Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-04-23 / 17. szám

állami kezelésbe vétele szintén lendit valamit a város budgetjén. Még pedig nagyobb kilátása lehet erre az előnyre az Önálló törvényhatóságu, mint a csupán rendezett tanácsú városnak. Hogy egyebet ne emlitsilnk, valószínűbb mindjárt a rendőrség államosítása, a mint ezt a szomszéd Szombathely város polgármestere fejtegeti a napokban megjelent tanulmányában. A rendőrség személyi és dologi kiadásai pedig, megütik a 7000 forintot városunk f. évi költségvetésében. Ilyen és ezekhez hasonló eszközökkel s nem máskép fokozható a város jövedelme. De ez csak egyik oldala az éremnek. Arra senki sem gondolhat józan észszel, hogy a városra egyáltalán nem tartozik, honnan veszi a megye, a hitközségek stb. a tőlük alkalmilag megtagadott összegeket. Eddig se vették volna igénybe, ha nem lettek volna kénytelenek. Az a 13,0000 s néhány száz forint, melylyel a város a négy hitfelekezetet támogatja, a leghumánusabb czélra van kiadva; föl nem tehető a feladata magaslatán álló városi tanácsról, hogy megtagadja az egyházközségektől ezt a dotatiót s összetett kézzel nézze elzüllésüket, mig arról nem szerzett megnyugtató biztosítékot, hogy ezt az anyagi támogatást a hitközségek továbbra is megkapják az erre leghivatottabb gondviselőtől, a magyar államtól. Szerintem ez a helyzet signaturája az elemi iskolák államosítását illetőleg; a négy hitközség egyelőre 13,000 frt. erejéig veszi igénybe az állam segítségét s ez összeg erejéig biztoBoccas. Meglátszik. — De gondolom, Ilyen kevés találkozik gyűlésieken ? András. Az épp' a baj! — De jöjj, azóta öszszeiilt Talán az érsek, és a többi főpap is. (mindkettő el.) 10-ik JELENET. Helén (jön), később Verner. Helén. László közéig, s a pillanat, mely életem Során a fordulóhoz ért, jelen. Vajon Ki tudja, hogy mit ád cserébe' majd a még Rejtett jövő ? Halandó szem nem látja azt, S kicsiny szobám magánya, hű tanács adóm Ez egyre nem felelt, hiába kérdezém. Pedig sietnem kell, hisz' rögtön itt leend, Már hallom lépteit. Igen, sietnem kell, Nehogy zavarba hozza nyelvemet, ha majd Előttem áll. — Ne zugj te lázas agyvelő! Szivem követni fogja bölcs tanácsodat, Habár miatta meg szün is dobogni; csak Te légy nyugodt, te csillapulj meg egy kicsit, Hiszen az életét kell óvni, menteni! sitja összes iskoláira az állam befolyáísát, vagy világosabban, minden hitfelekezet állami kezelés alá bocsátja elemi iskoláinak bizonyos részét az igénybe vett segélyösszeg arányában. A két protestáns egyházközség a lélekszám arányában igénybe vett 2571 frt ellenében átadna az álamnak, mondjuk, három elemi iskolát; az izraelita a maga kétezer s néhány száz frtja ellenében u. ennyit; a r. kath. hitközség a maga 8000 frtja ellenében 8—-10 osztályt; vagyis átvenné az állam 14—16 elemi tanitó osztályát a hitközségektől s ezeket egységes felügyelet alatt mintaiskolákká alakítaná; a hitközségek kezelésében maradt többi elemi osztályok (2 protestáns 4- 6 izraelita + 10 illetve 8 katholikus), 18, illetve 16 elemi iskola versenyre kelhetne akkor az államiakkal. Nem lehet e tárgyat egyetlen cikk keretében kimeríteni; tudom, hogy másoknak más lehet a meggyőződése, de ilyenfélekép is nem egymagam gondolkodom. Örülni fogok, ha alkalmilag még hozzászólhatok e kérdéshez. Sarudy tíjörgy. Ssabad Lyceumunk első évi működése, Nem ismeretlen városunk közönsége előtt az a mozgalom, amelyet még az 1897. és 98-ik évben intelligens előkelő polgáraink egy része a végből indított, hogy Anglia s más müveit európai országok példájára, a tudomány és műveltség minél nagyobb elterjesztése végett éppen úgy, mint hazánk székes-fővárosában, Budapesten, Pápán is egy társulat alakitassék Verner. (jön) Helén! ha késtem, értté megbocsáss. Hiszen A vágy repülni késztetett, de szárnyakat Hiába kértem, nem adott. — Hanem mi ez? ... Te mozdulatlan állsz... te nem felelsz... Helén 1 Mi lelt? Miért e hallgatás? Helén. Hivattalak, Mivel beszélnem kell veled .... Verner. Beszélj tehát! Reád figyelni élvezet nekem. Helén. László ! Ne vedd zokon, ha azt a szót, mi ajkamon Egy édes óra mámoros szülöttje volt, Ma viszszavenní szándokom. Feledjük el A multakat. Csak ugy tekints azokra már, Mint álmainkra, hogy ha ébredünk. Verner. Vihar Van-e keletkezőben, s az morajlik bé ? Vagy én fülem zúgása háborítja meg Hallásomat? Avagy te próbakép' beszélsz Csak igy, hogy újra halld hűséges eskümet? Helén. Nem . .. nem ... A tréfa, mintaköltöző madár, | a czélra, hogy társadalmunk minden | rétegének elemei a tudomány viv| mányaival megismerkedhessenek népI szerű előadások, illetve fölolvasások által. E nemes irányú mozgalom, majdnem egy évig tartó előzetes munkálkodás után, amelyben egy szűkebb körű bizottság elkészítette az alakítandó társulat működési szabályzatát s a tagok gyűjtésére nézve is a lehető intézkedéseket megtette, — kénytelen volt oly sok akadály miatt más irányt keresni. Ez ujabb utat hazánk más városai mutatták meg. Ezekben ugyanis a szabad lyceumok megvalósítását kivétel nélkül a tanárkörök vállalták magukra. Ami, tekintve e testületek hivatását, csak természetes eljárásnak mondható. Hisz, kik volnának első sorban hivatottak a nép tudományos oktatására, ha nem azok, akiknek kenyerök, életczéljok és életpályául kiszabott ambicziójuk a tanítás? Ezt átlátva, de a körülményektől is sodortatva a társulat előmunkálatainak elkészítésével megbízott szűkebb körű bizottság tagjai Ilarmos Zoltán és Sarudy György b. tagok indítványára elhatározták, hogy a „Szabad Lyceum a megvalósítására föl' kérik a helybeli tanárkört. 1898. decz. 1-én tartott ülésén tárgyalta e kör ezen ügyet s egyhangú lelkesedéssel tette magáévá az eszmét s azonnal bizottságot is küldött ki a szabad lyceum mielébbi életbe léptetésére. A bizottság föladatának magaslatán állva, rövid idő alatt elkészült Ha jő az őszi köd, ez ajkrul elröpült; De nincs tavasz, mely újra viszszahozza rá. — Felejts el engemet! Verner. Ne mondd tovább! s ne mondd Ki még egyszer, mivel megölsz, ha ajkad igy Beszél I Helén. Máskép' beszélni nem tudok! Verner. Akarj! Helén. A' volna óhajom, de nem lehet! Verner. Miért Nem? Ah! megőrjítesz, ha nem beszélsz ! — Ugy-e, Anyád akarja tönkre tenni éltemet ? Helén. Lehet... nem, nem ! Miért gyanakszol ő reá ? Verner. Mivel csak ő kívánhat ily badart, holott Az életem tiéddel egybeforrva van ! Reá gyanakszom, igen! mert csak ő lehet, Ki téged ily szavakra biztatott! De rám Hiába tör, czelját azért nem éri el!