Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-04-09 / 15. szám

Irodalom és művészet. Epizódok,*) Irta: Makayné Nagy Erzsike. Amán igaz, hogy ugy hasonlított egymáshoz az a két gyerek, mintha csak egy rózsafán termettek volna. — Pedig hát rokonságban sem voltak, csak ugy — Ádámról és Éváról, a nagy diófáról . . . Még azt sem lehetett vón magyarázatképpen felhozni, hogy egy helyről valók voltak. Dehogy voltak ! Egyik a Bakony tövében pillantott először napvilágot, a másik meg a Hortobágy szélén . . . Dehát van a természetnek olykor ily mulatságos szeszélye s elvégre nincs ebbe semmi különös. Ha Vilmos német császárnak lehet eleven képmása egy tengerész kapitány, miért ne lehetne egy diák gyereknek ? . . . Hanem annyi biztos, hogy ebből a dologból sokszor oly mulatságos hecczek fejlődtek, hogy heteken át volt mit kaczagni rajta a jó kedvű bohém fiuknak. Pld. ha a Nagytiszteletü urak közül valamelyik katalógust olvasott, bizonyos hogy Szabó Sándor helyett Kovács Béla jelentett, vagy megfordítva . . . Aztán az igen jó volt igy, bármelyikőjük is kettőt számított. Ha pedig a kis diáktól el küldte Szabó az óráját „német szót tanulni", biztos, hogy össze tévesztette őket s mire a zálogházba ért, Kovács nevét diktálta be; viszont a Kovács suszter kontójával nem egyszer Szabó urat boldogította az inas gyerek, mely ténykedésnek aztán nemritkán az lett következménye, hogy a nebuló repülő poziturában jutott az utcza középre, bőséges nyaklevesekkel kistaférozva. Mikor a húsvéti vakácziót kiadták, ott' poharazgatott a két fiu a hagyományos bu felejtőben, mely dicső helyiség nem mondhatnók, hogy a műépítészet remeke volna, mint inkább praktikus szerkezetéről lett híres ; lévén neki olyan ivószobája, melynek egyik ajtaján ha belép az ifjúság réme, a pedellus, a másik ajtón szépen elvitorláznak . . . Csendült a pohár, hevült a kedély, csak Szabó nem tudott felvidulni sehogysem. Bánatosan hajtá le szép göndör fejét s akkorákat sóhajtott, mint egy böjti szél. — Mit busulsz komám ? — Szólitá meg eleven képmása, Kovács Béla. Tán^bizony nem kaptál jó légácziót? — Ugy van — biczczent lassan a kérdett. — No tán kevés a légátum? — Dehogy kevés, az épenséggel nem, más a bökkenő I — Ahá 1 tudom már, a szép Juliska . . . Hm, persze-persze, e mán elég baj, de hát igy ütött ki, nem tehetünk róla. Biz az ő falujokba én megyek pajtikám s a helyedet én foglalom el. Es még azzal sem vigasztalhatlak, hogy a Juliska kitart melletted, mert ha a te fizimiskád tetszett néki, az enyim sem marad hatástalan ... De ni, még még sem kérdeztem, melyik községbe mégy ? — Piripócs,. Rátót és Mucsa . . . — Micsoda? ... Mucsa? Hiszen ott meg az én ideálom lakik, az a kis szőke, akinek márczius 15-én ugy csaptam a szelet. Tudod a szép Margit, akihez a verseimet irom . . . Az ám a leány pajtás, még olyat nem láttál... — Majd meglátom és . . . *) Felolvastatott a Jókai kör f. hó 3-iki előadásán. — Micsoda és ? . . . — Es elhódítom . . . — No még csak akéne . . . — Pedig ugy lesz í Te a Juliskát, én a Margitkát, ez természetes világos, mint a nap . . . — Ehun la! Most meg már kisül, hogy én konyítom le a fülem, mert emán tagadhatlanul pech . . . Ejnye ejnye, mit lehetne itt csinálni ? . . . — Egy mód van a segítségre. — Micsoda te.? Én a Lucziferrel is paktálok, csak Margitot lássam. — Nemcsak látni fogod, sőt a vakáczióban náluk mulathatsz. — Ne mond ! Dehát beszélj már no, ne kínozz ! — Hallgass ide — Te elmégy az én eklézsiámba, Piripócs, Rátót és Mucsa s leszel a húsvéti üunepeken Szabó Sándor, én pedig a tiedbe lantolok, Kovács Béla néven. — Hm. az ötlet jó, bár egy kissé bizar . . . Hanem hát igazságod van, ez az egyetlen mód s az égiek tán megbocsátják ezt a kis csalást s azt hiszem, egy kis elővigyázat mellett nem jár semmi veszélylyel, hiszen minket tán még az édes anyánk is összetévesztene. — Hát áll az alku? — Güt . . . Mikor megitták rá az áldomást, a valódi Szabó Sándor arczán egy végtelen gonosz mosoly futott végig, melyet szerelmes képmása alig vett észre s aztán ment ki erre, ki arra . . . * Isten hozta kedves Öcsém! — mondá a piripócsi öreg pap, tehát Szabó Sándor ugyebár ? — Nem én! Azazhogy i--igen, mondá Kovács hamar észbe kapva. — No — szálljon meg nálunk, az anyjukom mindjárt hozza az ételt, jó gulyás hus, túrós lepény, meg paprikás csirke. Addig is ehun egy kis itóka, magunk főzte, jó baraczk pálinka. — Már bizony csak tessék abból a sziverősitőből jó porcziót, — zeng a tiszteletes asszony —- délután ugyan hasznára lesz . . . Várják ám oda át a nénjénél. az én kedves komám asszonynál, mára Flórika is haza jött a nevelőből, nagy leány lett, de mekkora leány 1 — És pajkos csodálkozással csapta össze a kezét . . . — Kezdtem fészkelődni és furcsán érezni magam, egy rébusz állt előttem, melynek megfejtését nem tudtam hol kezdjem . . . Nagynéni, Flórika. ki az Isten csudái lehetnek ezek ? Nincs nekem nagynéném se hótt se eleven, milyen színdarab előtt állok én ? Annyi tény, kogy a szerepemet nem tudom de ki fog súgni ? az a nagy kérd és . . . A paprikás csirke és túrós béles kétségkívül felséges lett vón, ha minden falatomat meg nem keseríti az én kilátásba helyezett nénémre való gondolat. Pedig hát a délután eljött kérlelhetlenül s mi több, alig nyeltem le az utolsó falatot, benyit egy kis apró diák gyerek s elkezdi szavalni, hogy az anyja küldte a légá^us úrért, jöjjön már, nem győzik várni s hvgy vele menjek, nehogy a 3 kuvasz lehúzzon. A tiszteletes asszony hamisan nézett rám, mintha csak azt intette vón, hogy nem megmondtam? A tiszteletes ur meg nógatott, hogy most már kedves öcsém uram nézzen át a nemzetes asszony hoz s érdemes leányzójához, mivel hogy ott igen nagyon várják . . . Haj! nem volt menekvés, elindultunk. Ütközhet egy kiesit rendbe szedtem az eszem, hogyha történik bármely fordulat, egész készületlenül ne érjen. (F. lyt köv.) Anyakönyvi kivonat.; Született. Kappel Frigyes postaszolga és neje Kasztner Terézia fia Lajos ág. hiív. ev. Házasság köttetett. Darkó Béla polgári iskolai tanár és Lipka Gábriella háztartásbeli. Halottak. Réti János ág. hitv. ev. bognármester 46 éves tüdővész. — Meizer Mária rkath. 7 éves Meizer Ferenez és neje Muli Anna fia veselob. — Takács Pál rkath. 2 hónapos Takács Pál és neje Takács Ágnes fia tüdőlob. — Brucker János rkath. csizmadiasegéd 24 éves veselob. — özvegy Varányi Antalné sz. Wurzer Mária rkath. magánzónő 83 éves tüdőlob. — Singer Sámuel izr. szabóiparos 57 éves tüdőlob. — Vági Jánoa rkath. czizmadiamester 79 éves aggaszály. — Hoffner Albert izr. földbirtokos 67 éves aggaszály. — Özvegy Richter Józsefné sz. Prolik Terézia 87 éves aggaszály. — Orbán Antal rkath. ny. tanító 84 éves vakbóllob. — Gáthy Piroska rkath. 13 hónapos Gáthy Zoltán és neje Neuhauser Izabella leánya tüdőlob. — Kuczora Ignáczné sz. Varga Zsófia rkath. 38 éves szívbaj. — Vas Ferenez rkath. asztalos 75 éves aggaszály. — Léránt Eszter ág. hitv. ev. 10 hónapos, Lóránt István és neje Varga Rozália leánya görcsök. — Özv. Kovács Ferenczné sz. Sárváry Anna 78 éves tüdőtágulat. Vasúti menetrend. Indulás Pápáról Győr felé : reggel 6 óra 02 perez (vegyes vonat), d. e. 10 óra 28 perez (gyorsvonat), délután 3 óra 04 perez, éjjel 1 óra 13 perez. — Kis-Czell felé: d. u. 12 óra 54 perez, d. u. 5 óra 31 perez (gyv.) este 7 óra 17 perez, éjjel 3 óra 48 perczkor. — Kis-Czellböl indul minden nap, szerda és péntek kivételével,,6 óra 40 perez, (vegyesv.) Pápára ér 7 óra 50 perez. — Indulás Csorna felé: reggel 5 óra 35 perczkor, d. u. 3 óra 10 perczkor. — Érkezés Csorna felől: d. e. 9 óra 25 perczkor, este 8 óra 05 perczkor: és minden pénteken és országos vásárkor reggel 7 óra 16 perczkor. ;tér.*) Kösxöne tujil váiif i&H. Mindazoknak, a kik drága halottunk Hoffner Albertnek Í

temetésén megjelentek vagy részvétüknek más módon kifejezést adni szívesek voltak, ez uton fejezzük ki hálás köszönetünket. A gyászoló család. I *—iBB

iwiMii mmmmemmmmmmmmmmm^ mmmmamm^ *) E rovat al.lt közlfltteVért felelősseget vállal a Szeik,