Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-04-02 / 14. szám - Melléklet

volt a szabadságharcznak, haza jött s azóta itthon él. Mikor megtudta, hogy a 48-as honvédek segélyben részesülnek, ő is folyamodott, de a már említettem ok miatt el lett utasítva. Különben szegénységével elégedett, azt ö megszokta, legfeljebb egészséges szeretne lenni. Mikor távoztam, megkérdezte, hogy mivel tartozik ? Én azt feleltem, hogy mint Öreg honvéd semmivel. Erre ily szavakkal replikázott vissza : „No ha a tekintetes ur megemberölt engemet, hát én is megemherelöm a tekintetes urat", s az asszonynak kiadta az ordrét, hogy a láda fiából azt a versét adja nekem, mely „48-as honvéd sírnál" czimet visel, s melyet alább ismertetek. Mig az asszony ezt kikereste, az öreg büszkén mondta, hogy ő versírással is foglalkozik, mert hát — ért az ilyesmihez. Én zsebretettem az ajándékot megköszöntem a viszont szívességet, és jő egészséget kívántam az öregnek. Itthon aztán elolvastam, és bemutatom Önöknek is. 48-as honvéd simái. Nyukszik már az öreg honvéd tudja minden annak nevét mert tettei fen ragyognak Ditsöségére a honnak.' Jelasits Vindisgrétz Hendszi Jöttek e hont elfoglalni Honvéd csapat a kis sereg Piájok rohant mint fergeteg Szét verték az ellen felet illyen tettet ki feledhet Felhágtak a vár falára Kiáltják miénk Budavára az ily tettek Meg nem halnak firól fira fen maradnak Arany betűkkel van irva agg honvéd fekszik e sírba Békén pihenjen a földbe Kit védett 49-be Igénytelen irka firka, forma nélküli gondolat az egész ; de hát olyan em ber irta ki azt az időt nemcsak átélte és keresztül küzdötte, hanem — legalább a maga meggyőződése szerint — versbe is tudja foglalni. Ilyennel pedig kevés telkes gazda dicsekedhetik. Azért éltesse az úristen a mi öreg honvédünket, Kozma János jiépMliőt még legalább is annyi ideig, a mennyi ele gendő lesz neki, hogy reá érő idejében egy egy époszban feldolgozza mind azon eseményeket, mik vele azon csatákban történtek, a melyekben 50 év előtt része volt. Innen-Onnan. Falbiádák. — Időjóslás Pápa és vidéke száraára. — Április kettő : Sem égen, sem színpadon nincsen Felhő. Ápril harmadikos : Falnak megy az „úttörő kos " April negyedikei : Követik „ kevés számú

8 hivei. Április öttel: Esős idő jött el. April hatos : Feleséged leszen daczos. Április héttel : Bajt csinál a böjti étel. Nyolczadik április : Árokba visz a konfortáblis. * Alkalmi l'á^a, 1899. márcz. 26. A bál után későn keltek S feszült mellel jártak keltek Uraskodtak az utczán. Bezzeg most lefújtak nékik S szomorkodva néznek végig A három-négy szekundán. Diszmagyarban nem is régen Még talán csak a mult héten Jártak büszkén, délczegen ! S igen soknak nincs már kedve A legtöbbje görnyedezve Szégyenkezve, ugy megyen. Mintha láz lett volna köztük A mult héten felfödöztük Hogy a jelszót kimondták „Elegáns most már csak az lesz Aki kemény kalapot vesz" S egyre-másra kapkodták. Vásárolták ! haj de mostan Nincs kedvük a kaiapjokban Hogy itt a katasztrófa, Egymásután a fejekrül A kemény kalap lekerül S ott hever a sarokba'. Hanem azért nem féltelek Szekundás ifjú tégedet A jövődben bizom én ! Kihevered ezt a nagy bajt S kemény kalap pompázik majd Újra fejed tetején. Bébé. * Pápán a Szabad Lyczeum Már ismertté lőn, S bár vacsorán volt jó vinum Vonzerő, hogy képviselő jön. De haj! mégis távol voltak Helyi nagyságok Három közül egyet láttak Szerény polgárok. hagyjuk ki, nagyon természetes. De mivel mindez még nem elég, belerakjuk a vidéki városoka . minden várat, falvat, kastélyt és m..;ors:

: .; \ T.)e még mindez nem elég. Mindent, : ; emberi kezek létrehoztak, behajigcVonk a ládába, de mindez alig tölti be a láaa : egyedrészét. Hozzátesszük a tenger Összes hajóit, hiába! Átmegyün az egész ó-világon s 'belerakjuk Egyptom összes gúláit, az újvilágból Amerika összes vasutait és gépgyárait s mindazt a mit emberi kezek Ázsiában, Afrikában, Amerikában és Ausztráliában létrehoztak s a láda még csak félig sem lesz tele. Most rázzuk meg egy kissé a ládát, hogy a benn levő dolgok kissé összezökkenjenek s miután már feltettük, hogy a ládát telerakjuk, próbál juk meg talán emberekkel sikerülni fog azt betölteni. Szedjük össze tehát mindazon szalmát, ami az egész földkerekségen kapható és terítsük azt ki a ládában ; de mivel ez nem elegendő, hogy a benne levő hézagokat betöltse, veszünk még falombokat is, hogy igy az embereknek puha fekvő helyet készítsünk.. Minden emberre két lábnyi széles tért számítva, a láda 24,000 lábnyi hosszában 12,000 ember fér el s an az embereknek kényelmesen akarjuk helyüket berendezni, számítsunk egy emberre, még a csecsemőre is 0 láb hosszúságot és igy ezen szalmaágyra 400 olyen embersort fektethetünk. Már most mindenki tudja, hogy 4000szer 12 ezer épen 48 millió. Tehát az első rétegen 48 millió ember fér el. Európa 850 millió lakosának 8 réteg sem kell. Ázsia 860 millió lakosa 18 ilyen rétegen fér el. Afrika 200 millió, Amerika 124 millió és Ausztrália 6 millió lakosának összesen 7 réteg kell. Igy tehát földünk összes népessége, 1600 millió ember, kiknek sziik az egész világ, a ládába rakva, összesen csak 33 rétegen feküsznek. S ha minden rétegre — tekintetbe véve, hogy sok kövér ember is van a földön — 2 láb magasságot számítunk, akkor látjuk, hogy az összes emberiség ládánkban csak 66 lábnyi magasságot foglal el. De mi ez a még mindig üresen álló 12 ezer lábnyi magassághoz. 200-szorta annyi emberre volna szükség, mint a mennyi létezik, hogy a már csak félig üresen maradt ládánkat telerakhassuk Mi marad tehát hátra'? Ha az egész állatvilágot, minden szarvasmarhát, lovat, öszvért, juhot, tevét, elefántot is be akarnánk dobni, a bepakolt emberiség felé s ezek közé vetni az összes szárnyas állatokat, kígyókat s mindazt, a mi csúszik, mászik és él még mindig nem telnék be ládánk. S mindez csak egyetlenegy köbmérföld ! De hát valóban igaz, helyes, lehető-e, hogy egyetlen-egy köbmérföld ekkora? Nem lehetne megtölteni egy oly ládát, melynek hossza, szélessége és magassága egy mérföld? Nincs-e elég gépünk, melyek e földön mindent csinálnak, nem lehetne-e tehát olyat is készítenünk, mely ezen feladatot megoldaná? Próbáljuk meg tehát! Építünk egy téglagyárat s ebben oly gépezetet alkalmazunk, mely minden másodperczben egy-egy téglát készít, a melynek hossza, szélessége és magassága 1 láb; azaz egy köblábnyi téglakoczka. E gépezetet ugy készítjük el, hogy éjjel-nappal folyvást dolgozzék és az elkészítésnél minden kész téglát a ládába rak. Mégis csak különös volna, ha a láda hamarjában meg nem telnék. Minden másodperczben tehát egy téglát készit s mi több a ládába teszi. Ez oly gyor-