Pápai Néplap – V. évfolyam – 1949.

1949-10-23 / 43. szám

cVápMrftmk a iáját púidá^akúti! Nyugat összes rádióállomása, min­den újságja ismét az emberi szabad­ságjogok megsértéséről üvöltözik. Úgy mondják: Magyarország súlyo­san megszegte az emberi szabadság­jogokat, mert Mindszenthy után, a nép többi ellenségeit, Rajkot és ban­dáját is leleplezte és elítélte. Azt mondják, és követelik az Egyesült Nemzetek közgyűlésén, hogy nem­zetközi bíróság tárgyalja ismét ezc­'ket a pereket. Nevetséges és elképesztő az az ar­cátlanság, amivel erről a kérdésről ordítoznak. Az nem tetszik nekik, hogy mi Horthy ék és S?á asiék gyil­kostársait, bérelt orvtámadóit elítél­jük. De miért nem beszélnek arról, hogy míg ők kiabálnak, míg jobb­kezüket védőn emelik jel a fasiszták érdekében, addig balkezükkel aláír­ják a tizenkét amerikai kommunista vezető elítélést aktáit. Azokat ítélik iel, akik. a nép érdekeit »merté H szol­gáim. A magyar nép nem tűri, hogy bel­ügyeibe beavatkozzanak, s azt üzeni: >Söpörjenek az urak a saját portáju­kon, van ott elég szemét, mert hu nem teszik, a nép kemény ökle söpri le őket rövidesen . Á gépek menetközbeni átadásával a termelékenység növeléséért TANÜLJÜNK A SZOVJET DOLGOZOKTÖL Á szovjet ember szerénysége A közjó érdekében végzett be­csületes, önfeláldozó munkának a Szovjetunióban dicsőség és megbe­csülés a jutalma. A szovjet társada­lomban az ember helyzetét csak ké­pességei és saját munkája határozzák meg. Ezért dicsőség illet minden embert, aki magas termelést ér el, vagy több szenet termel, új gépet talál fel, gyermekeket tanít, új szót mond a tudományban, vagy értékes művészi müveket alkot. A Párt a munkahősök ezreit ne­veli fel és állítja a társadalom élére. Az alkotó hévvel dolgozó egyszerű emberek, a fáradhatatlan újítók hí­res, ismert emberek a Szovjetunió­ban. Ezek az emberek'a kommunista erkölcs szellemében nevelkedtek és •hívek maradnak önmagukhoz: fel­emelkedésükben is ugyanolyan sze­rények, mint azelőtt voltak, nem az egyéni, hanem a közérdeket helyezik mindenek fölé. Ha eredményt érnek el a szocialista versenyben, nem nyugszanak meg babéraikon, haueni még előbbre törekszenek és igyekez­nek társaikat is a maguk színvona­lára emelni. Minél több az érdeme az élen­járó, öntudatos embernek, annál egy­szerűbb, szerényebb, követelőbb ön­magával és figyelmesebb környeze­tével szemben. A moszkvai csiszoló­gépgyárban egy ifjúsági brigád veze­tője Pável Bikov fémesztergályos. A .gyorsvágásban elért sikereiért Sztá­lin-díjat kapott. Eljönnek hozzá az üzembe a szomszédos gyárak mun­kásai és mérnökei, más városfeli fémmunkások utaznak hozzá, felke­resik a Szerszámipari Intézet pro­fesszorai. Bikovot az egész ország *smeri. Ettől azonban egyáltalában srtem száll fejébe a dicsőség, csak most jobban igyekszik dolgozni. Kö­rülötte dolgozó munkatársai tanúi an­nak, mennyire örül Bikov, amilcor még egy tanítványa sajátítja el az ő gyors fémmegmunkálási ' mód­szeriét. Mi sem áll távolabb a szovjet embertől, mint a dicsekvés és ön­lúttség. A fölényeskedést és nagy­képűséget, az önimádatot és önzést szigorúan elítélik a szovjet társada­lomban. A Párt arra tanítja a veze­tőket, hogy becsüljék az egyszerű tagok véleményét, ne pöffeszkedje­nek, ne nagyképűsködjenek. Aki el­bízza, túl sokra tartja magát, az íekicsinyli a többieket. Ez a dolgok logikája. A vezető könnyen elveszt­heti az egyszerű emberek bizalmát, ha nem akarja figyelembe venni azok javaslatait és megjegyzéseit, ha meg­szokja, hogy a kioktatás és paran­csok hangnemében tárgyaljon. »A szerénység a bolsevik ékes­sége« — taníftja 'Sztálin. A Párt arra int mindenkit, hogy ne kenje el, hanem bátran fedje fel a hibákat és fogyatékosságokat, személyre való tekintet nélkül bírálja meg a funk­cionáriusokat. Az ember erkölcsi tu­lajdonságaira abból lehet következ­tetni, hogyan viszonylik a bírálathoz, társainak javaslataihoz és megjegyzé­seihez. Ki hogyan fogadja a bírálatot — az elvtársi segítség e hatalmai eszközét —, abból következtetni le­het politikai érettségére, a fiatal ká­derek nevelésére való rátermettsé­gére. • A pozíciójukkal kérkedő, nagy­képűsködő emberek hajlamosakarra, hogy maguknak sajátítsák ki az ered­ményeket, hogy ők pöffeszkedjenek azokkal. A legtehetségesebb vezető is megáll fejlődésében, ha megszé­dül a feje a sikerektől. A szovjet emberek alaptulajdon­sága a szerénység. Ezért nem becsüli túl eredményeit és ezért tudja va­lódi értéke szerint becsülni, az em­bert és annak tetteit. A szerénység, az önbírálat és iielfes értelémben alkalmazott Bírá^f lat a szovjet ember biztos iránytűje ! az éleiben. Szocialista munkaversenyeink je­lentős mértékben segítik elő Nép­köztársaságunk gazdasági sikereit. A dolgozók közül mindig több és több lesz azoknak a száma, akiknek meg­változik a munkához való viszonya, akik tartalommal töltik meg Sztá­lin elvtárs megállapítását: »A munka nálunk, becsület, és d'csőség dolga!a Alakul az új munkaerkölcs: a szo­cialista munkaerkölcs. Mindig na­gyobb lesz a száma azoknak a dolgo­zóknak, akik újítással, racionalizálás­sal, a gépek tökéletesebb kihaszná­lásával teszik könnyebbé a munkát és növelik további előrehaladásunk jelt ételét: a termelékenységet. A Nagybudapesti Pártbizottság határozata után a Perutz-gyárban megindult az egyéni verseny. Az üzemi pártszervezet, az üzemi bizott­ság felismerte, hogy az egvéni mun­kaverseny a legjobb fegyverünk a termelékenység növekedésére. A ter­melékenység növelésének lehetőségei között nagyjelentőségű a gépeknek menetközbeni átadása is. brigádok, az étre A fonóban a gépeket már azelőtt is menetközben adták át. Az olajo­zási és a karbantartási munkálatokat szintén menetközben végezték el. A gépeknek menetközbeni átadásának mozgalma a szövőben a brigádosok között indult meg. Bircher Irén szö­vőmunkásnő, akinek brigádja nyerte a legutóbbi munkaverseny során a brigádversenyt, egyéni versenyre hívta ki Kovács Erzsébet munkatárs­nőjét, aki szintén egyéni versenyző és egyben brigádvezető is. Bircher Irén és brigádja már régebb idő óta menetközben adja át a gépeket. — Nemcsak egyéni versenyben veszek részt, — mondja —, hanem gépeintet Hí?'ief közben adom áf. Ugyancsak menetközben veszem át a gépeket Nagy Pálné munkatársnőmtől. Me­netközben végzem el a szükséges gépápolási munkálatokat. Ezt a módszert brigádom munkájában át­vette. A gépeknek a menetközbeni átadása, és átvétele a tökéletesebb ki­használást teszi lehetővé, amely nagy­ban hozzájárul a termelékenység nö­veléséhez. A gép, ha kewset áll, töb­bet dolgozik, többet termel, ami. egyéni szempontból azt eredményezi t hogy többet keresek. Ezt a mozgal­mat akadnak — folytatja — akik még nem vették át. Nem érzik át á jelentőségét. Dekovics József né mun­katársnömnek, akinek én a gépet me­netközben adom át, az átvétel alkal­mával leálllítja és az olafozást álló gépen végzi el. Pedig ez helytelen, mert így nincs a gép tökéletesen ki­használva és így nem növeljük a termelékenységet. Közben egyik gépe leáll, abbahagyja a beszélgetésit, hogy azt újból elindítsa, mégjob­ban kihasználja gépét, dolgozó né­pünk javára. Elköszönünk, azzal a tudattal, hogy megtaláltuk a para­zsát az új módszernek, melyet éleszt­getni kell, a tökéletesebb gépi ki­használásért, a magasabb termeiéi kenységért. Az üzemi pártszervezet és üzemi vbizottság nem jordított kellő jigyel­met a gépek menetközbeni átadásá­nak jelentőségére. Ezért van az, hogy egyes dolgozók nem érük meg, mily jontos a gépek tökéletes kihaszná­lása. Hiba, hogy nincs megjelelŐen népszerűsítve a mozgalom. Nincs ki­értékelve, hogy az átadás, illetve át­vétel alkalmával kiküszöbölt gépállás mennyivel növeli a termelékenysé­get. A népnevelök, a bizalmiak, sem foglalkoznak eléggé a kérdéssel. Ha ezeket Ia hiányosságokat az üzemi pártszervezet és üzemi bizottság ki­küszöböli, akkor a termelékenység fokozása újabb csapás lesz a reakció számára és újabb győzetem lesz Pár­tunknak, a magyar dolgozó népnek. A szakszervezeti munka javítása a Párt egyik feladata így dolgozik a városházi szakszervezet Lapunk hasábjain többizben fog- | lalkoztunk tiagv általánosságokban ' a Városháza kérdéseivel. Most a j Városháza üzemi pártszervezetének ! és sza v szervezeti bizottságának mukájáva! kívánunk foglalkozni, rá­mutatva azokra a hiányosságokra, melyeknek kiküszöbölése elsőrendű feladat. Az üzemi pártszervezet viszonylag magas taglétszámát tekintve az alap­szervezet vezetőségére fokozott fele­lősség hárul a pártmunka minden te­rületén, így a szakszervezeti mun­káért is. A szakszervezeti munkában a jól megoldott feladatok mellett a hiá­nyosságok egész sorát lehet felfedni, aminek okát részint az alapszervezet hibás munkájában lehet megtalálni. A hibák alapvető okai közt szerepel, hogy a városházi pártszervezet nem fordít kellő gondot a szakszervezeti munkára és így a Szakszervezeti Bi­zottságra. Nem ismerték fel a köz­igazgatásban dolgozó elvtársak, hogy a szakszervezetek a szocializmus is­kolái, hogy a szakszervezeteknek a transzmisszió szerepét kell betölteni és a káderek ezreit és tízezreit kell küldeni a proletáriátus osztály szerve­zetének legmagasabb formájába, a Pártba. Ehelyett a Párt a káderek zömét küldi a szakszervezeti munka terüle­tére és így sokszor kerül előtérbe a pártmunka helyett a szakszervezeti munka. A Szakszervezeti (üzemi) Bi­zottság tagjai közül nyolcan a Párt üzemi alapszervezetének vezetőségi tagjai is egyben. Ennek ellenére, hogy a jpártkáderek zöme a Szakszervezeti Bizottságban funkciót visel, a szak­szervezeti munka nem kielégítő, laza. A Szakszervezeti Bizottság ülése »vénasszonyok« tereferéjéhez ha­sonló. Az üléseiken személyi ügyek­kel, jutalmazásokkal, segélyezésekkel foglalkoznak szakszervezeti mozgalmi ügyek helyett. De ezekkel is rosszul. Segély nyújtásnál sokszor »melléfog­inak«, a jutalmazásoknál pedig gyak­ran nem a legmegfelelőbb szempon­tok érvényesülnek. Addig míg egy főtisztviselő 1 havi különmunkadíja 140.—, 120.— Ft, addig egy utca­seprő, kocsis, különmunkadíja 40.—, 50.— Ft-ot alig halad meg. Hiba, hogy a párttitkár az üzemi bizottság ülésein mindig részt vesz. így a kialakult vélemény gyakran a párt­titkáré. A szakszervezeti munkával annak: termelési, oktatási, propa­ganda kérdéseivel keveset, vagy egyáltalán nem foglalkoznak. A dol­gozók szempontjából oly fohtos kér­dés, mint az üdültetés, hónapokig »aludt«. Üzemi háromszög működik, de a problémákat régi bürokratikus módon — a szakszervezeti bizottság előzetes javaslatai alapján — a vá­rosi tanács tárgyalja. Megtörtént, hogy az üzemi bizottság órák hosszú »tanácskozásainak« eredményét: a ha­tározatot a városi tanács »egy tollvo­nással« megsemmisítette. Hiba az is, hogy a polgármester­asszony egyben elnöke a pártszerve­zetnek és az üzemi bizottságnak is. Döntő hiba, hogy a szakszervezeti bizottság politikai és ideológiai kér­désekkel nem foglallkozik. Mint a cikk elején írtuk, a szak­szervezeti bizottság végzett jó mun­kát is. így a szociálpolitika terén, ahol jól működő üzemi konyhával, beteglátogató-csoporttal, a kultúrvo­nalon sok sikert aratott zenekarral, énekkarral, színjátszókkal dicseked­hetnek. Összegezve: A feladatok cik­künkben adva vannak, ki kell küszöbölni a hiányosságokat, arc­cal a szakszervezet felé kell for­dulni, nem felejtve egy pillanatra sem el a termelés, a munkafe­gyelem és nem utolsó sorban a bürokrácia elleni harc döntő fon­tosságát. A Szabadságharcos Szövetség iránt egyre nagyobb mértékben nyil­vánul meg az ifjúság érdeklődése. A motoros kiképzés "megindításával azok a fiatalok is megtanulhatnak motorozni, akiknek gépük nincsen, mivel a Szövetség motorjai rendel­kezésre állnak. Az elmúlt vasárnap üzemi válogató céllövő versenyt ren­deztek, amelyen nagy számban vett részt a dolgozó ifjúság, s szép ered­ményeket értek el. A Szabadságharcos Szövetségben minden ifjú megtalálhatja tetszése szerint azt a sportágat, amelyhez kedvet érez, s az öntudatos ifjaknak á Szabadságharcos Szövetségbe való tömörülése egyre jobban elvégzi fel­adatát s-igazi hazafiakat, a dolgozó népért küfcdő ifjúságot nevel.

Next

/
Thumbnails
Contents