Pápai Néplap – V. évfolyam – 1949.

1949-09-25 / 39. szám

A nagy per nagy leleplezései a világ érdeKlöúésémelc Meggel 9 óra elő// ÍO perccel Jó gondolat volt a Vasas Székházban megtartani a tárgyalást — mondja a lépcsőn felfelé menet egy bolgár újságíró. — A munkásság házában ítélkeznek a munkásság árulója felett. A Vasas Székház melleit nyilván gyakorlati szempontok szóltak, mert a törvényszék épületében nincs elég nagy terem, de a bolgár tudósító-* nak igaza van: jelképnek és figyelmeztetőnek is jó a vasasok épülete. Vasasok és más munkások mennek fel a lépcsőn, felhős homlokkal, összeszorított szájjal. Az üzemek küldik válogatott, legöntudatosabb fiaikat erre a tárgyalásra. Ez a kiküldetés kitüntetésszámba megy, de szemmel láthatólag egyikük sem örül neki. Mindannyian így vagyunk, pedig még nem is tudjuk, hogy az emberi aljasság micsoda szakadékai nyílnak meg előttünk, Még nem is sejtjük, hogy maga a vádirat szörnyű tényeivel csak a kerete annak a képnek, amely itt a tárgyaláson fog kibontakozni. A teremben érződik az izgalom zsongása. De ez nem a várakozás izgalma. » Szeretnék már túl lenni rajta« — mondja mellettem az egyik délutáni lap tudósítója. »Miért, — kérdem —, félsz a sok munkától?« Felelni akar, de ebben a pillanatban nyílik az ajtó, liláskék fegyőr-egyenruha és mögötte feketében Rajk, 'JPálffy, Brankov és a többiek, akiknek, sajnos, (egy ország tanulja most meg a nevét. Ahogy ezek most egy | pillantással végignéznek a tárgyaló1 termen, gyűlölködve és mégis fölényt és közömbösséget tettetve, abban benne van egész lényük. Egy kispesti munkáslány megrázza a fejét es tenyerébe temeti az arcát. A külföldi sajtó padsoraiban felágaskodnak, egyesek jegyzőtömbbel a kezükben igyekeznek minél közelebb jutni, hogy leírhassák olvasóiknak a vádlottak arcát. Nem sokat látnak belőle, mert azok most — egy-egy fegyőr közt mindegyik — feszesen állnak és várják a népbíróság bevonulását. Arcukat nem látni, de valamennyi összekulcsolja hátul a kezét. Feketében, vagy sötétkékben vannak mind és így jól látni, hogy ujjaik görcsösen fonódnak egymásba, tépik és csavarják tulajdon kezüket. Előremegyek és végignézem őket. Ha nem láttam volna ezeket a rángatódzó kezeket, most meglepődnék arcuk nyugalmán. Élőiről nézve, igyekeznek most is szerepet játszani. A nyugalom és az önuralom szerepét, de ha az ember mögéjük kerül, akkor tudja és látja, hogy vége a tettetés, nek. Kilenc úralcor Megtelt a terem. Jobboldalt sűrű széksorokban munkások, mintagazdák, traktorvezetők, mérnökök. Az első sorokban a budapesti diplomáciai testületek képviselői. A terem baloldalán a széksorok között aszta, lok: itt dolgoznak az újságírók. Minden külföldi tudósító mellett tolmács, a tolmácsok fülén fej hall. gató, hogy minden szót tisztán értA személyi adatok felvétele után a tanácselnök felszólítja a jegyzőt a vádirat felolvasására. A terem csaknem kiürül. Ezt a vádiratot min-deriki ismeri. A külföldi tudósítók szaladnak le a telefonfülkékbe, hogy közöljék lapjaikkal, ügynökségeikkel el*ő benyomásaikat. A vádlottak ötvenöt percig hallgatják bűneik fel. sorolását. Egyik-másik lehajtja közben a fejét. Vájjon mit érezhet? Vájjon egyáltalán éreznek-e ezek az emberek valamit? Mert a nagyraváIgyás, a hatalom megszállott szomjúsága nem érdemli meg az érzelem nevét. A feelsmerés Rajk lassan, tagoltan beszél. Habozás nélkül feleli az elnök kérdé. sére: »Elismerem bünösségemet«, szinte a szavába vág, hogy tovább beszélhessen. Az elnök felszólítja, hogy mondja el lehetőleg időrendben az eseményeket, bűneinek történetét. — Ezerkilencszáz harmincegyben őrizetbe vettek olyan vádlottakkal kapcsolatban, akik valamennyien kommunista szervezetnek tagjai voltak — kezdi mondókáját. £s kértelés, megállás, habozás nélkül, mint a világ legtermészetesebb dolgát közli azt, hogy letartóztatása első napján az első felszólításra aláírta a nyilatkozatot: rendőrspicli lesz. Persze kényes annyira, hogy ezt a kifejezést használja. Azt mondja: »Felderítő munkát kell végeznem a Kommunista Párt mozgalmában*. Felderítő munka: nem átallja azt a kifejezést használni, amellyel a legbátrabb és legvállalkozóbb katonák harci tevékenységét illetik. Abban az időben, a harmincas években nem 6 volt az egyetlen fiatalember, akit elfogtak Hetényi hekusai. Nem ő volt az egyetlen, akit felszólítottak minden emberi tevékenység legfertelmesebbjérc, az árulásra. Nem ő volt az egyetlen, akit pofonokkal fenyegettek — ahogy végignéz itt * hallgatóságon, a munkások és értei, miségiek megfeszült arcán, látom, hogy egymáshoz hajolnak. Mit mondanak, nem tudom, de ahogy összenéznek, bólogatnak, nem kétséges, hogy most történelmi távlatból, a kapott ütlegek emlékét idézték fel. Rajk még azt sem mondja, hogy megfenyegették. Hetényinek puszta ígéretére, hogy szabadlábra helyezik, aláírta a nyilatkozatot. tietényi Som bor-Sch weiniízer, Hain Péter — ezek a nevek hangzanak el. A hallgatóság magyar része visszafojtja lélekzetét. Ezek a nevek mindannyiunk számára úgy hangzanak, mintha azt mondaná: moslék, vagy vérbaj, vagy szadizmus. Nem is embereket jelentenek ezek a nevek, hanem a fasizmus vadállati jellegének a kikristályosodott fogalmait. A harmincas években és a negyvenes évek elején ezek a nevek fejezték ki legu teljesebben és leggyűlöltebben azt a rendszert, amely ellen a magyar nép küzdött. £s ez az ember itt a mikro, fon előtt nyugodt és gondosan meg. fogalmazott mondatokban szemrebbenés nélkül vallja be, hogyan szövetkezett azokkal, akiknél a magyar demokraták talán még senkit sem utáltak jobban. Ha lélektelenül, gépiesen adná elő mondanivalóját, azt hihetné az ember, hogy belefásult, hogy gyorsan könnyíteni akar lelkiismeretén, vagy pedig vigyáz, hogy ne mondjon töb. tbet a kelleténél. De nem ez történik. Rajk gondosan megválogatja a kifejezéseit, mondatait szinte tana. senek és gyorsan, folyamatosan for. ] dítsanak az újságíróknak. Nemcsak a sajtó képviselői vannak itt, de az irodaloméi is. Déry Tibor, Karinthy Ferenc, Máté György, Kuczka Péter ülnek egymás mellett. Egy francia újságíró megkérdi, minek vannak itt? »Azt akarják, hogy regényt írjanak erről a perről ?« Nem tudom, ez-e a cél, de nem is hiszem. Az írók az emberi lélek mérnökei, — idézzük gyakran Sztálin szavait. Nos, a mérnököknek nemcsak azt kell tudniok, hogyan épül a folyamelzáró gát, de ismerniök kell a folyók titkos és váratlan erőit is, amelyek a gátat elsodorhatják. Bevonul a népbíróság. Látom, hogy minden külföldi újságíró odaíhajol a tolmácshoz és mind ugyanazt kérdezi: kik ezek? Kik a birák? A magyar nép ellenségeinek erre a nagy perére a magyar nép minden rétege elküldte ítélkező bíráját. Személyükben is jelentős egyéniségek — országgyűlési képviselők, volt alpolgármester, egyik legfontosabb intézmé. nyiink elnöke — nevüket is ismeri mindenki, de most nem önmagukat jelentik. Két gyárimunkás, egy férfi és egy nő, a magyar nép vezető osztályát képviseli. A bíróság harmadik tagja dolgozó paraszt, negyedik tiszteletreméltó megszemélyesítője annak az értelmiségnek, lamelyet haladónak nevezünk. Személyesen ismerem mind a négyet, tudom, hogy egy sincs közöttük, aki meg ne járta volna Horthy börtöneit, aki ne tudná, mit jelent lebukni az árulók miatt. A vádirat ros választékossággal építi fel, ügyel arra, hogy az alany és az állítmány egyezzen, hogy mondatai ne legyenek túlságosan hosszúak, megkeresi a megfelelő jelzőket és logikusan építi fel mondanivalóját. Hanghordozása is változatos, gondosan ügyel arra, hogy melyik szóra vesse a nagyobb hangsúlyt és egy.egy fontosabb mondanivalónál balkezével gesztikulál, /Is untlor Precízen, választékosan és — megint csak azt tudom mondani — tanáros, előadó modorban számol be arról, hogy közvetve ő az oka Széli Jenőék elíiéltetésének, Rózsa Ferenc és Schönherz Zoltán meggyilkolttá*' tásának. Szinte elsötétül a terem, amikor azt vallja, hogy 1936-ban Csehszlovákiában szakíthatott volna a Horthy-rendőrséggel, sutbadobhatta volna az őt elkötelező nyilatkozatot. Hamis papírjai voltak, új életet kezdhetett volna. De ő nem akart. Elment oda, ahova a népek legjobb fiaikat küldték, spanyol frontra, elment, hogy lessen, árulkodjon, bomlasszon. A döntő ütközet előtt fegyelmi vizsgálatokkal köti le a katonák figyelmét. Nyilván ott is »pre. cíz«. volt, mint most. Szerencse, hogy az elnök szüneteV rendel el. Levegőt, friss levegőtakarunk mindnyájan, A teremben olyan nyomasztó a légkör attól a sűrű szennytől, amit ez az ember áraszt, hogy mindenki szinte menekül kifelé. Hogyan lehetett így élni tizen, nyolc évig? — kérdezi az egyik nyugati újságíró. Másoknak is ez a 'kérdés van az ajkán. Normális emberi agy, normális lelkiismeret még felfogni sem képes azt, amit ez a választékos modorban beszélő egyén ttt f»lfOrol és bizonyít. Tizenegy óra felé jár az idő, sokan a büffébe mennek. Az egyik magyar írót invitálom. ••Nem tudok enni — mondja. — Ha most egy falatot lenyelnék, felfordulna a gyomromé. N^uaxeílcaxi távlatok. Az émelygésnek csak az elején vagyunk. Eddig csak azt láttuk, hogy egy ember mélyebbre süllyedhet, mint a dantei fantázia. A középkor bűnösei iskolába járhatnának ezekhez az árulókhoz. Többesszámban beszélek, de most nem Rajk vádlottársaira gondolok. A vallomás mostam részében benépesedik a szín. Rajk már nem áll egyedül bűneivel, társai vannak, tucatjával, százával. Rajk Spanyolországból egy francia internálótáborba kerül és egyszerre részesévé vált egy nagy nemzetközi szervezetnek. Egy nemzetközi kémbandának, amelynek tagjai a maguk országában ugyanazt a »felderítő« tevékenységet folytatták, mint Rajk Magyarországon. A verneti táborban Rajk összeköttetésbe kerül ennek a nemzetközi bandának legfontosabb szerveivel: a francia 2-éme Bureauval, az amerikai OSS-szel, a jugoszláv trockisítákkal és — hogy is hiányozhatna a negyedik — a Gestapóval. A hallgatóság legyőzte az első felháborodást és utálatot ez iránt a figura iránt, itt most már nem egy ember elaljasodásának útjáról van szó, hanem a nemzetközi politika titkos összefiiggéseiről. Milyen szépen megférnek nek egymás mellett háborús ellenfelek, ha közös kém szolgálatról és szervezkedésről van szó a munkás, mozgalmak és a Szovjetunió ellen! A terem közepén ülök. Eddig csak haloldalomon jegyeztek írók, külföldi tudósítók, újságírók. Most azt veszem észre, hogy a jobboldalomon a munkások, munkásnők zsebéből is jelőkerülnek a noteszek és jegyeznek, jegyeznek szorgalmasan. Rajk személye és bűnei lassan háttérbe szorulnak és olyan politikai imformációk kerülnek elő, amelyeket minden öntudatos dolgozónak, minden jó demokratának tudnia kell. Egyre jobban kidomborodik a jugoszláv trockisták szerepe. j ök laz a kötőanyag, amely a francia kémelhárítást, az amerikai »stratégiai szolgálatod — ahogy olyan szépen nevezik — és a milliókat lemészárló Gestapót összeköti. A második világháború utáni politikai fej. lődés távlatait egyszerre más szemmel kezdjük nézni. Rajk még nem ejtette ki Tito nevét. Az elnök sem kérdezte. De valamennyiünk gondolatának alján ott villog már Tito neve. Titóék árulásának ügye. Nem lehet véletlen, hogy jazok a jugoszláv árulók, ágensek és kémek, akikkel Rajk Vernetben összeismerkedett, mind a Tito-féle állam legmagasabb funkcióiba kerültek. És nem lehet véletlen az sem, hogy megtalálták Rajkot és Rajk megtalálta őket. Az össze függ és ele Rajk beszél, beszél választékosan és cinikusan, mint eddig, de lassanlassan már nem érdekesek a részletek. Hol árulta el hazáját és a munkásmozgalmat és hogyan, és kinek és hányszor? Másodrangú kérdés lesz amellett, hogy hogyan adták kézről-kézre Raj kot a gazdái és hogyan függnek össze ezek az emberek és szervezetek egymással. A következő szünetben egy fr>iicia