Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-04-23 / 17. szám

tehetsége a drámai jelenetnél, midőn késsel ront megrontójára s feleségét elűzi. Arczán hűen visszatükröződött a lélek küzdelme. Ugyancsak kitűnően alakitott Csáky Ferencz (Fábián Gyurka) ki a részeges, mulatozó, de belül tisztalelkü talusi legényt adta. Benedek Gyula (Rab Prézsmer Péter) méltóságosan játszotta a megtért, igaz embert, kinek egyetlen kincse, leánya van még e földön, kiért életét áldozni kész. Jól játszottak még a férfiak közül Balázsi Sándor (plebanus), Miklósi Gyula (kisbiró), Madas Pista, Irmai Béla, Kövesy Lajos és Csöregh. A nők közül Lévay Margit (Prézsmer Maggolna) volt a főszereplő, ki ez alkalommal elsőrendű erőnek bizonyult a népszínművekben. Dalait sokszor kellett ismételnie. Felhő Rózsi (Balánka Mária) szokott ügyességgel játszott. Igen előnyösen mutatta be magát B. Némethy Jolán (Fábián Júlia) ki főleg a drámai jelenetekben látszik kitűnő erőnek. Jól Játszott még Pozsonyi Júlia (Csuráné). Egyáltalán az egész előadás jól sikerült. Hétfőn, (ápr. 17-én) Vanleo és Dewal vig operettejök a „Michu leányok" került szinre 2-szor félig telt ház előtt, az ápr. 15-iki szereposztással. A kik a „Michu leányok"-at a 2-ik előadásban megnézték pizonyára nem volt okunk azt megbánni. Ugy a zenekar, mint a szereplők kifogástalan praecisitással játszottak, különösen Lévay Margit, Felhő Rózsi, Pozsonyi Júlia, Miklósi, Heltay, Csáky és Madas tűntek ki kifogástalan és magas szinvonalon álló játékaikkal. Kedden, (ápr. 18-án) Bérezik Árpád nagyhírű vígjátéka a „Himfi dalai" került szinre. E darabot most láttuk először Pápán s mondhatni, hogy mind maga a mű mind annak előadása teljesen kielégítette a hozzá fűzött várakozásunkat. Tóth Ilonka (Szegedi Róza), Felhő Rózsi (Bay Annuska), Török Margit (Jolán), B. Némethy Jolán (özv. Biró Józsefné) és Pozsonyi Júlia (Nagyné) szererepében kifogástalan ügyességgel, kedvességgel és szerepökhöz illő alakítással játszottak. Különösen B. Némethy Jolán nagy elevenséggel és hűséggel adta a régi nemes kardoskodó asszonyt. A férfiak közül Békés Gyula (Ágh Ferencz) alakítását s pápa vidéki tájszólás utánzását, Madas Pistának az akaratlanul plagizátorrá lett Szalóki Péter szerepét tapsolta sűrűn a közönség; nem külömben Klenovits György (Kisfaludy Sándor), Faludy Károly (Kisfaludy Károly), Benedek Gyula (Bezerédi), Balázsi Sándor (Rosty Antal) mindannyian feladatuk magaslatán állottak. Ez a darab egyike volt az ez idei műsor legszerencsésebb eredménynyel előadott vígjátékainak. Majdnem teljesen telt ház tapsolt a szereplőknek s liivta 'ki többször őket a lámpás elé. A felvonás közök zenedarabjait is jól esett hallgatnunk. Szerdán, (ápr 19-én) ifjúsági előadás volt a uyilvánosság kizárásával, amikor is Kisfaludy Károly „Kérők" czimü vígjátéka került szinre ifjúsággal zsúfolásig megtöltött ház előtt A főszerepeket Tóth Ilonka (Máli) Török Malvin (Lidi) és Klenovits György (Károly); a czimszerepeket pedig Benedek Gyula (Széllházy báró) és Heltay Jenő (Perföldi) játszották hatással. Sok tapsot arattak kedves játékukkal Pozsonyi Júlia Margit, Baltafy bőbeszédű testvérnénje megszemélyesítője, Balázsi Sándor mint Baltafy kapitány és Miklósi Gyula a ki Tamás, Perföldy inasának szerepét játszotta a tőle megszokott ügyességgel, találékonysággal. Most is, mint mult szerdán csak ugy zúgott a sok lelkes tapstól és jóizü kaczagástól a színház. Csütörtökön, (ápr. 20-án) „A babát" adták elő itt már ez idén negyedszer. A szeszerepbeosztás és művészi játék a múltkori volt, de a közönség felettébb csekély számban jelent meg. Pénteken, (ápr. 21-én) Jókai Mór „Keresd a szived" czimü 4 felvonásos színművét adták, félig telt ház előtt. A darab, tekintettel arra, hogy egyesek szerepeiket nem igen tudták, kissé vontatottan ment. Ezt leszámítva, néhány jó alakítást mégis láttunk. Török Malvin, mint Liedenwall Edith nem csak szereptudásával, hanem természetes és megkapó játékával is kitűnt. Tóth Ilonka, az egyes drámai jelenetekben kiváló alakitó teketségével és temperamentumos játékával nagy hatást ért el. Balázsi Sándor, az öreg huszár szerepében ismét voltak még: Csáky Ferencz, mint Gaston Rigaund és'Horváth Kálmán, mint Aristide személyesitője. Vasárnap délután, (ápr. 16-án) félig telt ház előtt adták a „Gésákat", mely már elég ismeretes ugyan nálunk, de azért még sem lett unottá, mert az uj szereplők kitűnő alakítása folytán ébren tartotta az érdeklődést s figyelmet. Csáky Ferencz Reginaid (Fairfax angol tengerésztiszt) igen jól alakította a világlátott bátor tengerészt, ki a szárazföldön élvezni, mulatni vágy. Heltay Jenő (Imari marquis kormányzó japáni rendőrfőnök) is derekasan megállotta helyét szerepében. Csöregh Jenő (katona, japán tüzértiszt) szokott elevenséggel játszott. Miklósi Gyula (Vuu-Hi) kinai mozdulataival, arezjátakával, kupiéival viharos tapsokra ragadta a közönséget. A többi férfiak is megállották helyüket. A nők közül Mányai Aranka (Mimóza főgésa) tünt ki kellemes énekével, s Felhő Rózsi (Molly Saemmore) kedves játékával, Lévay Margit (Juliette franczia leány) csevegő hangjával s jó alakításával, B. Némethy Jolán (Lady Constance) jó alakításával említendők. Este/ a „Gyimesi vadvirág"-ot adták, Géczy István pályadíjjal koszorúzott művét. Különösen kitűnt e darabban Dobó igazgató színészi tehetsége Törpe Csura harangozó szerepében. A részeges falusi harangozót a maga különös életfilozófiájával s érdekes székely kiejtésével talán jobban alakitni nem lehet. Akár részegen, akár józanon oly művészileg volt ez alak reprodukálva, hogy azt hisszük, nem volna annyiszor üres ház, ha Dobó igazgató maga is minél többször fellépne. Sorakozott mellé siker dolgában Heltay Jenő, Marczi fia, szerelmetes magzatja. A falusi suhanezot, kit részeges apja feltétlen engedelmességre s az ivásra betanít, élethűen alakitá ugy kiejtésével, mint arczjátékával. A férfiak közül főszerepe volt Klenovics Györgynek és Csáki Fereneznek. — Klenovics (Balánka gazdag csángó fia) hűen adta a gazdag falusi legényt, ki e mellett igazszivü jóbarát is s ép ezért rokonszenves alak. Különösen kitűnt Mi rejtve ére mostanig? Kitárom, im' Figyelj. Ha ezt a báb királyt király gyanánt Veszed, ki arra érdemes lehetne is, Ugy árulók vagyunk, de máskülönben nem! A hon nem ily királyt kiván, ki tönkre tesz Törvényt, jogot, királyi trónt és nemzetet. E' nem király! e' csak bitorló itt, kinek Apád nyomatta volt a koronát üres Fejére, nélkülünk! Helén. Megállj .... Elég legyen! Ne merd gyalázni, mert különben én leszek, Ki érte boszut áll! Verner. Gyalázni, én ? Dehogy ! A mit beszélek, az való ! Mióta itt Uraskodik, van-é csak egy vonása, mely A nép szemébe' kedvező lehetne rá? Magyart körébe

1 nem szivei, csehek veszik Körül, s ha néha nap eléje honfi megy, Útját a honfinak bolondja állja el: Ez oszt parancsot és panaszra ez itél, Mivel kicsinyli azt az észt, mely adva lett Urának. Ám ha ez kevés, a gyávaság Busásan szállta meg szegénynek az inát! Ma is —• habár a trónja van veszélyben, — ő Az ágy alá búvik s velünk takarja el, Mi érte éri: szégyenét. De esküszöm, Hogy áldozóba' napja már ! Nekem s nekünk Elég sokáig ült a trónuson, hogy őt Ledobjuk onnan azt emelve rá, ki just Vivott ki arra, s áll jogának emberül! Helén. Károlyt talán ? Te részes abba' nem leszel* Verner. Ki áll utamba ? Senki sem! Helén. De áll! Az áll, Ki foglyul ejt a tett előtt! Verner. Ne higyj olyat! Személyem sérthetetlen éppen úgy, miként Az ő személye az ! Vajon ki merne rám Kezet emelni? Helén. (félre) Istenem, vajon lesz-é Erőm ? (fenn) Ki merne ? Én! (a gyűrűt ujjára húzza) Verner. Te? Helén. Tudd meg: én vagyok Arája, s néked áruló, királynőd igy! Bevalltad vétkedet, s azért lakolni fogsz! (csenget) Előre zsoldosok ! Királytok ellenét lm' átadom. Kezét bilincsbe verjétek, S hová bezárva lesz, a börtön ajtaján Nehéz lakat, s előtte őr legyen, nehogy Szökést kövessen el! (Mig a zsoldosok berohannak, s Vernert körül veszik, egyfelől Hedvig, Klára, Dorottya, másfelől Venczel, Antal és Biló jönnek.) E gyűrű ujjamon Királytoké, az ő nevében rendelem ! Előre! Verner. Még ne ! Hadd beszéljek egy kicsit. — A' hát az ok, hogy esküdet szeged, mivel A koronára vágysz ? Vigyázz Helén, vigyázz ! JÖvődbe látok, és megírva ez van ott: Királyodat, ki tőlem elrabolt, e kar Eléri majd rövid időn ; de véle fogsz Te is alázuhanni! — Félre csőcselék! (elrohan.) Venczel. Utánna! Hét falut, ki élve hozza meg! (Helénhez siet. Zsoldosok el.) A függöny legördül. Vége az első felvonásnak.