyermekkora örömtelen volt; anyjának csak a temetésére emlékezett; apja nagyzó és álvvágyó ember létére csak az uri életre való hajlandóságot oltotta bele, de örökséget