Pápai Néplap – V. évfolyam – 1949.

1949-05-22 / 21. szám

Ágnes Smedley: DCIMÍL karéi dala. Ágnes Smedley, amerikai irónŐ tizenkét éven át együtt élt együtt harcolt Kina elgyötört népével. Nincs még egy európai, aki annyira Is­merné a kinai társadalmat, mint a nagy humanista irónö. Drámai per­gésű itj könyvéből, melyet ,.a fasizmus elleni vilákgküzdclem szenvedő és dicsőséges úttörőinek*' ajánlott, közlünk egy részletet, mely megkapó egyszerűséggel mondja el a Nemzeti Felszabadítás Nöszövetségének meg­alakulását. Mikor eló'sEŐr találkoztam Caj anyóvai, már vezető sze­mélyiség volt a völgyben lakó asszonyok között. Nehéz volt elhinni róla, hogy hatvannyolc éves, mert sokkal fiatalabbnak látszott. Elmondta nekem, hogy özvegy és négy gyermeke van. Három fia kö­zül a két nagyobbik az Új Negyedik Hadseregben szolgál, a kisebbik pedig, egy tizenöt­éves fiú, neki és menyeiknek segített a mezei munkában. A háború előtt a falvakban szürkén és egyhangúan folyt az élet. De amikor az Uj Ne­gyedik Hadsereg bevonult a völgybe, — minthar a világ is eljött volna velük. Sok diák­lány belépett a hadsereg po­litikai osztályába; mikor egy­másután bekopogtattak a fa­lusi asszonyok ajtaján,, össze­omlott a régi világ. Az úrinők nem voltak hajlandók , fogadni őket, hanem a férfiakat küld ték ki maguk helyett ilymódon adva értésükre, hogy prostitu­áltaknak tartják őket. De mi­kor a lányok Caj anyónál be­kopogtattak, az a szemükbe nézett és tudta, hogy nem rosszak. Behívta őket magához, teáscsészéket tett eléjük és hívta menyeit és szomszédasz* szonyait, hogy jöjjenek ők is és üljenek le velük. így szüle­tett meg aztán a Nemzeti Fel­szabadítás Nőszövetsége a völgyben. És nőtön nőtt, míg csak száznál több tagja nem lett. Caj anyó szikár, magas alak­ját gyakran lehetett látni, mi­kor faluról falura ment és buzdította az asszonyokat, ta­nuljanak meg írni, olvasni és járjanak el a vitaülésekre, hogy megtudják miért van háború és miben segíthetnek ők. A napi munka végeztével mindig lehetett látni asszonyokat, akik ajtajuk előtt ültek a küszöbön, szabtak és vartak. Mikor meg­kérdeztem tőlük, mit csinálnak, azt feleltek : Lábbelit ké­szítünk a hadseregnek. Egyre több asszony végzett a férfiak helyett mezei mun­kát. A iiatalabb férfiak belép­tek a hadseregbe, az idősebb férfiak és a fiúk pedig a mun­kában segítettek, vagy utánpót* lást vittek a harctérre és sebe­sülteket hoztak onnan. Minden ünnepnapon a Nőszövetség tagjai elmentek a kórházba, hogy élelmiszeradományokkal „erősítsék a sebesülteket", éne­keljenek nekik és beszélgesse­nek a katonákkal. A beteg­szobákban mindig Caj anyó mondta a beszédet és azt mondta a sebesülteknek, hogy ők valamennyien az ő és a Nőszövetség fiai. Sohasem fe­jezte be beszédét anélkül, hogy ne szólt volna a nők jogairól, vagy ne buzdította volna őket arra, bírják rá asszonyaikat, hogy lépjenek be a Szövet* ségbe. Sok férfi soha azelőtt nem hallott még ilyen beszé­det és nagy tisztelettel hall­gatta. Különösen megnőtt az asz­szonyok önbizalma, mióta a Hadsereg nőtagjai tanfolyamot vezettek. Áz egyik ilyen tan­folyam tárgya a japán kémke­dés és szabotázs módszerei voltak a háborús övezetekben. Itt arra bíztatták a nőket, hogy legyenek ők a „Hadsereg sze» mei és fülei", küzdjenek a defetizmus ellen, tartsák min­denütt szemmel a kémeket és árúlókat és bojkotálják a ja pán árut, Ezt az egész munkát egy mondattal így fejezték ki: „hátvédmunka a Hadseregnek". Ezután n«m csak némán ültek és hallgattak, míg a férfiak szájából ömlött a bölcseség. hanem résztvettek a társalgás ban az égvilágon mindenért agitáltak, gyűlésekre jártak és minden idegent, aki a völgy vidéken átment, kikérdezték családja felöl és családja csa­ládja felől tizediziglen. Itt-ott akadt férfi, aki fele­melte szavát az „új asszonyok" ellen. Ott volt például Csang, a kereskedő, aki kijelentette, ha az asszonyok nekirugasz* kodnak, kifullasztják a lovakat. Caj anyó a legrosszabb mind közt, mondta, az ő fejében úgy zörögnek a gondolatok, mint a borsó az üres bütykös ban. Különösen szálka volt szemében az öreg asszony, mióta az rájött, hogy Csang viaszfán termő kis bogyót ös2­szevásáról. Ezekből a bogyók­ból a nép gyertyát szokott készíteni, de Csang halmozni kezdte és eladta Vuhuban. Már pedig Vuhu városát elfoglalták a japánok és az asszonyok rövidesen arra let* tek kíváncsiak, — miért ke­reskedik valaki ott. Hogyan lehet az, kérdezték, hogy Csang, a kereskedő hónapról hónapra átsétál a japán vonalakon és sohasem gyűlik meg velük a baja ? Es miért van a völgyben termő viaszbogyónak egyszerre akkora piacuk? — Könnyen meglehet, hogy a japánok ola­jat sajtolnak belőlük! Csang­nak úgysem volt senki előtt tekintélye, mert köztudomású volt, hogy érdekelt az új ópi­umbarlangban, ahol a falu söpredéke, de néhány csalá­dos ember is nyakára hágott a pénznek. Caj anyó egy szép nap egye­nesen bement Csang üzleté be és feltette a kérdést. A kereskedő gyilkos gúnnyal megkérdezte tőle, — vájjon ő akarja-e megvenni a bogyó­kat. Ez nemcsak sértés volt, hanem az öreg nő és a völgy ben lakó valamennyi paraszt­család szegénységének kicsú folása is. Csang, a kereskedő, csakhamar megtudta mit jelent az, ha valaki semmibe veszi a nép akaratát. Egy lélek sem vásárólt többé nála, vagy adott el neki és mikor végigment az utcán, az emberek elfordí­tották a fejüket. Egyszer egy kisfiú követ dobott utánna és azt kiabálta : „Áruló!" Másszor meg egy tanya mellett ment el és tisztán hallotta, hogy rá­uszítják a kutyát. Perutz-Győri VSE 2:1 (2:0) Tö^fa, mint 300 lelkes szur­koló kísérte el a Perutzot Győrbe. Nem indultak nagy reményekkel a pápai szurkolók, de titokban mindenki bizakodó volt. A pályára érkezve sáros, vizes talaj fogadta a nézőket. Esett az eső, de senki sem hagyta el a helyét. Mijidenki szorongva várta a Hagy már kőzés kezdetét. A győri csapat veszélyezte­tett a játék elején, később a Perutz is feljött, de a győri vé­delem lestaktikáján elakadtak a pápai támadások. A lestak­tika azonban megbosszulta ma« gát és Beschóner, valamint Rauch elfutása nyomán máris 2 :0 volt az eredmény. Szünet után hatalmas lendü­lettel támadott a GyVSE és Pális góljával szépített az ered­ményen. Továbbra is a győriek voltak fölényben, de a pápai csapat védelme nagyszerűen állt a lábán és sikerült elhozni a két pontot. Bírálat: A Perutz ezen a mérkőzésen bebizonyította, hogy van szív a csapatban. Nagy­szerűen állt a lábán a véde­delem, a második félídeji erős győri nyomás idején pedig még a csatársor tagjai is kivették részüket a védekezésből. A Perutz minden játékosa tudása és lelkesedése legjavát adta, nem csoda tehát, ha egyszer végre a szerencse is a csapat mellé állt. — A győri csapat a mezőnyben szépen játszott, a csatársor azonban nem tu dott gólképes lenni a jó napot kifogó pápai védelem ellen. A mérkőzés szépséghibája a győ­riek túlkemény és sokszor dur vaságb3 menő játéka, ami Ka> pitány kiállításához vezetett. j Perutz II.—Győri VSE If 2:0 (1:0). Megérdemelten győzött a Pe«> jrutz tartalék gárdája a pepe­; cse!ő győriek ellen. I Perutz II.—Máv. DAC : 2:0(1:0), I, o. bajnoki, Győr. Pompás győzelem. A máso­dik garnitúra is jól játszott,, győzelme megérdemelt. Itt i* izgalmas játék folyt. A Perutz nagyobb technikai készséggel rendelkezett s ennek rnegfelően jött ki az eredmény. Bódai és Nagy a gólszerzők. VASÁRNAP SPORTJA j Nagy mérkőzés lesz Pápán.. Budapesti Lokomotív jön Pá­pára és a jó formában lév§> Perutz zal játszik. Előmérkö­zést Pemtz II. a Petőháza jó» ; képességű csapatával játssza,, míg az MTE Ácsra utazik, sok függ ettől a mérkőzéstől. Uj felszerelést kapott a SzMTE Sz. Munkás Torna Egylet — Diákválogatott 5:0 (3:0)„ Ba­rátságos. Vezette: Biró. Ünne­pélyes keretek között zajlott le a két csapat barátságos talál­kozása. Szombaton délután szépszámú közönség előtt nyúj­tották át a Munkás TE nek az Országos Szakszervezeti Ta­nács által adományozott teljes új garnitúra felszerelést. Grács­man Pál méltatta a nap jelen Hőségét és kös/önetet mondott azoknak; akik szívükön vise jlik a munkáscsapatnak a sor* sát és rés>ükre ilyen szép fel szerelést adtak. Tóth László a> csapat nevében köS2önte meg az adományt és igéretett tett^ hogy becsülettel és rátermett­ségükkel fogják meghálálni a felszerelést. A tartalékosan ki­álló MTE könnyen győzött a diákok ellen. 36/i9i9. vght. szám. Árverési hirdetmény Dr. Csepregi Imre ügyvéd által képviselt Finta Lajos ja­vára 5000 Ft. lőke és több kő. vetelés és járulékai erejéig, amennyiben a követelésre idő­közben részletfizetés törlént, annak beszámításával, a járás­bíróság 1948. évi 310. sz. vég. zésévei elrendelt kielégítési vég* rehajtás folytán végrehajtást szenvedőtől 1949. évi február hó 10 én lefoglalt 2150 Ft. — fillérre becsült ingóságokra a pápai járásbíróság PK 4806/ 949 sz. végzésével az árverés elrendeltetvén, annak az H08. évi XLI t. c. 20 § a alapján a következő megnevezett, to­vábbá a foglalási jkönyvből ki nem tőnö más foglaltatók javára is az árverés meglartását el­rendelem, de csak arra az esetre, ha kielégítési joguk ma is fennáll és ha ellenük halasztó hatályú igénykereset folyamat, ban nincs, — végrehajtást szen. vedő lakásán,üzletében: Pápán, Kishegyben és Zárda*utcában jeendő megtartására határidőül 1949. május hó 21. naojának délelőtti 10 órája tűzetik ki, amikor a bíróilag lefoglalt bú torokat, rádió, teherautó, kocsi, akkumulátor s egyéb ingósá­gokat a legtöbbet ígérőnek, de legalább a becsár kétharmad­részéért, készpénzfizetés mellett el fogom adni még akkor is, ha a bejelentő fél a helyszínen nem jelenne meg, ha csak el­lenkező kívánságot írásban nem nyilvánít. Pápa, 1949. évi április 26 án. Jílek Ferenc bír. végrehajtó. Anyakönyvi liireSk 3949 máj. 10—16-ig­özü lettek. Kertész Károly népzenész és Tejfel Olga leánya: Mária. — Koller Gyula erdei munkás és Reizer Edit leánya Terézia. — Polgárdi István szövőgyári munkás és Györkös Ilona leá­nya : Rozália Ilona. — Or- j sós György napszámos és László Karolina fia : János. — Illés Jenő szövőgyári munkás és Kiss Erzsébet íia: Nándor János. — Varga Gyula föld­míveiő és Huber Terézia : leá nya Erzsébet. -— Kovács Lajos napszámos és Szentes Ilona fia: Lajos. — Baranyai György földmívelő és Szladovics Er­zsébet leánya: halvaszületett. — Bucello László sz#bósegéd és Mórocz R zália leánya: Valéria Irén. — Illés Lajos cipészsegéd és Pátkai Mária fia: Lajos Zoltán. Házasságot kötöttek: Dolgos'Lajos se édmunkás és Muskovits Edit segédmun­kás. — Peller Zoltán Károly fémnyomósegéd és Molnár Irén fonógyári nunkásnő — Szu* kop Sándor villanyszerelősegéd és Fehér Erzsébet nőisybóse­géd. — Császár Józseí (elvált) földmívelő és Mész Ilona. Meghaltak: Sárovics János molnár 88 éves, végelgyengülés — Máté Gyuláné Ruip Gizella 31 éves, gyermekágyi láz. — Molnár 1 Ignác asztalossegéd 74 éves*, szívizomelfajulás. — Csík Sán­dor cipész 75 éves, íüdőtályog„. — Gáncs írén, szövőgyári mun­kásnő 28 éves, szervi szívbaj. — Szalai ózsefné Varga Má­ria dohánygyári munkásnő 3T éves, tüdőgümőkór. — özv. Pákai Boldizsárné Fekete Má­ria 70 éves, érelmeszesedés^ agyérrepedés. Köszönetnyilvánítás Mindazoknak, akik drága, jó férjem, illetve édesapánk LUDVIG MIHÁLY temetésén megjelentek, rava­talára virágot, koszorút helyez­tek, fájdalmunkat bármi mó­don enyhítették, ez úton mon­dunk hálás köszönetet. Külön köszönetet mondunk a kisiparosoknak és a Méhésa­egyesületnek, akik koszorúk­kal és küldöttséggel a teme­tésen képviseltették magukat. ÜZV. LUDVIO MIHÁLYNB és GYERMEKEI Hirdessen A Pépai Néplaptnant PÁPAI NÉPLAP A Magyar Dolgozók Pártja hetilapja*, Felelős szerkesztő és kiadó: Baranyai György Szerkesztőség és kiadóhivatalt Fő-utca 2. Telefon: 11-35; A kiadóhivatalt vezeti: Fűzi Mihály Nyomatott a Munkás-nyomdában^ Pápa, Fő-tér 25. Telefon: 13—04 Cégtulajdonos: Komlódi Jenő. Az Irgalmasrend egri gyógyszertárának világhírű gyógyital különlegessége EGRI VÍZ 82*gyógynövény sze^zpárlat ISMÉT KAPHATÓ minden gyógyszertárban, eredeti csomagolásban.

Next

/
Thumbnails
Contents