Pápai Néplap – V. évfolyam – 1949.

1949-10-02 / 40. szám

Tervkölcsönjegyzéssel védd a békét, hazánk függetlenségét! Mi dolgozó magyar asszony oh: . Beje'entem az Elvtársaknak, hogy 1500 Ft értékben Tervkölcsönt je­gyeztem. Azért siettem a? elsők között Terv­kölcsönt jegyezni, mert tudom, hogy a kölcsön a békés építő munka a további előrehaladás kölcsöne, mely­nek kamata: a jólét és boldogság lesz. Én, mint egyszerű munkásasz­szonyból lett polgármester, tudom, hogy ma kétszeresen szükség van arra, hogy egyemberként álljunk Pártunk és Rákosi elvtárs mögött, hogy mindazokat a feladatokat, amelyek a szocializmus építésében előttünk állnak, megoldhassunk. Én, aki a Pártnak es Rákosi elv­társnak köszönhetem, hogy egyszerű munkásasszony létemre a város élére kerülhettem — és magamon keresz­Rákosi elvtárshoz hű magyar értelmiség . . . tül szólok dolgozó asszonytársaim­hoz — úgy érzem, hogy az áldozat­vállalásban, (a [munkában is egyen­lően kell kivenni részünket. Én a kölcsönjegyzéssel a Párt felé nem hálámat, hanem mint ál­lampolgári kötelességemet teljesí­tem. Tudom, hogy a kölcsön jegy­zetével hozzájárulok a béke erősítésé­hez, a békis alkotó munka tovább­folytatásához és a szocialista társa­dalom mielőbbi megvalósításához. Az áldozatvállalásban is példa­képül áll előttünk a Szovjetunió né­:pe és bebizonyítjuk, hogy mi dol­gozó magyar asszonyok, ha kell tet­tekkel járulunk a szocialista, mind­nyájunk boldog hazájának építésé­hez. Elvtársi üdvözlettel: Németh Imréné Pápa megyei város polgármestere. Kedves Elvtársak, a dolgozó nép kormánya az 5 éves terv sikeres végrehajtására egyik biztosítéka­ként az 5 éves Tervkölcsön kibocsá­tását rendelte el. Bejelentem az elv­társaknak, hogy ebből a kölcsönből én 3.000 Ft-t jegyeztem. Engedjék meg az Elvtársak, hogy ezen levélen keresztül szóljak a dolgozó értelmiséghez, és felhívjam éket egy és más dolgokra, amelyet az emberek — az emberi természe't­mél fogva — hamar elfelejtenek. 1932-ben hosszú és »alázatos« kér­vényezések után kerültem be, isko­láim elvégzése után a Győri Tex­tilművekhez, ahol 4 éven keresztül mint szövő dolgoztam és közben elvégeztem a textilipari szakiskolát. Borbélymester apám nem tartozott a xnagyfejüek« közé és láttam, hogv a különböző igazgatók és vezér­igazgató urak félig hűlve unoka­öccseit hogyan helyezik el a jó ma­gas fizetéssel járó állásokba. Em­lékszem rá, hogy 1938-ban kidob­tak az irodából, mert heti 22 pen­gős fizetésemet kértem, hogy emel­jék 25 pengőre. Amerre néztem, mindenhol az állástalan, lézengő diplomásokat és értelmiségieket lát­tam, akiket az akkori rendszer a legjobb esetben havi 60 pengős szükség munkával dolgoztatott és boldog volt az egyetemről kijött új mérnök vagy orvos, aki bejut­hatott villamos kalauznak. A tőkés láncon tartotta az értelmiséget, esz­közül használta fel az ipari munkás­ság kizsákmányolására. A Szovjetunió Vörös Hadserege diadalmas szuronyaín meghozta ebbe a szabad országba az értelmiség igazi életcélját, jövőjét és megbe­csülését is. Nézzünk körül és vessünk egy pillantást a mögöttünk lévő 4 évre. Nézzük meg mit kaptunk az állam­tól a népi demokráciától, mit kap­tunk a Pánttól ebben a 4 és fél év­ben. Felemelt fejet, egyenes gerin­cet, öntudatot, szabadságot, építő­munkát és biztos jövőt. Nézzük meg a Kossuth-díjasokat, az élmunkáso­kat mindenütt ott vannak a né­pért dolgozó, vele együtt haladó szabad, öntudatos értelmiségiek. Ezt az országot a Szovjetunió példája nyomán szabad emberek saját ma­guknak építik. Az egészséges laká­sok, a több és jobb ruházat, gyer­mekeink jövője a ^boldog, biztos jövő, dolgozó társaink elismerése, megbecsülése, ez az, amit minden dolgozó és minden becsületes ér­telmiségi a népi demokráciától ka­pott. És most, amikor az 5 éves nép­gazdasági tervünk alapjainak lera­kásairól van szó, amikor az első téglát tesszük le, minden dolgozó tudni fogja az állammal, a dol­gozó néppel szembeni kötelességét, és a Tervkölcsön jegyzéséből kifog­ja venni a részét. Ez az Elvtársak, amit szerettem volna ezzel a nagy fontosságú kér­déssel kapcsolatban elmondani és tu­dom biztosan, hogy a munkásosz­tályhoz, a Párthoz, Rákosi elvtárs­hoz hű magyar értelmiség úgy, minit a demokráciában mindig, most is teljesíteni fogja szabad hazájával szembeni kötelességét. Diamant Andor Perutz-gyári vállalatvezető­A dolgozó paraszt öntudata szólal meg bennem . . ! Sok nehéz napot éltünk át az el­múlt rendszer idején. Cseléd sorban vagy napszámosként dolgoztunk ko­ra hajnaltól késő estig, hogy min­dennapi kenyerünket biztosítani tud­juk. Sok nélkülözés jutott osztályré­szül az egész családnak. A népi demokrácia eredményeként sikerült csak lerázni a bilincseket, s eljuthattunk odáig, hogy a magunk földjén, magunknak dolgozunk, s a mi országunkat építhetjük. Már a 3 éves terv is hatalmas segítséget adott. A Báróchegyen megalakított nagyüzemi táblás gaz­daságban jobb életet tudtunk ma­gunknak biztosítani. Az 5 éves terv újabb perspektívá­kat tár elénk! A szövetkezeti gaz­dálkodás még szélesebb alapokra helyezése, sok százezer dolgozó pa­rasztnak nyújt biztos életet. A ter­melésben eddig bevezetett és jól be­vált tervszerű munka fokozása, még könnyebbé teszi a munkánkat. A gépek számának megsokszorosítása, a vetőmagnemesítés, s az egyéb kor­szerű eszközök bevezetése minden téren megjavítja a terméseredményt. S erről még hosszan lehetne írni, ha minden példát fel akarnék sorolni. A sok beszédnél azonban többet jelent a tett. Én megláttam és ta­pasztaltam az eddigi eredményeket, s bizom a jöveben. Amikor tehát a biztos jövő szilárd alapokra helye­zésénél áldozatokra van szükség, akkor a dolgozó paraszt öntudata szólal meg bennem és jó példával akarok elöljárni az áldozatvállalás­ban is. 400 forintos Tervkölcsön kötvényt jegyeztem, s velem együtt felsorakoz­nak ennél a hazafias cselekedetnél munkástársaim is, Báróchegy dolgo­zói. Bizunk abban, hogy példánk követésre talál! A jobb életért, köny­nyebb munkáért vágyódó dolgozó parasztság a lehetőségéhez mérten kiveszi részét az áldozatvállalásból, s ezzel biztosítja népünk boldog jö­vőjét. Horváth Lajos a bárochegyi nagyüzemi táblás gazdaság vezetője. Kommunistáit asz élen ! A Magyar Népköztársaság Kormánya tervkölcsönjegyzési fel­hívásával áldozatvállalásra szólítja dolgozó népünket. Áldozatvál­lalásra, a dolgozó milliók érdekében, áldozatvállalásra a szocialista Magyarország megteremtésének meggy okítására. Mindig, amikor áldozatvállalásra volt szükség országunkban, a kommunisták jártak elől jó példával. 1945-ben, a felszabadulás után a kommunisták voltak azok, akik munkára, az ország újjáépítésére hívták dolgozóinkat. A kommunisták voltak akik élen jártak a termelésben, akik ma is vezetik a munkaversenyeket, akik élen járnak az újításokban, akik minden erejük és tudásuk felajánlásával dolgoznak népünk, orszá­gunk jobb jövőjéért. Most, mikor újabb áldozatvállalásra hívjuk népünket, termé­szetes, hogy ismét a kommunistáknak kell példát mutatniok. A Városi és Járási Pártbizottság tagjai egy havi fizetésüket jegyezték le a tervkölcsönre. A példamutató kezdeményezés után alapszervi vezetőségeink és pártunk minden tagja városban és falun egyaránt élen jár a szebb holnapot építő tervkölcsön jegyzésben. Szovjet emberek felajánlják megtakarított pénzüket A tervkölcsön kibocsátá­sánál is a Szovjetunió pél­dáját követjük. A magyar dolgozóknak a szovjet dol­gozókhoz hasonlóan, szocia­lista öntudattal kell vállalni az áldozatokat, amelyeket a a korminy — a dolgozók érdekében — kér tőlük. Az ötéves tervek pénzügyi beruházásaihoz szükséges összegek egy részét a Szov­jetunióban is népkolcsön ut­ján teremtik elő. Erről idézzük cikkünket a Pravda 1948 májusi szá­mából. A Szojetunió pénzügyminisztériu­mának jelentése szerint a május 3-án husz milliárd rubel névérték­ben kibocsátott államkölcsönt május 4-e estéjéig 21.691 millió rubellel túljegyezték. Ez a szám nemcsak a kölcsön ragyogó sikerének bizonyítéka. Visz­szatükröződik benne a szovjet nép rendíthetetlen egysége, szocialista hazaszeretete, az állam érdekeinek mélységes megértése, szoros felso­rakozása Lenin és Sztálin pártja mellé. A munkások, parasztok, értelmi­ségiek, a sokmilliós szovjet állam­ban élő valamennyi nemzetiség, lel­kesen üdvözölte a kölcsön kibocsá­tását. A tömeges és szervezett jegy­zéssel bizonyították, nem sajnálják erejüket a Szovjetunió gazdaságá­nak és kultúrájának további felvirá­goztatásától. Minden kizsákmányoló rendszer­ben a népi tömegek és az állam, mint engeszthetetlenül ellenséges erők állnak egymással szemben. A Szovjetunió az első állam a világon, ahol a nép és az állam érdekei tel­jesen összhangban vannak, ahol az állam annál erősebb, minél tevéke­nyebben vesznek részt építésében a széles néptömegek és ahol a nép­tömegek élete annál szebb, minél gazdagabb és erősebb az állam. A mi kölcsöneink a szocialista állam további megszilárdítására szolgálnak, amelynek érdekei a dolgozók előtt mindenekfelett állanak. Ez az oka, hogy a szovjet kölcsönök olyan óriási népszerűségnek örvendenek a dolgozók körében. A szovjet emberek megtakarított pénzüket államkölcsönbe fektetik, hogy a háború utáni ötéves terv ha­táridő előtt valósuljon meg, hogy biztosítsa az ország gazdasági éle­tének új felvirágoztatását és még jobban meggyorsítsák haladásukat a kommunizmus felé. A kölcsön te­hát nem kis szerepet játszik a szo­cialista átalakulás tervének keresztül­vitelében. A gazdasági sikerek alapján egyre magasabbra emelkedik a dolgozók anyagi és kultúrális életszínvonala. A reái bérek növekedésében, a fogyasz­tási cikkek árának leszállításában, új lakóházak, iskolák, gyógyintézetek, klubok, könyvtárak és parkok építé­sében jelentős szerepet játszanak a szovjet állami kölcsönök. A határokon tul is minden becsü­letes ember, aki nyíltan szembe mer nézni az igazsággal, látja a szovjet társadalmi és állami rendszer nagy életerejét és legyőzhetetlenségét, a szocializmus megszámlálhatatlan elő­nyeit a kapitalizmussal szemben. A kölcsön jegyzése ragyogó sikere jegyében halad. Bár túljegyezték, az aláírást folytatják. A szovjet emberek, akiket áthatnak a nemes hazafias érzések, készséggel és nagy örömmel adják kölcsön megtakarított pénzüket azállamnak. A munkások,alkalmazot­tak, koihozparasztok, értelmiségiek, akik egyre szélesebb alapon folytat­ják a szocialista versenyt, önfeláldo­zóan harcolnak az ötéves terv határ­idő előtti teljesítéséért. Ebbe fektetik erejüket és teremtő energiájukat. Munkájukderüs és gyümölcsöző,mert a szovjet tásadalom dolgozója men­tes mindenfajta kizsákmányolástól és tudja, nem fenyegetik válságok, nem sújthat le rá a munkanélküliség, a burzsoá országok dolgozóinak ez az ostora. A szovjet nép sikeresen építi fel a kommunizmus ragyogó épületét, mert Sztálin, a nagy vezér, a dolgozók tanítómestere vezeti. Bartók emlékhangverseny 25-én, Bartók Béla halálának 4-ik évfordulóján a pápai zeneiskola em­lékhangverseny keretében hódolt a meg nem értett, hazájából kiüldözött s idegenben elhunyt magyar zene­szerző géniuszának. A zeneiskola felsőbb éves növen­dékei Bartók müveket adtak elő, majd Kalmárné Bocsánczy Erzsébet és Kalmár Mihály művészi előadás­ban interpretálták Bartók I. Rap­szódiáját. Befejezésül kedves meglepetés volt a zeneiskola most alakult ének­karának első, de sokat igérő sze­replése Szekeres Lajos vezetésével. A közönség mindvégig feszült fi­gyelemmel hallgatta s frenetikus tet­szésnyilvánítással jutalmazta az elő­adókat, bizonyságul annak, hogy egyrészt közelebb jutott Bartók Béla zenéjéhez, másrészt a zeneiskola pe­dagógusai jó munkát végeztek.

Next

/
Thumbnails
Contents